Tiszta Forrás
2018. december 19.   
Névnap: Viola, Anasztáz

Laudetur Jesus Christus!

Te öntöd a források vizét patakokba, a hegyek közt csörgedeznek.
Inni adsz a mező vadjainak, a szomjas vadszamár merít belőlük.
Az ég madarai partjaikon laknak, az ágak közt zengik énekük.
A hegyeket kamráid vizéből öntözöd, eged gyümölcsével a földet jóltartod.
Füvet nevelsz az állatoknak, és növényeket, hogy az ember jóllakhasson; hogy a földből kenyeret nyerjen. (Zsolt 104.10 – 14.)

De aki abból a vízből iszik, amelyet én adok, az nem szomjazik meg soha többé, mert a víz, amelyet én adok, örök életre szökellő vízforrás lesz benne." (Jn 4.14)

Jelen van

0 felhasználó
12 látogató

Látogatások

- ma: 36
- tegnap: 792
2015.11.22. 22:10 JóB
Hozzászólások: 1

Közelebb, közelebb…

Közelebb, közelebb…

A címről az olvasók nagy többségének a gyönyörű, több nyelven is ismert keresztény ének jut az eszébe: közelebb, közelebb hozzád, Istenem.

Vége van az egyházi évnek, a jövő vasárnap kezdődik az adventi időszak, a várakozás ideje. Isten Fiát várjuk. Várjuk, hogy Isten közelebb jöjjön, hogy megláthassuk, hogy megcsodálhassuk, megérinthessük a betlehemi jászolban.

Készülünk az Istennel való találkozásra. De ez a várakozás nemcsak egyszeri, minden évben megismétlődő időszak. Erről szól az egész életünk. Várakozunk, vágyakozunk az Istenre, az Istennel való találkozásra. Érezzük, hogy ez a földi élet - legyen bár minden jóval tele – mégsem teljes. A fiatalság elmúlik, a vagyon nem nyújt biztonságot, még a biztosítók hangzatos reklámszlogenjei mögött is a gátlástalan profitszerzés rejlik.

 

Várjuk a Karácsonyt, a szeretet ünnepét. Azt a megható együttlétet szeretteinkkel, ami talán egy évben csak egyszer jön el. Szertartásszerű hagyományai vannak ennek az ünnepnek. A karácsonyi éjféli misén a templomok zsúfolásig megtelnek. Az ember a lelke mélyén érzi, hogy van Valaki, aki szereti őt. Nem önző módon, hanem feltétel nélkül. Úgy, mint a szülő a gyermekét: akkor is, ha rendetlen, akkor is, ha rossz jegyet hoz haza az iskolából, akkor is, ha besározza a vadonatúj ünneplő ruháját. Az ember szeretetre teremtett lény, Isten gyermeke. Szeretetre lettünk teremtve, arra, hogy szeressük teremtőnket, a mennyei Atyát, szeressük testvéreinket, embertársainkat. „ Szeresd Uradat, Istenedet, és csak neki szolgálj! Szeresd felebarátodat, mint önmagadat!” Ez a legfőbb parancs az emberiség számára.

 

Közeledik a Karácsony, a szeretet ünnepe. A Szeretet megtestesülése, emberré válása. Nem mindenki számára jelenti ugyanazt ez az ünnep. Ha megkérdeznénk Európa nagyvárosaiban tíz találomra kiválasztott embert, hogy mit is ünnepelünk Karácsonykor, elszomorító képet kapnánk. A kellékek kerülnének az első helyre: az ajándékozás, a bejgli sütés, a gesztenyével töltött pulyka, a halászlé, a karácsonyi vásárok. Csak egyvalaki hiányozna a sorból: a Gyermek, az ünnepelt.

A keresztényellenes társadalmak minden időben igyekeztek a Karácsonyt kiüresíteni, más tartalommal felruházni. A kommunizmus ideológusai kitalálták a „fenyőünnepet”. Az EU ideológusai a karácsony jelképének számító karácsonyfát kitiltották Brüsszelből, mondván, hogy az „sérti a muszlimok érzékenységét!” Az már nem jut eszükbe, hogy Brüsszel, London, Párizs utcáin tömegesen felvonuló, agresszív, Allah Akbar-t skandáló muzulmánok vajon sértik-e az ott lakó, őshonos keresztények érzékenységét.

 

A Karácsony méltó módon történő megünneplése Európában már nem alapvető emberi jog. Isten nevének hallatán az EU alkotmányát fogalmazó kozmopolita ideológusok hátán futkosni kezdett a hideg. Emberi jogokról szónokolnak, de a keresztények alapvető emberi jogai valahogy mindig kívül rekednek ezen a kategórián. A homoszexuális felvonulhat bármely EU tagállam fővárosában, mert neki alapvető emberi jogai vannak. De az ott lakó, adót fizető, utcát seprő családoknak nincs beleszólásuk abba, hogy kit nem szeretnének látni az általuk fenntartott utcákon, köztereken.

