Isten szeretete kiárad szívünkbe.

Olvasmány:

Ez 34,11-16

Ezt mondja az Úr, az Isten:

˝Íme, én magam keresem meg juhaimat, és magam gondoskodom róluk.
Amint a pásztor számba veszi nyáját azon a napon, amikor megáll szétszéledt juhai között, íme, én is gondjaimba veszem juhaimat, amelyek szétszóródtak. Visszahozom őket mindenünnen, ahová a sötét fellegek napján szétszóródtak. Kivezetem őket a népek közül, összegyűjtöm őket az országokból, és visszaviszem őket saját hazájukba. Izrael hegyein legeltetem őket, a völgyekben és az ország lakott tájain. Jó legelőre terelem majd őket, és Izrael magaslatain lesz a legelőjük. Jó legelőn pihennek majd, kövér legelőn, Izrael hegyein.

Magam terelgetem majd juhaimat, és magam telepítem le pihenőre őket – mondja az Úr, az Isten. Megkeresem az elveszettet, visszaterelem az elszéledtet, bekötözöm a sérültet, ápolom a beteget, és gondozom a kövéret és egészségeset. Az igazság szerint legeltetem őket.˝

Zsoltár: 

Zsolt. 22,1-3a.3b-4.5.6

Az Úr nékem pásztorom, * ínséget nem kell látnom.
Zöldellő mezőkön, terelget engem, * csendes vizekhez vezet, és lelkemet felüdíti.
 
Az igazság ösvényén vezet engem, * ahogyan ő megígérte.
A halál sötét völgyében sem félek, mert ott vagy vélem, * biztonságot ad vessződ és pásztorbotod.
 
Számomra asztalt terítettél, * hogy üldözőimet szégyen érje.
Fejemet megkented olajoddal, * serlegemet csordultig megtöltötted.
 
Jóságod és irgalmad nyomon követ, * életemnek minden napján.
Otthonom lesz az Isten háza, * mindörökké szünet nélkül.

Az Úr nékem pásztorom, * ínséget nem kell látnom.