2014.12.10. 00:00 JóB

Hozzászólások: 0

Advent - II. szerda

Advent – II.   Szerda

„Parate vias Domini.”  -  Készítsétek az Úr útját.

Keresztelő Szent János prédikál a pusztában

/ Csávossy Elemér S. J.  -  Ádventi és karácsonyi elmélkedések/

Elôgyakorlatok

             1. Lásd Keresztelô Szent Jánost durva bűnbánati ruhában, vezeklô övvel ágyékai körül, mint a bűnbánat igazi mintaképét, prédikálni a népnek és Jeruzsálem elôkelôinek.

             2. Kérd Istent, hogy eljövetele által megtisztult lélekkel szolgálhass neki.

I. Kiknek prédikál Keresztelô Szent János?

             Szent Máté írja: ,,Akkor kiméne hozzá Jeruzsálem és egész Judea és az egész Jordán-vidék.'' (Mt 3,5) A farizeusok és szadduceusok közül is sokan meghallgatták szavait, kijöttek a vámosok és katonák is (Lk 3,10-14), sôt maga Heródes király, habár nem is ment ki hozzá, mégis Szent Jánosnak, még mint fogolynak is, szavára sokat megtett és szívesen hallgatta ôt. (Mt 6,20)

             Tekintsd meg mindezeket a személyeket, a legkülönfélébb állású, foglalkozású, rangú és lelkületű embereket. Tekintsd meg szándékuk különféleségét is. Sokan ôszinte bűnbánó lélekkel jöttek, Istent keresik és lelkük üdvösségét, elômenetelét. Másokat az újság varázsa vonz vagy mások rábeszélése hajt. Többen alattomos, gonosz szándékkal közelednek, mint késôbb Krisztushoz is, az irigység és a gyűlölet hozza ôket ide, hogy kifogásolni valót találjanak a próféta szavaiban és cselekedeteiben.

             Ily különféle rangú és lelkületű emberek jönnek ma is a templomokba, a legkülönfélébb szándékkal hallgatják meg Isten szavának hirdetôjét. Nem hiányoznak manapság sem azok, akiket csak az újdonság, a szavak szépsége vagy eredetisége, bizonyos érzékiség vagy a divat vonz. Szóval a személyt, nem az igazságot keresik. Amint akkor is mondhatni divat volt látni és meghallgatni Keresztelô Szent Jánost, úgy most is divat részt venni egy-egy nagyobb szónok böjti beszédein, konferenciáin. Inkább szalon vagy színház nekik a templom, mintsem Istennek háza. Nem hiányzanak azok sem, akiket a gyűlölet hoz, és lesik a pap minden szavát, hogy érveket kovácsoljanak ellene és a vallás ellen. Ezek a mi korunk farizeusai.

Tiszta szándék vezéreljen bennünket a szentbeszédek meghallgatásában. Igaz, hogy egyik-másik szónok jobban megragadhatja lelkünket, nagyobb hatással lehetnek ránk szavai; hiszen Isten is különféleképp osztotta ki adományait, és azért értek el a szentek olykor oly nagy eredményt. De mindig lelkünk igazi elômenetelét, nem a szónok személyét és egyéniségét kell keresnünk, és meg kell gyôzôdve lennünk arról, hogy a legegyszerűbb prédikációból is nagy hasznot meríthetünk, hacsak akarunk. Isten igéjének szíves meghallgatása kiválasztottságunknak egyik jele.

             Tekintsük meg azonban fordítva azt is, hogy mily különféle emberekkel kell érintkeznünk magunknak is, és ha papi vagy szerzetesi hivatást követünk, mily különféle emberekhez kell szólanunk iskolában, szószéken, gyóntatószékben. Érintkezni kell a legellentétesebb jellemekkel, a legkülönfélébb hajlandóságú emberekkel, katolikusokkal és másvallásúakkal, olyanokkal, akik hisznek, és olyanokkal, akik nem hisznek, buzgókkal, lanyhákkal és teljesen közömbösökkel, hivatalnokokkal és munkásokkal, férfiakkal és nôkkel, felnôttekkel és gyermekekkel, és mindenütt Krisztus jó illatát kell terjesztenünk, mindenkinek mindene kell hogy legyünk, hogy mindenkit megnyerjünk Krisztusnak. (1Kor 9,19-22)

