Illés próféta tanítványául választja Elizeust.

Olvasmány:

1Kir 19,19-21

Illés visszatért Hóreb hegyéről, és megtalálta Elizeust, Sáfát fiát. Éppen szántott, tizenkét pár ökör haladt előtte, maga pedig a tizenkettedik pár mögött haladt.

Illés odament hozzá és rátette köntösét. Elizeus otthagyta az ökröket, Illés után szaladt, és így szólt: ˝Engedd, hadd adjak előbb búcsúcsókot apámnak meg anyámnak, aztán követlek.˝ Ő azt mondta neki: ˝Menj csak, de térj vissza! Ne feledd, hogy mit tettem veled!˝

Azzal Elizeus elment, fogta az egyik pár ökröt, feláldozta, majd az ökrök igájának fájával megfőzte a húst, és odaadta az embereknek, hogy megegyék. Azután elindult, Illés nyomába szegődött, és szolgája lett.

Zsoltár: 

Zsolt. 15,1-2a és 5.7-8.9-10

Istenem, oltalmazz engem, mert benned bízom! * Azt mondom Uramnak: ˝Istenem te vagy nékem.˝
Isten az én osztályrészem és sorsom kelyhe: * örökségemet tőle várom.
 
Áldom az Urat, mert tanácsot adott nekem, * éjjel-nappal erre tanít szívem mélye.
Mindenkor Istent tartom szemem előtt; * jobbomon ő áll, semmitől sem félek.
 
Örvend a szívem, és dalt zeng a lelkem, * sőt testem is megnyugszik bízva,
mert nem hagyod lelkem az alvilág mélyén, * és testemnek romlás nem árthat.

Istenem, te vagy, nékem * az én örökségem.