A helyet, ahol az Úr összezavarta az egész föld nyelvét, Bábelnek nevezik.

Ter 11,1-9

A föld egynyelvű és egyazon beszédű volt. Amikor (Noé leszármazottai) keletről elindultak, Sineár földjén találtak egy síkságot, és ott letelepedtek.

Így szóltak egymáshoz:

˝Gyertek, csináljunk téglát és égessük ki.˝ A tégla épületkő gyanánt szolgált, a szurok pedig kötőanyagul.

Azután így szóltak:

˝Rajta, építsünk várost és tornyot, amelynek teteje az égig ér. Szerezzünk nevet magunknak, és ne szóródjunk szét a földön!˝

Akkor az Úr leszállt, hogy megnézze a várost és a tornyot, amelyet az emberek építettek.

Így szólt:

˝Íme, egy népet alkotnak és egy nyelvet beszélnek. Ez csak a kezdete tevékenységüknek. Ezután semmi sem lesz lehetetlen, aminek megvalósítását elgondolják. Ezért szálljunk le, és zavarjuk össze nyelvüket, hogy senki ne értse a másik nyelvét!˝

Az Úr tehát szétszórta őket onnét az egész földön, s abba kellett hagyniuk a város építését. Ezért nevezik azt Bábelnek, mivel az Úr ott zavarta össze az egész föld nyelvét, és onnét szórta szét őket az Úr az egész földön.

Zsoltár: 32,10-11.12-13.14-1

Semmivé teszi az Úr a pogányok szándékát, * meghiúsítja a népek terveit.
Ám az Úr szándéka megmarad örökre, * szívének gondolata nemzedékről nemzedékre.
 
Boldog az a nemzet, amelynek az Úr az Istene, * a nép, amelyet örökségül választott magának.
Letekint Isten a mennyből, * és látja mind az emberek fiait.
 
Lakóhelyéről szemléli azokat, * akik a földet lakják,
ő alkotta mindnyájuk szívét, * jól ismeri minden tettüket.

Boldog az a nemzet, * melyet az Úr örökségül választott magának.