Sors – kérdések

Miért éppen így, vagy úgy alakul egy ember, egy család, egy közösség, egy nemzet, egy földrész, vagy éppen a világ sorsa? Mióta ember él ezen a földön, mindig foglalkoztatta ez a kérdés. Kereste, kutatta a lehetséges válaszokat – és keresi még ma is.

Minden korban voltak, akik tudni vélték a kérdésre a választ. Egészen meghökkentő, és abszurd történetek jelzik, hogy a sors kifürkészése, a jövő ismerete császárokat, királyokat ösztönzött arra, hogy jósnőkhöz, jövendőmondókhoz, látnokokhoz forduljanak. Ilyen, mindent látó, mindent biztosan tudó, és mindenkit meggyőző személyekből a múltban sem volt hiány, és nincs belőlük hiány napjainkban sem.

Az ószövetségben Saul királyról olvashatjuk, hogy a próféták intelmeit félresöpörve jósnőhöz fordult, hogy megtudakolja tőle a jövendőt. Az ókori görög Thébában, Delphoiban iparszerűen működött a jóslás. A római császárok az áldozatok bemutatása révén isteneiktől igyekeztek megtudakolni egy küszöbön álló hadjárat, vagy csata kimenetelét.

Jól értesült történetírók tudni vélik, hogy a II. világháború idején az amerikai hadvezetés legalább egy tucat jóst alkalmazott, akik a hadsereg állományába tartoztak, és rendes fizetést kaptak. A hírszerzői értesüléseket, a hadvezetés stratégiai elemzéseit – gondolták – nem árt összehasonlítani a mindent előre látó jövendőmondók jóslataival.

A sors kiszámíthatatlan – mondja a szólás-mondás. Valóban az. Nem tudjuk, hogy miért éppen azok az emberek haladtak el Siloamban a torony alatt, akikre rádőlt. Az akkori közvélekedés szerint bizonyára bűnös emberek voltak, mert egyébként nem dőlt volna rájuk a torony. Ezt a vélekedést viszont Jézus – a mindenható Isten emberré lett Fia – egyértelműen cáfolta. Miért éppen Bartimeus született vakon? Miért éppen én vagyok ilyen szegény, beteg, üldözött, szerencsétlen… stb.? – tesszük fel a kérdést. Miért engedi meg az Isten… ezt, vagy azt.

Ezekre a kérdésekre nem tudunk válaszolni. Csak találgatni tudunk. Vannak persze, akik mindenre tudni vélik az egyedüli, és megfellebbezhetetlen választ. Sokan meggyőző érvként hangoztatják, és harsányan kiáltják világgá: nincs Isten, mert ha lenne, nem engedné meg, hogy ilyen állapotok uralkodjanak a Földön.

Mert ha létezne Isten, nem lenne háború, nem lenne szegénység, nem lenne betegség – egyszóval ideális állapotok uralkodnának. Ha ezen logika alapján tovább gondolkodunk, akkor arra a következtetésre jutunk, hogy („a nem létező”) Isten helyett kizárólag a Földet birtokló ember irányítja a sorsát, amibe senki nem szól, és nem is szólhat bele. Eszerint a szegénységért, a betegségekért, a háborúkért, az üldözésekért, a szerencsétlenségekért… stb. csak, és kizárólagosan az ember a felelős.

Az az ember, aki mindezekért nem vállalja a felelősséget, és abszurd módon az általa nemlétezőnek titulált Istenre akarja azt áthárítani.

Hogy mitől (kitől) ered a gonoszság, a szerencsétlenség, a szegénység, a háborúk, az elnyomás, a kizsákmányolás? – ezekre a kérdésekre ugyanezek az emberek nem keresik a választ. Az ő tudatukban nem létezik (vagy legalábbis úgy tesznek, mintha nem létezne) sem az Isten, sem a Sátán. A ˝felvilágosult˝ ember létezik csupán, aki az egyre növekvő tudás birtokában hihetetlen módon sokszorozza meg az erejét az egyre korszerűbb eszközökkel, gépekkel. A középkori egyedi gyártású pallost az idők során felváltotta a sorozatban gyártott, iparszerű működésre tervezett gillotin. Alig telt el másfél évszázad, megszületett az emberi elme egyik legzseniálisabb találmánya: az atom energiájának hasznosítása. Ennek a korszakalkotó találmánynak az első tesztelésére 1945 augusztusában került sor a japán Hirosimában, és Nagaszakiban. A ˝felvilágosult˝, Istent tagadó ember erre használta, és használja ma is a megszerzett tudását, tapasztalatát. Hogy miért? Erre a liberalizált, globalizált embernek szintén nincs válasza.

Az ember életében minden történésnek oka, és magyarázata van. A káoszteremtő, globalizált világelit önsorsrontó, világpusztító politikája önmagában szemlélve teljesen logikátlan. Érthetetlen, megmagyarázhatatlan, és feloldhatatlan ellentétekkel van tele.

