Mózes és a pusztában vándorló nép sorsa legyen intő példa számunkra.

1Kor 10,1-6.10-12

Testvéreim!

Nem szeretném, ha elkerülné figyelmeteket, hogy atyáink mind ott voltak a felhő alatt, mind átkeltek a tengeren, s mind megkeresztelkedtek Mózesre a felhőben és a tengerben. Mindnyájan ugyanazt a lelki ételt ették, ugyanazt a lelki italt itták. Ittak ugyanis a lelki sziklából, amely kísérte őket: a szikla pedig Krisztus volt. De legtöbbjükben nem telt kedve Istennek, ezért odavesztek a pusztában.

Ez mind intő példa lett számunkra, hogy ne kívánjuk a rosszat, mint ahogy ők megkívánták. Ne is zúgolódjatok, mint ahogy néhányan zúgolódtak, s ezért lesújtott rájuk a pusztító angyal. Mindez előkép számunkra, a mi okulásunkra írták meg, akik a végső időkben élünk. Aki azt hiszi, hogy áll, ügyeljen, hogy el ne essék.
 

Kiv 3,1-8a.13-15

Miután Mózesnek menekülnie kellett Egyiptomból, Midián földjén telepedett le, és ott Midián papjának, Jetrónak leányát vette feleségül. Mózes egy alkalommal apósának, Jetrónak, Midián papjának juhait őrizte.

Messzire behajtotta a juhokat a pusztába, és eljutott az Isten hegyéhez, a Hórebhez. Itt megjelent neki az Úr angyala: egy égő csipkebokorban, a tűz lángjában. Amikor odanézett, látta, hogy a bokor ég, de nem ég el.
Így szólt magában: ˝Odamegyek és megnézem ezt a különös látványt: miért nem ég el a csipkebokor.˝ Amikor az Úr látta, hogy Mózes vizsgálódva közeledik, Isten megszólította őt a csipkebokorból: ˝Mózes, Mózes!˝
˝Itt vagyok˝ – felelte.

Erre Isten így szólt: ˝Ne közelíts! Vedd le sarudat a lábadról, mert a hely, ahol állsz, szent föld.˝ Aztán így folytatta: ˝Én vagyok atyáid Istene: Ábrahám Istene, Izsák Istene és Jákob Istene.˝ Erre Mózes eltakarta arcát, mert félt Istenre tekinteni.
Az Úr így folytatta: ˝Láttam nyomorúságát Egyiptomban élő népemnek, és hallottam panaszát a munkafelügyelők miatt. Azért szálltam le, hogy kiszabadítsam az egyiptomiak hatalmából, és hogy kivezessem arról a földről egy szép, tágas országba, egy tejjel-mézzel folyó országba.˝

Mózes ezt mondta Istennek: ˝Ha megérkezem Izrael fiaihoz, és elmondom nekik: Atyáitok Istene küldött, akkor majd megkérdezik: »Mi a neve?« – mit feleljek erre?˝
Isten ezt válaszolta: ˝Én vagyok, aki vagyok.˝ Azután folytatta: ˝Így beszélj Izrael fiaihoz: »Aki Van«, az küldött engem hozzátok.˝ Végül ezt mondta Isten Mózesnek: ˝Így beszélj Izrael fiaihoz: Jahve, atyáitok Istene, Ábrahám Istene, Izsák Istene és Jákob Istene küldött hozzátok. Ez az én nevem minden időkre, s így kell neveznetek nemzedékről nemzedékre.˝

Zsoltár: 102,1-2.3-4.6-7.8 és 11.     

Áldjad, lelkem, az Urat, * egész bensőm az ő szent nevét áldja.
Áldjad, lelkem, az Urat, * és ne feledd, hogy hozzád milyen jó volt.
 
Megbocsátja minden vétkedet, * meggyógyítja minden gyengeséged.
A pusztulástól megmenti életed, * kegyelmében és irgalmában meg is koronázza.
 
Irgalmas és kegyes a mi Istenünk, * nagy irgalmú és hosszan tűrő.
Nem bűneink szerint bánik vélünk, * és nem gonoszságunk szerint fizet vissza nékünk.
 
Amilyen messze van napkelettől a napnyugat, * bűneinket olyan messze dobja tőlünk.
Ahogyan az atya megkönyörül fiain, * úgy könyörül meg az Úr az istenfélőn.

Irgalmas a mi Urunk, Istenünk: * könyörületre hajlik szíve.