Tiszta Forrás
2018. december 19.   
Névnap: Viola, Anasztáz

Laudetur Jesus Christus!

Te öntöd a források vizét patakokba, a hegyek közt csörgedeznek.
Inni adsz a mező vadjainak, a szomjas vadszamár merít belőlük.
Az ég madarai partjaikon laknak, az ágak közt zengik énekük.
A hegyeket kamráid vizéből öntözöd, eged gyümölcsével a földet jóltartod.
Füvet nevelsz az állatoknak, és növényeket, hogy az ember jóllakhasson; hogy a földből kenyeret nyerjen. (Zsolt 104.10 – 14.)

De aki abból a vízből iszik, amelyet én adok, az nem szomjazik meg soha többé, mert a víz, amelyet én adok, örök életre szökellő vízforrás lesz benne." (Jn 4.14)

Minden kedves olvasónknak kívánok a főszerkesztő József, és szerkesztő társaim, Ági és Kristóf nevében is csendes éjt és nyugodalmas jó éjszakát! ~ ~ ~ ~ (Krisztina) ~ ~ ~ ~ Isten, áldd meg a magyart, ~ ~ ~ Jó kedvvel, bőséggel, ~ ~ ~ Nyújts feléje védő kart, ~ ~ ~ Ha küzd ellenséggel; ~ ~ ~ Bal sors akit régen tép, ~ ~ ~ Hozz rá víg esztendőt, ~ ~ ~ Megbűnhődte már e nép ~ ~ ~ A múltat s jövendőt!

Jelen van

0 felhasználó
16 látogató

Látogatások

- ma: 28
- tegnap: 792
2014.12.12. 00:00 JóB
Hozzászólások: 0

Advent - II. péntek

Advent - II. péntek

Advent – II.   Péntek

 

„Parate vias Domini.”  -  Készítsétek az Úr útját.

 

A zsidók küldöttsége Keresztelô Szent Jánosnál

 

/ Csávossy Elemér S. J.  -  Ádventi és karácsonyi elmélkedések/

 

 

Elôgyakorlatok

 

             1. A zsidók küldöttséget menesztenek Keresztelô Szent Jánoshoz és kérdik tôle: Te ki vagy? Ô pedig megvallja, hogy nem ô a Messiás, hanem csak a pusztában kiáltó szava: Készítsétek el az Úrnak utait. És hozzáteszi: De közöttetek áll, akit ti nem ismertek.

             2. Szemléld a zsidók küldöttségét Keresztelô Szent János elôtt.

             3. Kérd a kegyelmet, hogy Keresztelô Szent János alázatosságát követve és szavait szívedbe befogadva méltóképp készülj az Úr eljövetelére.

 

I. Keresztelô Szent János alázatos önvallomása

             A zsidók papokat és levitákat küldenek Keresztelô Szent Jánoshoz, hogy megtudakolják tôle, vajon ô-e az ígért Messiás. Mert szentségének híre annyira elterjedt, hogy némelyek az Üdvözítônek tartották ôt. Erre Szent János a leghatározottabb ,,nem''-mel válaszol, mert nem is válaszolhatott másképp. Minden más felelet Lucifer büszkeségét rejtette volna magába; az pedig senkitôl sem állott távolabb, mint Keresztelô Szent Jánostól. A zsidók azonban tovább kérdezik: Hát Illés vagy? Ezt is tagadja. Pedig állíthatta volna is. Mert habár nem volt személyesen Illés próféta, mégis Illés szellemével és erejével lépett fel s ily értelemben hirdette róla már az angyal és erôsítette meg késôbb maga Krisztus: ,,Ha el akarjátok fogadni, ô Illés, akinek el kell jönnie.'' (Mt 11,14. Vö. Mt 17,12-13)

             Kérdik tovább a zsidók: A Próféta vagy? Ezt is tagadja. Nem volt ugyanis az a nagy ,,próféta'', akit Mózes ígért a népnek; ezt állítani ugyanaz lett volna, mint magához ragadni a messiási méltóságot. De azért mondhatta volna, hogy próféta, mert hiszen ô volt a legnagyobb próféta, róla jövendölte már édesatyja, Zakariás: ,,Te meg a Magasságbeli prófétájának fogsz hivatni'' és róla mondta ismét Krisztus, hogy ô ,,prófétánál is nagyobb''. (Mt 11,9)

De Keresztelô Szent János nem kereste az emberek dicsôítését, ô saját szemében kicsiny volt és azért a kérdésre: ,,Ki vagy, hogy feleletet vigyünk azoknak, kik minket küldöttek?'' (Jn 1,22), csak azt válaszolja: ,,Én vagyok a pusztában kiáltónak szava.'' (Jn 1,23) Ennél szerényebb, alázatosabb választ senki sem adhatott volna.

A szó nem önálló valami, hanem egész léte attól függ, aki azt kibocsátja; a szó elmúlik, és csak hatása marad meg: ,,Egyenesítsétek az Úr útját.'' Így Szent János is magát csak Isten szavának tekintette, önmagának teljes semmiségét, teremtett lényének egész függô voltát mély alázattal elismerte és azt vallotta már most, amit késôbb tanítványai elôtt hangoztatott: ,,Ôneki növekednie kell, nekem pedig kisebbednem.'' (Jn 3,30) A szó elvész, de megmarad az, akit hirdetett, Krisztus. Magasztos Szent Jánosnak ez az alázatossága, mely ôt igazán szentté és az ószövetség legnagyobb prófétájává teszi.

             Sokkal jobban illik azonban ez az alázatosság hozzád, aki még távol állasz Keresztelô Szent János kegyelemadományaitól, magasztos hivatásától és életszentségétôl.

