Fia halála által kiengesztelődött velünk az Isten.

Olvasmány:

Kiv 19,2-6a

Az Egyiptomból való kivonulás harmadik hónapjában Izrael fiai elindultak Refidimből. A Sínai pusztába érkeztek, és ott letáboroztak. Táborukat a heggyel szemben ütötték föl.

Mózes elindult Isten elé, az Úr pedig a hegyről így szólt hozzá:

˝Ezt közöld Jákob házával és hirdesd Izrael fiainak: Láttátok, mit tettem az egyiptomiakkal, és mi módon hordoztalak titeket sasszárnyon és hoztalak ide magamhoz. Ha tehát hallgattok szavamra és megtartjátok szövetségemet, akkor az összes népek között különleges tulajdonommá teszlek benneteket, hiszen az egész föld az enyém. Papi királyságom és szent népem lesztek.˝

Zsoltár: 

Zsolt. 99,2.3.5

Ujjongjatok az Úrnak, minden földek, * szolgáljatok az Úrnak vigassággal.
Járuljatok színe elé, * vidám _énekszóval.
 
Tudjátok meg, hogy az Úr az Isten, * övé vagyunk, ő alkotott minket.
Az ő népe vagyunk, * legelőjének nyája.
 
Valóban jó az Úr, † irgalma örökké megmarad, * és hűsége nemzedékről nemzedékre.

Mi vagyunk az Isten népe, * jó Pásztorunk táplál minket.