Jákob csellel megszerzi az atyai áldást Ézsau elől.

Olvasmány:

Ter 27,1-5.15-29

Amikor Izsák megöregedett, és szeme annyira elhomályosodott, hogy nem is látott, hívatta az idősebbik fiát, Ézsaut, és megszólította: ˝Fiam!˝ Ő azt felelte: ˝Itt vagyok.˝
Ekkor azt mondta neki: ˝Látod, megöregedtem, és nem tudhatom halálom napját. Most hát vedd fegyvereidet, a tegzet meg az íjat! Menj ki a mezőre, és lőjj nekem valami vadat! Készítsd el ízletesen, ahogyan én szeretem; aztán hozd be, hogy egyem belőle, és megáldjalak, mielőtt meghalok!˝

Rebekka azonban meghallotta, amit Izsák a fiával, Ézsauval beszélt. Amint Ézsau elment vadászni, hogy valami vadat hozzon, Rebekka fogta idősebbik fiának, Ézsaunak otthon levő legjobb ruháját, és ráadta azt kisebbik fiára, Jákobra. A kezét és a sima nyakát pedig kecskegidák bőrével borította be. Majd az ízletes ételeket és a kenyeret, amelyeket készített, kezébe adta fiának, Jákobnak.

Jákob bement atyjához, és megszólította: ˝Atyám!˝ Ő azt válaszolta: ˝Hallom. Ki vagy te, fiam?˝ Jákob erre azt felelte: ˝Én vagyok elsőszülötted, Ézsau. Úgy cselekedtem, ahogyan parancsoltad nekem. Ülj fel tehát, és egyél vadászzsákmányomból, hogy áldásodban részesüljek!˝ Izsák megkérdezte fiától: ˝Fiam! Hogyan találtál vadat ilyen hamar?˝ Ő így válaszolt: ˝Az Úr, a te Istened akarata volt, hogy elém kerüljön.˝
Ekkor Izsák azt mondta Jákobnak: ˝Jöjj közelebb! Hadd tapogassalak meg, hogy valóban te vagy-e az én Ézsau fiam, vagy sem?˝ Jákob közelebb ment atyjához, Izsákhoz, aki megtapogatta, és azt mondta: ˝A hang ugyan Jákob hangja, de a kéz Ézsau keze.˝ Nem ismerte meg, mert olyan szőrös volt a keze, mint bátyjának, Ézsaunak a keze.

Megáldotta tehát, de azért megkérdezte tőle: ˝Te vagy az én Ézsau fiam?˝ Ő azt felelte: ˝Én vagyok.˝ Erre Izsák így szólt: ˝Hozd ide vadászzsákmányodat, fiam, hadd egyem belőle, hogy aztán megáldjalak téged!˝ Odavitte neki, és amikor elfogyasztotta, bort is hozott neki, és ő ivott belőle. Akkor atyja, Izsák így szólt hozzá: ˝Jöjj közelebb, és csókolj meg, fiam!˝ Ő odament és megcsókolta.
Amikor Izsák megérezte ruhájának illatát, megáldotta őt e szavakkal: ˝Íme, fiam illata olyan, mint a mező illata, melyet megáldott az Úr. Adjon neked az Isten az ég harmatából és a föld bőségéből sok gabonát és bort! Népek szolgáljanak téged, és nemzetek boruljanak le előtted! Légy ura testvéreidnek, és boruljanak le előtted anyád fiai! Aki téged átkoz, legyen átkozott, aki pedig áld, legyen áldott!˝

Zsoltár: 

Zsolt. 134,1-2.3-4.5-6 

Dicsérjétek az Úr nevét, * ti, az Úr szolgái, dicsérjétek őt, ti, akik az Úr házában álltok, * Istenünk házának udvarán.
 
Dicsérjétek az Urat, mert jó az Úr, * zsoltárt zengjetek fölséges nevének,
mert magának választotta az Úr Jákob házát, * tulajdonába vette Izraelt.
 
Én megismertem, hogy milyen nagy a mi Urunk, * a mi Istenünk minden pogány istennél nagyobb.
Amit akar az Úr, mindent végbevisz, * az égben és a földön, a tengeren és a vizek mélyén.

Dicsérjétek az Urat, * mert jó az Úr!