A perzsa király az államkincstárból utalja ki a templomépítés költségeit.
Izrael a munka befejezése után megünnepli a húsvétot.

Olvasmány:

Ezd 6,7-8.12b.14-20

A babiloni fogság után Dárius király írásbeli rendelkezést adott ki a Folyón-túli országrészek vezetőinek. A rendelkezés így hangzott:

˝A zsidó nép vezérének és főembereinek adjatok engedélyt az építkezések elkezdésére: hadd építsék újjá templomukat ugyanazon a helyen, ahol az régen is állt! Hogy pedig a zsidó népnek ezek a vezetői megszakítás nélkül folytathassák templomuk építését, így rendelkezem:
Az építési költségeket hiánytalanul fizessék ki a királyi kincstárból; pontosabban abból az adóból, amely a Folyón-túli országrészekből befolyik. Én, Dárius hoztam ezt a rendelkezést, és megkövetelem, hogy pontosan végre is hajtsák.˝

A választott nép főemberei így eredményesen folytatták tovább templomépítő munkájukat Aggeus és Zakariás prófétai szavainak értelmében. Folytatták, és be is fejezték az építkezést a választott nép Istenének parancsából, valamint Kürosz, Dárius és Artaxerxész perzsa királyok rendelete alapján. El is készültek az Isten háza építésével Dárius uralkodásának hatodik esztendejében, a tavaszkezdés hónapjának harmadik napján.

Együtt örvendeztek a papok és a leviták. Örvendezett a számkivetésből hazatérő egész nép, amikor felszentelték az Isten templomát. A templomszentelési ünnepen több száz állatot: bikaborjút, kost és bárányt vágtak le áldozatul. Egész Izrael bűneiért pedig törzseinek száma szerint tizenkét kecskebak feláldozásával engesztelték az Istent.

Tisztükbe állították osztályuk szerint a papokat, csoportjaik szerint a levitákat. Nekik kellett ellátniuk az Úr szolgálatát Jeruzsálemben, amint ezt Mózes törvénye előírja.
A tavaszhónap tizennegyedik napján a Pászkát, vagyis a húsvétot is megünnepelte a számkivetésből hazatérő választott nép. Miután a papok és a leviták mind elvégezték a tisztulási szertartásokat, leölték a húsvéti bárányt a hazatértek számára, úgyszintén paptestvéreik és a maguk számára is.

Zsoltár: 

Zsolt. 121,1-5

Örvendeztem, amikor azt mondták nekem, * az Úr házába megyünk.
Íme, itt állunk már kapuid előtt, * kapuid előtt, ó, Jeruzsálem.
 
Jeruzsálem városa jól megépült, * részei egymáshoz illenek.
Oda járulnak föl a törzsek, * az Úr népének törzsei.
 
Az Úr Izraelnek törvénybe adta, * hogy ott nevére áldást mondjanak,
mert ott állnak az ítélőszékek, * Dávid házának székei.

Isten házába indulunk, * örömtől dobban a szívünk.