Hogy miért pusztítja el a környezetét, amelyben él, és amire az utódainak is szüksége lesz? Miért pazarolja el a természeti erőforrásokat, miért irtja ki az emberi létezéshez elengedhetetlen oxigént biztosító erdőségeket? Miért gyilkolja iparszerűen az állatokat, miért zsákmányolja ki gátlástalanul embertársait? Ezekre a kérdésekre sincs ésszerű magyarázat.

Minden ember a saját sorsának a kovácsa – így szól egy másik bölcs mondás. Ez azt is jelenti (ha a ˝minden ember˝ helyett emberiséget írunk), hogy az emberiség határozhatja meg a saját sorsát. De hogyan?

A teremtő Isten szabad akaratot adott a teremtményének, az embernek. Olyannyira szabad akaratot, hogy az ember még akár a saját teremtőjét, a mindenható Istent is megtagadhatja, sőt letagadhatja. Úgy, mint egy felnőtt gyerek a szüleit. A szülői mintát, példát, intelmeket félresöpörve anyagi természetű örökségét szabadon eltékozolhatja: italra, drogra, nőkre, bulizásra, stb. Mert úgy gondolja, hogy így valósíthatja meg leginkább önmagát, így válik csak nagykorúvá, akkor lesz vagány, mert ez most a trend, és mindenki ezt a korszellemet követi. A ˝moslékosvályú˝ mellett nem kell gondolkodni, nem kell tervezni, nem kell szabályok szerint élni. Ez az út a Sátán útja.

Isten a mindennapi földi élethez törvényt adott az embernek. A legelső törvény mindössze egyetlen mondatból állt: ˝a kert minden fájáról ehettek, de ne egyetek a rossz-tudás fájáról, mert meghaltok!˝ Az első emberpár még ezt sem tudta betartani. Legközelebb Isten már 10 pontban foglalta össze a törvényeket, amelyet a Hóreb hegyén adott át kőtáblába vésve Mózesnek. Ezt még azelőtt megszegték, mielőtt azt Mózes kihirdethette volna. Isten helyett az aranyborjúnak hódoltak.

Hogyan alakulhatott volna az emberiség sorsa, ha betartotta volna Isten törvényeit?

Akkor még ma is az idilli paradicsomi környezetben élnénk. Ha betartotta volna a tízparancsolatot, akkor a föld népei békességben, boldogságban, szükséget nem ismerve élnének egymással testvéri szeretetben.

De nem így történt.

Isten végül saját maga jött el az emberek közé: megtestesülve Jézus Krisztus valóságos emberként élt közöttünk, velünk, vállalva az emberi lét minden megpróbáltatását.

Jézus Krisztus megjelenése, és tanítása óta az emberi sors már nem kiszámíthatatlan többé. ˝Aki hisz énbennem, annak örök élete van! ˝– mondta. ˝Én vagyok az út, az igazság, és az élet! ˝ ˝Az én békémet adom nektek!˝ Azóta az igazság nem a háborús győztesek, és kizsákmányolók igazsága. Azóta a béke nem a gillotinok és atombombák teremtette béke. Azóta az élet nemcsak a testőrökkel védett hatalmasok kiváltságos joga, hanem a szegények, a betegek, az elnyomottak, a megalázottak, a kizsákmányoltak joga is, mégpedig az Isten által alkotott örök boldogság házában.

Világunk sorsát, és ezen belül az egyes emberek, népek, nemzetek, földrészek sorsát a törvényen felül állók, a törvényen kívüliek globális káoszteremtő politikája határozza meg. Hogy meddig, azt nem tudhatjuk, de miként a jó szántóvető ítélni tud az ég jeleiből, hogy milyen idő várható, nekünk is látnunk kell az idők jeleit. Akinek van szeme a látásra (amit Isten kegyelméből kapott), az lát is vele. Mégpedig a valóságot látja, nem pedig a valóság elénk tartott, eltorzított tükörképét. A népmesék igazsága végül mindig győz az eltorzított valóság hazugsága felett.

˝Az Igazság odaát van.˝- tartja a sokszor pesszimista hangnemben idézett közmondás.

Ez kétségtelenül így igaz, de Jézus Krisztus óta itt is jelen van. Ez az Igazság az egyedüli, a mértékadó, mert ez Isten igazsága. Egyedül ez az objektív, torzításoktól mentes, szereteten alapuló Igazság.

Földi életünk véges. Ez a világ zajos, zavaros, bűnökkel terhelt, az Igazság helyett a gazság uralkodik. Diktátorok, birodalmak virágzanak, s hullanak a porba. Az örökérvényűnek hirdetett ideológiák kérészéletűnek bizonyulnak, és elnyeli őket az örvény. Egyedül Isten igazsága az, ami öröktől fogva van, és örökké létezni is fog. Ehhez az igazsághoz való viszonyunk dönti el, hogy mi lesz a sorsunk. Éppen ezért a sorsunk a saját kezünkben van: csak jól kell döntenünk.

Archívum