Európába folyamatosan szállítják a nemes egyszerűséggel csak „menekülteknek” nevezett, a világ minden részéről érkező ellenőrizhetetlen tömegeket. Vonatokkal, buszokkal, személyautókkal, és mindenféle létező módon. A többségnek nincsenek semmiféle azonosító okmányai, kilétük ismeretlen. Európában, ugyanúgy, mint a világ egyéb civilizált régióiban a bevándorlást, és menekült kérdést törvényben szabályozzák. Érdekes módon, azok, akik ide jönnek, nem a kijelölt határátkelő helyeken, származásuk, személyazonosságuk, körülményeik igazolásával kérnek menedék státuszt. Az országhatárokat semmibe véve, a zöldhatáron törvénytelenül, vaddisznó csorda módjára nyomulnak be. Agresszív módon törtetnek, mindent legázolva. Számukra nem létezik a törvény: öklüket rázva skandálják az Allah Akbar-t, Németországot és Angela Merkelt (ebből az üvöltő tömegből nagy valószínűséggel a többségnek fogalma sincs arról, hogy ki az az Angela Merkel). Annyira egységesen, szervezetten teszik mindezt, mint egy zeneművet éneklő kórus, akit a karmester vezényel. A különbség csupán annyi, hogy a „karmester” itt láthatatlan.

 

Közeledik a Karácsony, az egyik legnagyobb keresztény ünnep.

Az első sokkot már átélte Európa. Párizs egy időre csatatérré változott. Futballmérkőzéseket maradtak el, repülő járatokat töröltek. A terroristák egy része bizonyítottan „menekült”. Legalábbis együtt masíroztak Európába a migráns áradattal.

Hogyan fogja Párizs az idei Karácsonyt ünnepelni? Rettegve az újabb terrortámadástól?

A terror fő ideológusai, és irányítói már Rómát, az örök várost, a kereszténység fővárosát is fenyegetik.

A gyűlölet legyőzi a szeretetet? A gonosz szabadon tombolhat a világban?

Úgy tűnik, nincs meg a kellő akarat, és elszántság a világ uraiban, hogy véget vessenek ennek az esztelen ámokfutásnak.

Nihil sub Sole novum! Nincs új a Nap alatt – tartja a latin közmondás. Ugyanez történt az első Karácsony alkalmával is. Alighogy megszületett az Isten Fia, a Messiás, az akkori hatalom paranoiás, gőgtől elvakult ura, Heródes, a kegyetlen zsarnok hadat üzent Istennek. A szó legszorosabb értelmében. Megölette az ártatlan betlehemi gyermekeket. Ez volt az első terrorista támadás Isten gyermekei ellen, a szeretet ellen, a kereszténység, úgymond csírájában történő elfojtására. Az idióta terv kudarcot vallott, a zsarnok magára maradva szörnyű kínok között lehelte ki sötét lelkét. A farizeusi, hatalmát féltő, elvakult elit sem nézte jó szemmel Krisztus működését. Heródeshez hasonló kegyetlenséggel adták halálra az Emberfiát. Örömük még három napig sem tartott. Kudarcuk talán még Heródesénél is nagyobb. Isten Fia feltámadt a halálból. Nem állt bosszút a gyilkosokon, hanem időt, és alkalmat adott nekik a megtérésre.

 

Közeleg a Karácsony. Akit ünnepelünk, az maga a megtestesült Szeretet, és a szeretetet soha nem lehet legyőzni.

Nem győzhette le Heródes, nem győzhették le a farizeusok, nem győzhette le a világot uraló római birodalom, és nem győzheti le a gonosz erők által irányított mai terrorizmus sem.

Isten az embert szeretetre teremtette. Azért jött közénk, hogy bemutassa a szeretet erejét, amelyet még a halál sem győzhet le. Ezért telnek meg zsúfolásig a templomok Karácsonykor, ezért nyílik meg az emberek szíve, ezért olyan gyönyörű ez az ünnep.

 

Közel vagyunk Istenhez, olyan közel, hogy bennünk él. Krisztus, aki eljött közénk Karácsonykor, legyőzte a világot. Legyőzte a gonoszt, a gyűlöletet mindörökre. Önmagát adta értünk, a legtöbbet, amit egy ember a másik embernek adhat.

Most is itt van, és itt lesz Karácsony ünnepén is. A szíriai keresztények lerombolt templomaiban is, Párizs utcáin is, mindenhol, ahol békességre, szeretetre vágyó emberekre talál.

 

A.D.2015.11.22.©JóB

Archívum

Hozzászólások

Ide írhatja hozzászólását...
A hozzászóláshoz jelentkezzen be!
#1    2015.11.27.   14:04:55   Pela
Megköszönöm Istenem neked azt, hogy én még testvéreimmel hazámban békében ünnepelhetem az idei Karácsonyt, nem úgy mint a szíriai-iraki keresztény testvéreim hazájukban. Nem tudhatjuk mi vár ránk jövő ilyenkor, lehet már mi is megleszünk fosztva ettől az ajándéktól, hiszen ha tavaly nyáron még ha valaki azt mondta volna nekünk, hogy a keletiben migránsok ezrei fogják éltetni Allahot, akkor biztosan elküldtük volna egy pszichiáterhez. Az otthon maradt valóban elnyomásban, szegénységben, talán csak az lebombázott templomok üres falai között a szabad ég alatt ünneplő keresztény testvéreinknek kérlek add meg a béke ici-pici reményét és a vezetőik általi megvalósítását. Kérlek add meg párizsi keresztény testvéreimnek is, hogy felismerjenek Téged és ne tagadjanak meg a liberális, csaló, hazug önámító értékek miatt. Add, hogy az Adventet Európa békében tudja megélni és rádöbbenjen, hogy milyen nagy és hatalmas az ő Istene, aki szereti és óvja népét! Amen.