Krisztusért olyanok vagyunk, mint akiket halálra szántak, mégis élnek.

Szentlecke:

2Kor 6,4-10

Testvéreim!

Úgy viselkedünk minden helyzetben, mint Isten szolgái! Nagy türelemmel viseljük a nyomorúságot, a szükséget, és a szorongatást! Vállaljuk, hogy megverjenek, börtönbe zárjanak és tüntessenek ellenünk!
Fáradunk, virrasztunk, böjtölünk!
Szolgálunk feddhetetlen élettel, tudással, türelemmel, a Szentlélekben, őszinte szeretettel!

Hirdetjük az igazságot Isten erejével, harcolunk az igaz ügyért, és védjük minden erőnkkel:
akár siker ér, akár kudarc, akár gyalázat, akár dicséret!
Csalónak mondhatnak, mégis igazak vagyunk; ismeretlenek lehetünk, mégis jól ismernek; meghalhatunk, és mégis élünk; megfenyíthetnek, mégsem halunk bele.
Megszomoríthatnak, mégis folyton derűsek vagyunk; szegények vagyunk, mégis sok embert gazdagítunk; semmink sincsen, mégis a miénk minden.

Zsoltár: 

Zsolt. 123,2-3.4-5.7b-8

Ha nem lett volna velünk az Úr, * amikor az emberek ránk támadtak,
akkor elevenen elnyeltek volna, * úgy fellángolt haragjuk ellenünk.
 
Elnyelt volna minket akkor a víz, † a zuhatag elsodorta volna életünket, * elragadtak volna a tajtékzó hullámok.
 
A vadászháló szétszakadt, * és mi szabadok lettünk.
Az Úr a mi segítségünk, * aki az eget és a földet alkotta.

Lelkünk megmenekült, mint a madár * a vadászok hálójából.