Tiszta Forrás
2020. január 19.   
Névnap: Sára, Márta

Laudetur Jesus Christus!

Te öntöd a források vizét patakokba, a hegyek közt csörgedeznek.
Inni adsz a mező vadjainak, a szomjas vadszamár merít belőlük.
Az ég madarai partjaikon laknak, az ágak közt zengik énekük.
A hegyeket kamráid vizéből öntözöd, eged gyümölcsével a földet jóltartod.
Füvet nevelsz az állatoknak, és növényeket, hogy az ember jóllakhasson; hogy a földből kenyeret nyerjen. (Zsolt 104.10 – 14.)

De aki abból a vízből iszik, amelyet én adok, az nem szomjazik meg soha többé, mert a víz, amelyet én adok, örök életre szökellő vízforrás lesz benne." (Jn 4.14)

ZSOLTÁR 39 ~ ~ ~ ~ Várva-vártam az Urat, s ő lehajolt hozzám. Meghallgatta könyörgésemet, kihúzott a nyomorúság verméből, a sár fertőjéből. ~ ~ Lábamat kősziklára helyezte, lépésemet biztossá tette. ~ ~ Új éneket adott számba, Istenünket dicsérő szózatot. ~ ~ Sokan látják és félelem fogja el őket, s az Úrba vetik reményüket. ~ ~ Boldog az az ember, aki az Úrba vetette reményét, s aki nem tart a gőgösöktől, a hazugságra vetemedőktől. ~ ~ Sokat tettél értünk, Uram, én Istenem, csodáiddal és terveiddel: nincs hozzád hasonló senki sem! ~ ~ Hirdetni akarom őket és beszélni róluk, de túl sok ahhoz, hogy számba vehetném. ~ ~ Vágóáldozatot és ételáldozatot nem kívántál, hanem készségessé tetted fülemet. ~ ~ Égő- s bűnért való áldozatot nem követeltél, ezért így szóltam: ˝Íme, eljövök! A könyvtekercsben meg van írva rólam, hogy teljesítsem akaratodat. Ezt akarom, én Istenem, törvényed a szívemben van.˝ ~ ~ Nagy gyülekezet előtt hirdetem igazságodat. ~ ~ Íme nem tartom vissza ajkamat, Uram, te tudod! ~ ~ Igazságodat nem rejtem el szívemben, hűségedet és segítségedet hirdetem. ~ ~ Nem titkolom irgalmadat és hűségedet a nagy gyülekezetben. ~ ~ Te, Uram, ne vond meg irgalmadat tőlem. ~ ~ Kegyelmed és hűséged tartson fenn mindenkor engem, mert számtalan veszély környékez. ~ ~ Utolértek gonoszságaim, fel sem tudok tekinteni, számosabbak, mint a hajszál fejemen, és a szívem is elhagyott engem. ~ ~ Teljék kedved, Uram, megmentésemben, Uram, siess segítségemre. ~ ~ Jöjjenek zavarba mind és szégyenüljenek meg, akik életemre törnek, hogy elvegyék. ~ ~ Hátráljanak meg és piruljanak, akik rosszat akarnak nekem. ~ ~ Dermedjenek meg zavarukban, akik azt mondják: ˝Úgy kell neked!˝ ~ ~ Ujjongjanak, s örvendezzenek benned mindazok, akik téged keresnek. ~ ~ ˝Magasztaltassék az Úr!˝- mondják mindenkor, akik örvendeznek szabadításodon. ~ ~ Bár én koldus vagyok és szegény, az Úr majd gondoskodik rólam. ~ ~ Segítőm és szabadítóm te vagy, Istenem, ne késlekedj! ~ ~ ~ ~

Jelen van

0 felhasználó
113 látogató

Látogatások

- ma: 439
- tegnap: 883
2016.03.07. 20:55 JóB
Hozzászólások: 0

Eladó az egész a világ

Eladó az egész a világ

Eladó az egész a világ.

Aranyborjú fennen trónol,

Minden őelőtte hódol,

Mindenki hitvány pénzt imád.

Itt a kurta földi pályán

Érte koldus és király

Fékevesztett táncot jár.

 

Áll a hajsza, áll a bál

 a pénz körül,

Járja koldus és király.

A Sátán örül.

 

Eladó az erény s a bűn,

Érte küzd a test, a szellem,

Őhozzá visz minden út,

Érte dúlnak háborúk

S harcok: ember, ember ellen.

És az átkos Mammonért,

Ontanak ki annyi vért.

 

Áll a hajsza, áll a bál

a pénz körül,

Járja koldus és király.

A Sátán örül.

(Goethe: Faust – Mefisztó rondója)

-----------------------------------------------------------------------------

Ugyanezt fogalmazta meg a XV. században a zseniális francia költő, Francois Villon a Haláltánc ballada című versében:

Ott ült a Császár. Dús hajában

hét csillag volt a diadém.

