A vízözön után Noé kiszáll a bárkából és hálaáldozatot mutat be Istennek.

Ter 8,6-13.20-22

Miután a bárka megállapodott Ararat hegyén, és előtűntek a hegyormok, negyven nap elmúltával Noé kinyitotta a bárka ablakát, melyet készített, és kibocsátott egy hollót. Az ide-oda szálldogált, amíg a vizek fel nem száradtak a földön.
Azután kibocsátott egy galambot, hogy lássa, elapadt-e már a víz a föld színéről. A galamb nem talált helyet, ahol a lába megpihenhetett volna, azért visszatért hozzá a bárkába; mert még víz állott az egész föld színén. Noé kinyújtotta kezét, megfogta a galambot, és bevette a bárkába.
Várt még másik hét napig, és akkor újra kibocsátott egy galambot a bárkából. Ez estefelé visszatért hozzá, és friss olajágat hozott a csőrében. Megértette tehát Noé, hogy megszűnt a víz a földön. Mégis várt újabb hét napig, azután újra kibocsátott egy galambot, de az már nem tért vissza.

Tehát Noé hatszázegyedik életévében, az első hónapban, a hónap első napján leapadtak a vizek a földön. Noé kinyitotta a bárka fedelét, és meggyőződött róla, hogy felszikkadt a föld felszíne.

Ekkor oltárt épített az Úrnak. Vett minden tiszta állatból és minden tiszta madárból, és egészen elégő áldozatot mutatott be az oltáron.

Az Úr szívesen fogadta az áldozatot, és megígérte:

˝Nem átkozom meg többé a földet az ember miatt. Az emberi szív érzése és gondolata ifjúságától fogva hajlik a rosszra, de nem sújtom többé az összes élőlényeket, amint tettem. Amíg tartanak a föld napjai, nem szűnik meg többé a vetés és az aratás, a hideg és a meleg, a nyár és a tél, a nappal és az éjszaka váltakozása.˝

Zsoltár: 115,12-13.14-15.18-19

Az Úrnak mit adhatnék, * mindazért, amit nékem adott?
 
Amit az Úrnak fogadtam, * megadom egész népének színe előtt.
Drága dolog az Úr színe előtt * szentjei dicső halála.
 
Megadom az Úrnak, amit fogadtam, * egész népének színe előtt.
Az Úr házának udvarán, * a te falaid között, Jeruzsálem.

Bemutatom néked, Uram, * a dicséret áldozatát.