Izsák annyira szerette Rebekkát, hogy ez enyhítette fájdalmát, amelyet anyja halála felett érzett.

Olvasmány:

Ter 23,1-4.19;24,1-8.62-67

Miután Sára százhuszonhét esztendőt élt, meghalt Kirját-Árbéban (azaz Hebronban) Kánaán földjén. Ábrahám is odament, hogy meggyászolja Sárát, és elsirassa.

Azután Ábrahám fölkelt a halott mellől, és így szólt Het fiaihoz:

˝Jövevény és idegen vagyok nálatok. Adjatok nekem egy sírhelyet, hogy eltemethessem halottamat!˝ Így temette el aztán Ábrahám a feleségét, Sárát, a Mákpela mezejének barlangjában, Mámbréval (azaz Hebronnal) szemben, Kánaán földjén.
Ábrahám maga is öreg és élemedett korú volt, és az Úr áldása volt rajta mindenben.

Egyszer azt mondta háza öreg szolgájának, aki gondviselője volt mindenének: ˝Tégy ünnepélyes esküt az Úrra, az ég és a föld Istenére, hogy nem veszel feleséget fiamnak a körülöttem lakó kananeusok leányai közül, hanem menj el szülőföldemre az én rokonaimhoz, és onnan hozz feleséget fiamnak, Izsáknak.˝
A szolga azt felelte: ˝Hátha az a lány nem akar eljönni velem erre a földre? Vigyem akkor vissza fiadat arra a földre, ahonnan kijöttél?˝

Ábrahám azt felelte: ˝Vigyázz, hogy oda vissza ne vidd a fiamat! Az Úr, az ég Istene, aki kihozott engem atyám házából és szülőföldemről, aki szólott hozzám, és megesküdött nekem: »Utódaidnak adom majd ezt a földet«, ő majd elküldi előtted angyalát, hogy onnan választhass feleséget fiamnak. Ha pedig az a lány nem akar téged követni, nem köt ez az eskü, amelyet nekem tettél. Csak a fiamat oda vissza ne vidd!˝
(A szolga elment és magával hozta Izsák leendő feleségét, Rebekkát.)

Izsák éppen visszatért a Láháj-Roi kútjának irányából, ugyanis a Délvidéken lakott. Estefelé ki szokott menni a mezőre búsulni (anyja halála miatt). Amint fölemelte a szemét, látta, hogy tevék közelednek.
Rebekka is feltekintett, és meglátta Izsákot. Leszállt a tevéről, és megkérdezte a szolgát: ˝Ki az az ember, aki szembe jön velünk a mezőn?˝ A szolga azt felelte: ˝Ő az én gazdám.˝ Ekkor Rebekka vette a fátylát, és befödte magát.

A szolga pedig elbeszélte Izsáknak mindazt, ami történt. Izsák ekkor bevezette Rebekkát anyjának, Sárának sátrába, és elvette feleségül. Annyira megszerette őt, hogy megvigasztalódott anyjának elvesztésén.

Zsoltár: 

Zsolt. 105,1-2.3-4a.4b-5

Adjatok hálát az Úrnak, mert jó, * irgalma örökké megmarad.
Ki tudná elmondani az Úr hatalmas tetteit, * dicséretét hiánytalanul hirdetni ki képes?
 
Boldog, aki a törvényt megtartja, * akinek tettei mindenkor igazak.
Emlékezzél meg, Uram, mirólunk, * hiszen te népedhez jóságos vagy.
 
Segítségeddel látogass hozzánk, * hadd lássuk választottaid boldogságát,
hadd örvendjünk nemzeted örömének, * és dicsekedjünk örökségeddel.

Adjatok hálát az Úrnak, * mert jóságos hozzánk.