II. Hogyan prédikál Keresztelô Szent János?

             Róla mondja az evangélista: ,,Magának Jánosnak öltözete pedig teveszôrbôl volt és bôröv csípôje körül, eledele pedig sáska volt és erdei méz.'' (Mt 3,4) Keresztelô Szent János mindenekelôtt példájával prédikált. Már jó eleve lelkébe véste azt, amit késôbb Krisztus tett: ,,Cselekedett és tanított.'' (ApCsel 1,1) Elôbb cselekedett, azután tanított. Mert a szavak megindítanak ugyan, de a példa vonz, és a szó példa nélkül csak üres hang, mely elvész és nem létesít maradandó hatást. Keresztelô Szent János bűnbánatot jött hirdetni és azért maga is a bűnbánatot gyakorolja, bár anyjának méhében megszentelte ôt az Isten.

Jegyezzük meg, hogy nekünk is példánkkal kell tanítanunk. Hiába a sok szép szó gyermekeinkhez, ha példánk más meggyôzôdésre vall. Több jó példát a családban, több jó példát az iskolában, több jó példát a hivatalokban, több jó példát a nyilvános életben! Hiába a zengzetes szónoklatok kereszténységrôl, ha hiányzik a keresztény élet azokban, akik a szónoklatokat tartják. Ha pedig pap vagy és prédikálsz, kétszeresen jegyezd meg ezt az igazságot. Minden prédikációd elôtt gyakorold azt az erényt, melyrôl prédikálsz, legalább is bensôleg, hogy szavaidnak ereje és igazsága legyen. Hidd el, hallgatóid észre fogják venni, és a hatás nem marad el.

             Keresztelô Szent János továbbá emberi tekintet nélkül prédikál. Ez következik az elôbbibôl. Mert az, akinek példája elüt szavaitól, az fél az emberek megszólásától, azért hízeleg nekik, nem meri ostorozni hibáikat, kénytelen meghamisítani maguknak az erkölcsi elveknek is tisztaságát. Keresztelô Szent János Heródesnek épp úgy, mint a farizeusoknak, a katonáknak és vámosoknak épp úgy, mint a népnek megmondta a teljes igazságot, és ahol kellett, még a legkeményebb szavaktól sem tartózkodott: ,,Viperák fajzata, szólott a farizeusokhoz és szadduceusokhoz, ki tanított benneteket futni a jövendô harag elôl? Teremjétek tehát a bűnbánat méltó gyümölcsét.'' (Mt 3,7-8)

             De mindemellett szavait az egyesek és a csoportok lelki szükségleteihez és lelki állapotához mérte. Másképp szólott a farizeusokhoz és másképp a vámosokhoz és katonákhoz. Szavai mindenkit szíven találtak. Ilyennek kell lenni a lelkek kezelésének is, egyéninek, a lelki állapothoz és szükséglethez mértnek. Így jár el maga az Isten a lélekkel szemben kegyelmi működésében.

A gyermeknevelés a családban, az iskolában, a lelkek kezelése a gyóntatószékben és azon kívül, a prédikáció, az érintkezés az emberekkel nagy tapintatot, ügyességet, okosságot igényel. Az emberek különfélesége, amint azt az elsô pontban láttuk, teszik ezt egyrészt oly nehézzé, másrészt oly szükségessé. Azért, ha valahol, úgy itt van szükségünk a Szentlélek kegyelmére és felvilágosítására. Kérjük ezt alázatos imádságban. Szokjuk meg, valahányszor emberekkel kell érintkeznünk fontosabb ügyben, kérni Isten segítségét és saját és embertársaink ôrzôangyalának közbenjárását. Nem egyszer fogjuk tapasztalni, hogy kellô idôben a kellô szó jön majd ajkunkra, a helyes gondolat jut eszünkbe. Vannak, akik e szándékra naponta elmondják a Veni Creator-t.

