Az apostol figyelmeztet bennünket: óvakodjunk a nyelv bűnétől.

Jak 3,1-10

Testvéreim!

Ne akarjatok annyian tanítók lenni, mert tudjátok, hogy ezzel súlyosabb ítélet jár! Hiszen úgyis sok dologban hibázunk mindnyájan.
Ha valaki szavával nem vétkezik, az tökéletes férfi. Az ilyen fegyelmezni tudja egész testét. Ha a ló szájába zablát teszünk, hogy engedelmességre szorítsuk, az egész testét irányítani tudjuk. Lám a nagy hajót, még ha erős szél hajtja is, a kis kormány oda irányítja, ahová a kormányos akarja. Így a nyelv is kicsiny testrész ugyan, de nagy dolgokat visz végbe. Lám a csekély tűz mekkora erdőt gyújt föl. A nyelv is tűz, a gonoszság egész világa. Tagjaink közül a nyelv az, amely beszennyezi egész testünket, sőt a pokoltól lángra lobbantva, egész életutunkat fölégeti.

Az összes vadállatok, madarak, csúszómászók és tengeri állatok természete megszelídíthető, és az ember meg is szelídíti őket. A nyelvet azonban senki emberfia nem képes (tökéletesen) megszelídíteni, mert nyugtalan, gonosz és tele van halálos méreggel.
A nyelvvel áldjuk az Urat, a mi Atyánkat, de vele átkozzuk az embert is, aki Isten képmására alkotott teremtmény. Ugyanabból a szájból ered az áldás és az átok.

Testvéreim! Ennek nem volna szabad így lennie!

Zsoltár: 11,2-3.4-5.7-8

Segíts, Uram, mert az igazak elfogytak, * eltűntek az emberek közül, kik hűek hozzád.
Hazug dolgokat beszéltek embertársuknak, * hamis ajakkal szóltak, és kettős szívvel.
 
Némítsa el az Úr a hazug ajkakat, * és a nyelvet, mely fennhéjázó!
Azokét, akik azt mondják: † ˝A nyelvünk a dicsőségünk, az ajkunk csak értünk van, * ki lehetne az úr fölöttünk?˝
 
Az Úr beszéde egyenes beszéd, † salaktalan, mint a tűzben kipróbált színezüst, * hétszeresen megtisztított.
Uram, te megőrzöl bennünket, * és megoltalmazol, ettől a nemzedéktől mindörökre.

Uram, te megőrzöl bennünket * nemzedékről nemzedékre.