Az Istentől kapott prófétai hívás nem csupán kitüntetés, hanem felelősség is.

Jer 1,1.4-10

A Benjámin földjén fekvő Anatotból származó Jeremiás, aki Helkiás pap fia volt, így beszéli el prófétai meghívását:

˝Így szólt hozzám az Úr: »Mielőtt anyád méhében megalkottalak, már ismertelek; mielőtt világra jöttél volna, megszenteltelek, és prófétául rendeltelek a nemzetek számára.«

Erre így szóltam: »Jaj, Uram, Isten! Íme, nem tudok én beszélni, hiszen még ifjú vagyok.«

De az Úr ezt válaszolta nekem: »Ne mondd azt, hogy ifjú vagyok, hanem menj el azokhoz, akikhez küldelek, és mondd el nekik mindazt, amit parancsolok neked.
Ne félj tőlük, mert én veled vagyok, és megoltalmazlak – mondja az Úr.«

Akkor az Úr kinyújtotta kezét, megérintette ajkamat, és így szólt hozzám: »Íme, ajkadra adom szavaimat.
Ma nemzetek és országok fölé állítalak, hogy gyomlálj és irts, hogy pusztíts és szétszórj, hogy építs és ültess.«˝


 

Zsoltár: 70,1-2.3-4a.5-6a.15ab és 17 

Te vagy, Uram, én reményem, * ne hagyj soha szégyent érnem.
Igazságodban ments meg, † szabadíts meg engem, * fordítsd felém füled, és siess segítségemre.
 
Légy megmentő sziklám és erős váram, * ahol oltalmat nyerjek.
Mert te vagy, Istenem, erősségem és menedékem, * ragadj ki a bűnösök kezéből.
 
Te vagy reménységem, Istenem, * ifjúkorom óta, Uram, benned bízom.
Anyám méhétől te vagy támaszom, * anyám ölétől fogva védelmezőm.
 
Igazságodat hirdeti ajkam, * és szabadító tetteidet egész nap.
Ifjúságom óta oktatsz engem, Istenem, * csodáidat mindmáig hirdetem.

Ajkam hirdeti * igazságodat, Uram.