Az apostol nemcsak Isten evangéliumát, hanem saját életét is híveinek adja.

Szentlecke:

1Tessz 2,1-8

Ti is tudjátok, testvéreim, hogy nem hiába mentünk el hozzátok. Amint hallottátok, előzőleg Filippiben szenvedés és bántalom ért, mégis Istenünkben bízva, a sok nehézség ellenére is hirdetni mertük Isten evangéliumát.

A mi tanításunk nem megtévesztésből vagy hamis szándékból származik, nem is csalásból, hanem úgy beszélünk, mint akit Isten alkalmasnak ítélt az evangélium hirdetésére. Nem is az embereknek akarunk tetszeni, hanem Istennek, aki szívünket vizsgálja.
Azt is tudjátok, hogy nem szoktunk hízelegni, és kapzsiság sem vezetett minket soha, Isten rá a tanúnk. Emberi elismerést sohasem kerestünk, sem a tietekét, sem másokét. És bár – mint Krisztus apostolai – követelményeket is támaszthattunk volna veletek szemben, mégis olyan gyengédek voltunk hozzátok, mint a gyermekét dajkáló anya.

Annyira közel álltatok szívünkhöz, hogy nemcsak Isten evangéliumát, hanem életünket is nektek akartuk adni.


 

Zsoltár: 138,1-3.4-6

Uram, te megvizsgálsz, és jól ismersz engem, * tudod, ha leülök, vagy ha fölkelek.
Gondolataimat messziről is ismered, † szemmel tartod jártomat-keltemet, * jól látod minden utamat.
 
Szavam még el sem éri nyelvemet, * íme, te már ismered, Uram.
Minden oldalról körülfogtál, * és kezedet rajtam nyugtatod.
Csodálatos ezt tudnom, * oly magasztos, hogy fel sem foghatom.

Te megvizsgáltál, Uram, * és ismersz engem.