Bűneinktől Krisztus halála megtisztított minket: nem lehet közösségünk többé a bűnnel.

1Kor 5,1-8

Testvéreim!

Azt hallottuk, hogy megtűrtétek a paráznaságot, mégpedig olyan esetben, amely a pogányoknál sem fordul elő, hogy tudniillik valaki saját apjának feleségével él. Ti még kérkedtek? Nem kellene inkább szomorkodnotok, és azon lennetek, hogy kiközösítsétek azt, aki ilyesmit tesz?

Én ugyan testileg távol, de lélekben közel, mintha köztetek volnék, már kimondtam az ítéletet afölött, aki így viselkedett: a mi Urunk Jézus Krisztus nevében egyesülve – ti és én – Urunk Jézus hatalmával zárjuk ki az ilyent a közösségből, hogy teste bűnhődésével lelke végül is üdvözüljön Urunk Jézus Krisztus napján.
Dicsekvéstek tehát nem helyes. Nem tudjátok, hogy egy kevés kovász az egész tésztát megkeleszti?

El a régi kovásszal, hogy új tésztává legyetek, aminthogy kovásztalanok is vagytok, (vagyis megtisztultatok)! Hiszen a mi húsvéti Bárányunkat, Krisztust feláldozták. Ünnepeljünk tehát, de ne a régi kovásszal, sem a romlottság és gonoszság kovászával, hanem a tisztaság és az igazság kovásztalan kenyerével!
 

Zsoltár: 5,5-7.12

Istenem, te a rosszat nem akarhatod, † a gonosz nem lakhat közeledben, * színed előtt álnok meg nem állhat.
 
Minden gonosztevőt megvetsz, † és megsemmisíted a képmutatót, * utálod, Uram, a vérszomjas és álnok embert.
 
Örvendjenek mind, akik benned bíznak, * ujjongjanak szünet nélkül.
Te véded őket, ők magasztaljanak téged, * és akik nevedet szeretik, örvendezzenek.

Istenem, vezess engem * igazságod útján!