2016.05.10. 14:40 JóB

Hozzászólások: 0

Globalizált "igazság"

A Nap ma is a szokott időben, normálisan kelt fel. A fákon is zöldellnek a levelek, mint ahogy az minden tavasszal lenni szokott. A madarak rakják a fészküket, a halak készülnek az ívási időszakra. A teremtett világban a megszokott rendben zajlanak a folyamatok, évezredek óta szinte semmi változás nincs.

Mégis: az ember úgy érzi, mintha bolondok hajóján utazna, és alig várja, hogy végre kikössön a hajó, és kiszállhasson. Mintha rémálom gyötörné, csak a tudata legmélyén érzi, hogy hamarosan felébred. Mintha Hitchcock horrorfilmjei kelnének életre, behatolva az utcákra, terekre, családi otthonokba, erdőkbe, mezőkre, mindenhová, még az elmékbe is. Mintha valamilyen gonosz erő torzítaná, rombolná a világot, az értelmet, a gondolkodást, az értékeket – mindent, ami eddig a normális embert jellemezte.

Mintha ma is 1789-et írnánk, és a „felvilágosodásnak” nevezett téboly kerítené hatalmába a vérgőzös elméket. Veszélyes ragály terjed ebben a globalizált világban. Egyre kevesebb azoknak a száma, akiket még nem fertőzött meg ez a végzetes betegséget okozó kór. Kénköves bűz terjed szerteszét, sötét füst terjeng ott, ahol eddig a teremtett világ szépségeit, az emberi alkotások nagyszerűségét szemlélhették a jóravaló, békeszerető emberek.

Mintha a középkori pestisjárványok korát élnénk újra. Azt a borzalmat, amely kipusztította Európa őslakosainak több mint egyharmadát. A kétségbeesett emberek bűnbánatot tartottak, imádkoztak, vezekeltek. Már nem bízhattak senkiben, és semmiben, egyedül csak a mindenható Istenben. Csak Ő állíthatta meg ezt a szörnyű pusztulást.

A „felvilágosultak” által sötétnek nevezett középkor uralkodói és népei felismerték bűneiket, és gyarlóságukat: imádkoztak, Istenhez fohászkodtak, és küzdöttek, ha veszélyben volt az életük, a létük, a hazájuk. A mai kor globalizált uralkodóinak már nincs sem Istenük, sem hazájuk, sem erkölcsük. Csak bűneik vannak. Bűneik, amit erénynek hazudnak. Erkölcstelenek, korruptak, idegen hatalmak hűséges kiszolgálói. Eladják hazájukat, saját népük, de más népek örökségét is – egy tál lencséért.

A „király” meztelen. Hiába hazudnak rá a fizetett udvaroncok díszes palástot és aranykoronát. A gyerek, - akit még nem fertőzött meg a mindenütt terjedő kór – mondja ki az igazságot. Jézus is azt mondta: „engedjétek hozzám a gyermekeket, mert ilyeneké az Isten Országa!”

A korszellem követelte farizeusi lelkület, a kollaboráns globálpolitikai magatartás összeegyeztethetetlen a gyermeki lelkülettel. Hazugságból nem lehet igazságot kovácsolni, rothadó, korhadt fából nem lehet katedrálist építeni.

„A ti beszédetekben az igen legyen igen, a nem pedig nem, ami pedig túlmegy ezen, az a gonosztól van!”

Igazságtól, demokráciától, szabadságtól, toleranciától hangosak a sajtóorgánumok, erről szónokolnak a politikusok. De igazság csak egy van: Isten igazsága. A többi hazugság.

„Én vagyok az út, az igazság, és az élet!” – mondta Jézus. Más fordításban: „Én vagyok az út, amely az igazságra és az életre vezet!” Ami ezen kívül van, az a Sátán hazugsága.

Csak egy Igazság van: Isten Igazsága! Csak egy Út van: Isten Útja! Csak egy igazi Élet létezik: az örök élet, Isten országában.

Aki ezen az úton jár, eljut az igazságra, és eljut az örök életre. Keskeny, és rögös ez az út. Tele szenvedéssel, megpróbáltatásokkal, megaláztatásokkal, látszólag kilátástalan küzdelemmel. De tudjuk, hogy ez az út hová vezet, mert már kitaposta előttünk Valaki: nem más, mint az Isten Fia, Jézus, a Megváltó, az Üdvözítő.

Van egy széles út is: ez sima, tele minden földi jóval, nem kell sokat fáradozni, ragyogóak a kilátások. Lehet ezen is járni, de nagy árat kell az út végén fizetni.

Igen, az út végén benyújtják a számlát. A számlát, amelynek az összege kifizethetetlen egy ember számára.

Mindkét út végén meg kell állni és át kell venni az egyénre szabott számlákat. Egy különbség van csupán: a széles út végén könyörtelenül behajtják a tartozást, de mivel a benyújtott számla összege kifizethetetlen, a következmény az örökös rabság, ami nem más, mint maga a kárhozat.

A keskeny út végén álló Jézus már kifizette helyettünk a számla összegét. Elengedte tartozásunkat. Ez azt jelenti, hogy immár tiszta lappal léphetünk be Isten országába.

A.D.2016.05.10.©JóB

Hozzászólások