Salamon király imája a jeruzsálemi templom szentelésekor.

1Kir 8,22-23.27-30

Miután a frigyszekrényt átvitték az új templomba, Salamon király Izrael egész gyülekezete előtt odalépett az Úr oltára elé. Kezét kitárta az ég felé, és így imádkozott:

˝Uram, Izrael Istene! Nincs hozzád hasonló Isten sem fenn az égben, sem lenn a földön. Te megtartod szövetségedet és irgalmasságodat szolgáid iránt, akik őszinte szívvel járnak előtted.
De hát valóban lehetséges-e, hogy az Isten itt lakozzék a földön? Hiszen a menny és az egek egei sem képesek téged befogadni. Mennyivel kevésbé fogadhat be ez a ház, amelyet én építettem.
Tekints mégis szolgád imájára és könyörgésére, Uram Istenem! Hallgasd meg a dicsérő és kérő imát, amelyet szolgád ma eléd terjeszt! Legyen szemed éjjel és nappal nyitva e ház felett; e hely felett, amelyről kijelentetted: Ott lesz az én lakásom! Hallgasd meg az imádságot, amelyet szolgád e helyen hozzád intéz, és hallgasd meg szolgádnak és választott népednek könyörgését, bármiért is imádkoznak majd ezen a helyen! Halld meg égi lakóhelyedről; és ha meghallod, légy irgalmas!˝

Zsoltár: 83,3.4.5 és 10.11

Szívem és testem * örvendezik az élő Istenben.
Még a veréb is otthont talál magának, * és a gerle fészket, ahová fiait helyezze.
 
Boldogok, akik a te házadban laknak, * örökkön-örökké dicsérnek téged.
Istenünk, oltalmazónk, nézz reánk, * tekints a te fölkented arcára.
 
Jobb egy nap a te házadban, * mint ezer nap máshol.
Inkább álljak az Úr házának küszöbén, * minthogy a bűnösök sátrában lakjam.

Mily kedves a te hajlékod, * Seregek Ura, Istene.