Rabszolganépek térden állva

imádták, barna köldökén

a Göncöl forgott, válla balján

lámpásnak állt a holdkorong:

de a bohóc sírt trónja alján:

"Mit sírsz" - rivallt reá - "bolond,

nincs szív, mit kardom át ne járna,

enyém a föld!" ... S hogy este lett,

egy csontváz tántorgott eléje

s elfújta, mint a porszemet.

 

Azóta sok víz lefolyt a Szajnán, és sok víz lefolyt a Rajnán is, de Francois Villon, és Goethe sorai ugyanúgy érvényesek ma is. Franciaországban is, Németországban is, Európa más tájain is, és a földgolyó minden szegletében.

Hiába rombolta le Mózes a Hóreb-hegy alatt az aranyborjút, azóta ismét felállították. Hiába mondta az Emberfia, az Isten Fia, hogy nem szolgálhattok két úrnak: vagy Istent szolgáljátok, vagy a Mammont. Hiába a népi bölcsesség közmondásba sűrített igazsága: két lovat egy fenékkel soha nem lehet megülni.

 

Az őskígyó rontása a történelem során mindvégig kísérti, és kíséri a lázadó emberiséget. Isten kiszabadította a zsidó népet a sanyarú egyiptomi fogságból, száraz lábbal átvezette a Vörös-tengeren, és számtalan egyéb csodajelet művelt. „Cserébe” nem kért sokat, csupán azt, hogy „szeresd Uradat, Istenedet, és csak neki szolgálj!”  Kiválasztotta Mózest, hogy elvezesse a népet az ígéret földjére.

Elég volt egy kis idő – amíg Mózes a Hóreben tartózkodott, hogy átvegye Isten kőbe vésett parancsait – a hálátlan nép elfordult Istentől, és felállította magának az aranyborjút, és azt imádta a szabadítója helyett.

 

Feltehetnénk a kérdést, hogy miért? Miért nem követték Istent, aki kivezette őket a szolgaság házából? Miért hallgattak,- mint a teremtés kezdetén a paradicsomban élő első emberpár – a Sátánra, a hazugság atyjára?  Miért hagyta el a biztonságos, szerető szülői házat a tékozló fiú, miért választotta a létbizonytalanságot, a „moslékosvályú” –életet?  Miért választja az ember Isten gondviselő atyai szeretete helyett az Aranyborjú imádatát?

 

„Áll a hajsza, áll a bál a pénz körül. Járja koldus és király, s a Sátán örül.” – énekli Mefisztó a Faust című operában. A pénz, ez az immár láthatatlanul, és megfoghatatlanul mozgó, és világot uraló hatalom mindenre képes. Háborúkat generál, gyűlöletet szít, rombolja az erényt, az erkölcsöt, a népeket rabszolgasorsba taszítja. A „rossz-tudás” fájáról naponta szüretelik a pusztító rossz-gyümölcsöt.

 

Mindent megszerezni, mindenáron. A cél „szentesíti” az eszközt. Nem számít, hogy milliók hallnak meg, nem számít, hogy emberek milliárdjai nyomorognak, nem számít, hogy a Föld az esztelen kizsákmányolás következtében pusztul. A „Császár” kezében van a kard: féktelen hatalomvágya, és pusztító erőszakossága már régen mocsárba fojtotta lelkiismerete hangját, és józan esze figyelmeztető szavait.

 

"Mit sírsz" - rivallt reá - "bolond, nincs szív, mit kardom át ne járna, enyém a föld!"  Az udvari „bolond”, aki még megőrizte józan eszét, folyton figyelmezteti a trónbitorlókat. Mózes korában is, Jézus korában is, Villon korában is, Goethe korában is, és ma is. De hiába.

„S hogy este lett, egy csontváz tántorgott eléje s elfújta, mint a porszemet.”  Ez a sors vár a Bálványimádókra, az Aranyborjú előtt hódolókra, a Mammon megszállottjaira. Ez a sors vár a bűnt erénynek hazudókra, a háborút béketeremtésnek álcázókra, a rabságot szabadságnak kikiáltókra.

 

Eladó az egész világ.

Eladó minden növény: a trópusi esőerdő oxigént termelő fái, a madarak, és egyéb állatok megélhetését biztosító fenyőerdők. Eladó az afrikai, és sarkvidéki prémes állatok bundája, eladó az elefántok agyara. Eladó az élelmet biztosító termőföld. Eladó maga az ember is. Isten kiszabadítja a népet a rabságból, a Sátán pedig a szabad embert is rabságba taszítja.

 

Talán még nem késő: a gonosz lélek által létrehozott „moslékosvályú”-világból visszatérni a szeretetet, biztonságot nyújtó atyai házba, miként azt a tékozló fiú tette.

 

A Föld javait, az emberi életeket, az Isten örökségét tékozlók estéje közel van. Amíg világos van, addig kellene megkeresni a hazafelé vezető utat, hogy el lehessen kerülni a „csontváz-éjszaka” tátongó szakadékját.

 

A.D.2016.03.07.©JóB

 

Archívum

Hozzászólások

Ide írhatja hozzászólását...
A hozzászóláshoz jelentkezzen be!
Még nem érkezett hozzászólás