Illés próféta megszaporítja a careftai özvegyasszony lisztjét és olaját.

Olvasmány:

1Kir 17,7-16

Egy bizonyos idő elmúltával – mivel nem volt eső Izraelben – kiszáradt a Kárit-patak, (amely mellett Illés próféta rejtőzködött).

Ezért az Úr szózatot intézett hozzá ezekkel a szavakkal: ˝Kelj fel, és eredj a Szidon-vidéki Careftába! Tartózkodjál ott! Íme, megparancsoltam ott egy özvegyasszonynak, hogy tápláljon téged.˝

Illés útra kelt, és elment Careftába. Amikor a város kapujához ért, épp ott volt egy özvegyasszony, aki rőzsét szedegetett. A próféta megszólította, és ezt mondta neki: ˝Hozz nekem egy kis vizet korsóban, hadd igyam!˝ Amikor az asszony elindult, utána szólt: ˝Hozz egy falat kenyeret is!˝
Az így felelt: ˝Amint igaz, hogy él a te Istened: Nincs sütve semmim, csak egy marék lisztem van a szakajtóban, meg egy kis olajom a korsóban. Épp azon vagyok, hogy rőzsét szedjek, aztán elmegyek és elkészítem magamnak és a fiamnak. Megesszük, aztán meghalunk.˝

Illés azonban így válaszolt neki: ˝Ne félj! Menj, s tedd, amit mondtál, csak előbb csinálj belőle egy kis lepényt, aztán hozd ki nekem. Magadnak és a fiadnak csak utána készíts. Mert ezt mondja az Úr, Izrael Istene: A szakajtó nem ürül ki, a korsó nem apad el addig, amíg az Úr esőt nem hullat a földre.˝
Elment hát és úgy tett, amint Illés mondta. S volt mit ennie, neki is, fiának is. A szakajtó nem ürült ki, és a korsó nem apadt ki az Úr szava szerint, amelyet Illés által mondott.
 

Zsoltár: 

Zsolt. 4,2-3.4-5.7-8

Midőn segítségül hívtalak, * meghallgattál engem, igazságom Istene.
Meddig lesz még kemény a szívetek, emberek, * miért szeretitek a haszontalanságot, meddig törekedtek még hazugságra?
 
Tudjátok meg: † Az Úr csodásan megmenti hívét; * meghallgat az Úr, ha én őhozzá kiáltok.
Bár haragusztok, többé ne vétkezzetek! † Szálljatok magatokba szívből, * nyugovóra térve teremtsetek csendet.
 
Azt mondják sokan: † ˝Ki részesít jóban minket?˝ * Ragyogtasd ránk, Uram, arcod fényességét!
Szívembe nagyobb örömet öntöttél, * mint azoknak, akik dúskálnak búzában meg borban!

Ragyogtasd ránk, Uram, * arcod fényességét!