III. Mit prédikál Szent János?

             Prédikációjának részleteit késôbb fogjuk látni. Most csak egyre terjesztjük ki figyelmünket: Keresztelô Szent János Krisztust és csak Krisztust hirdette. Nem magához akarta vonzani a népet, hanem törekedett azt elôkészíteni Krisztus eljövetelére. Ez legyen a mi igyekezetünk is mindenben, amit teszünk. Isten dicsôsége és Krisztus országának a terjedése legyen a fôszándék, melyre felajánljuk naponta minden gondolatunkat, szavunkat, cselekedetünket és szenvedésünket. Akár közvetlenül a lelkek üdvösségén dolgozunk, akár közönséges vagy földi foglalkozás köti le munkánkat, mindent tiszta szándékkal Istenért és a lelkekért tegyünk. Ezzel mindenegyes cselekedetünk nemcsak értékben és érdemben fog növekedni Isten elôtt, hanem egyúttal apostoli jellegű is lesz és számos lélek örök üdvét vagy tökéletesedését fogja eszközölni.

             Legyen törekvésünk tiszta abban az értelemben is, hogy ne magunk akarjuk élvezni az emberek, pártfogoltjaink, lelki gyermekeink, neveltjeink ragaszkodását és szeretetét, hanem csak közvetítôkként tekintsük magunkat, akiknek hivatása az embereket Istenhez vezetni. ,,Ôneki növekednie kell, nekem pedig kisebbednem.'' (Jn 3,30) Ez még a szülôi szeretetre is vonatkozik, melynek szintén rendezettnek és alávetve kell lenni Isten legfôbb szeretetének. Akkor nem fog megtörténni, hogy a szülôk gyermekeiket Istentôl visszatartják, ha ô azokat különös szolgálatára hívja. Megesik olykor, hogy a szülôk gyermeküket még a bűn karjaiba is dobják, csakhogy szívébôl a hivatás csíráját kiöljék és így látszólag megmentsék maguknak. Csak be ne következzék az a szomorú eset, hogy azt, akit e földön maguknak visszatartottak, Isten jóságos terveinek keresztezése miatt örökre elveszítsék. Nem egy esetben züllésnek indult az az ifjú, akiben szülôje kiirtotta az egykori hivatást. Más esetben meg korai halállal elvette Isten a szülôktôl azt, akit itt a földön nem akartak neki adni.

             Végül jussanak eszünkbe Szent Pál szavai, melyeket a korintusbelieknek írt: ,,Nem szándékoztam másvalamit tudni köztetek, mint Jézus Krisztust, éspedig a megfeszítettet.'' (1Kor 2,2) Ha papok vagyunk, beszédeink, prédikációink tárgya ne világi hiúságok, tetszetôs elmefuttatások, bölcselkedések, költôi kompozíciók, gazdasági és politikai problémák legyenek, hanem prédikáljuk az evangéliumot, prédikáljuk Krisztust, prédikáljuk a megfeszített Krisztust, de úgy és oly módon, hogy mindenkinek szívét érintse. -- Ha szülôk, nevelôk és tanítók vagyunk, jegyezzük meg, hogy minden profán tudomány, etikett és társadalmi műveltség fölött áll és szükségesebb ezeknél Istennek és akit ô küldött, Krisztusnak az ismerete, mert: ,,Az az örök élet, hogy megismerjenek téged, egyedül igaz Istent, és akit küldöttél, Jézus Krisztust.'' (Jn 17,3)

Imádság

             Kérjük Istent, hogy példával és szóval egyaránt terjesszük Krisztus ismeretét és szeretetét és Szent János közbenjárása által az ô utait lelkünkben elkészítsük. ,,Add, Istenem, népednek a lelki öröm kegyelmét és minden hívôd szívét tereld az örök üdvösség ösvényére.'' (Az Anyaszentegyház imádsága Keresztelô Szent János ünnepén.)

Hozzászólások