             Hányszor ragadsz magadhoz oly kitüntetést, dícséretet, mely téged meg sem illet. Nemcsak hogy az emberek hiú tiszteletét nem távolítod el magadtól, hanem azt még keresed is és neheztelsz, ha nem adják meg. Mily távol állsz még Keresztelô Szent János szellemétôl! És mily kevéssé ismered el saját semmiségedet Isten elôtt! Természetes tehetségeidet, esetleges jócselekedeteidet, munkáid sikerét nyiltan vagy burkoltan önmagadnak tulajdonítod. Mások fölé helyezkedel, mintha magadnak köszönnél mindent.

Még gyónásaidban sem teszel magadról egészen ôszinte vallomást. Gyakorold fôleg most ádventben az igazi szívbeli alázatosságot, mert a pusztában kiáltó szava hirdeti neked is: ,,Készítsétek az Úr útját, minden völgyet töltsetek ki és minden hegyet hordjatok le.'' (Vö. Lk 3,5) Ezt akarjuk megfontolni a második pontban.

 

II. A pusztában kiáltó szava: Készítsétek az Úr útját

             Ahol Izaiás prófétának e szavait olvassuk (Iz 40,5), ott kifejtve találjuk egyúttal, hogy miképp kell elkészítenünk az Úr utait. ,,Minden völgyet be kell tölteni és minden hegyet le kell hordani; ami görbe, az legyen egyenes, és ami göröngyös, az legyen sima.'' (Vö. Lk 3,5)

             1. Minden völgyet be kell tölteni. Völgy a lelki életben a lélek ellapályosodása, erôtlensége, restsége és tunyasága. Völgy a lelki életben maga a bűn mocsara és posványa. Ezzel szemben lelkünket ádventben, de máskor is bizalomra, örömre kell hangolnunk, reményteljes vágyakozás töltse be szívünket a mennyei javak után és adjon erôt, rugalmasságot lelkünknek, hogy nagy tettekre vállalkozzunk Isten szolgálatában. Lelkesedés nélkül nincs tetterô, a bátortalanság megölôje minden erénynek.

             2. Minden hegyet le kell hordani. Hegy a lelki életben a büszkeség, az önteltség, a hiúság, az önszeretet. Ezzel fölemelkedik az ember minden fölé, ami szent, önmaga akar lenni önmagának törvény és cél; kevély gôggel ítéletet mond mindenre, saját értelmét tekinti a mindenség egyedül hivatott bírájának.

Ebbôl a gôgbôl minden emberben lakozik valami. Ezek a hegyek a lelki életben. Büszkeség és büszkeségbôl fakadó engedetlenség, hitetlenség, megvetés, ez az, amit le kell hordanunk, hogy el legyen készítve az út Isten számára, ha lelkünkbe akar jönni.

             3. Ami görbe, az legyen egyenes. Görbe a lelki életben a nem egyenes, a nem tiszta szándék. Görbe mindaz, ami nem ôszinte, ami tekervényes, politikus, hazug.

Teli a mai világ hazugsággal és nem ôszinte lelkülettel. Még a legszentebb erkölcsi elvek is cégérül szolgálnak a legnagyobb igazságtalanságok elkövetésére egyének és nemzetek ellen.

             Hazugsággal teli a magán- és a társadalmi élet. Ôszinte, érdeknélküli jóindulat, szeretet, jótékonyság sok, nagyon sok ember elôtt ismeretlen fogalom. Még a tökéletes élet iskoláiba, a szerzetesházakba is beférkôzik olykor ez a szellem. Mily kevéssé ôszinte sok ember Isten iránt az imádságban, önmaga iránt bűneinek, gyengéinek beismerésében, lelkivezetôje iránt a gyónásban. Pedig csak az egyenesszívűség hozza meg nekünk a lelki békét, a karácsonyi szent békét, melyet az angyal a jóakaratú embereknek ígért, vagyis azoknak, akik egyenes szívvel keresik Istent.

             4. Ami göröngyös, az legyen sima. Göröngyös mindaz, ami ellenkezik a szeretettel. A szeretet uralkodjék szívünkben, de uralkodjék külsô modorunkban is.

Hiába szeretünk szivünkben és kívánunk jót, ha külsôleg szeretetlenül viselkedünk, durvák, érzéketlenek, türelmetlenek és modortalanok vagyunk. A szeretetnek kedvességgel kell párosulnia, és nagy tévedés azt hinni, hogy az erénynek eltaszítónak és modortalannak kell lennie.

 

III. Közöttetek áll, akit ti nem ismertek

             Keresztelô Szent János alázatos önvallomását a büszke és világias felfogású farizeusok képtelenek voltak a maga értéke és nagysága szerint megérteni.

Azért kérdezik tôle: ,,Miért keresztelsz tehát, ha te nem vagy a Krisztus, sem Illés, sem a Próféta?'' (Jn 1,25) Keresztelô Szent János azt válaszolja nekik: ,,Én vízzel keresztelek; de köztetek áll az, kit ti nem ismertek. Ô az, ki utánam jövendô, ki megelôzött engem, kinek nem vagyok méltó saruszíját megoldani. Ô Szentlélekkel és tűzzel fog titeket megkeresztelni.'' (Jn 1,26.27; Lk 3,16; Mt 3,11)

             ,,Köztetek áll, kit ti nem ismertek.'' Ez a szó elôzménye már annak, amit az evangélista megírt: ,,Tulajdonába jöve, de övéi ôt be nem fogadák'' (Jn 1,11), és a végleges elpártolásnak, mely nemsokára bekövetkezett.

Pedig mily fontos lett volna a zsidókra nézve ismerni azt, aki köztük állott! Mert ô az, akit prófétáik hirdettek évszázadok óta; ô az, akit egész történetük elôkészített; ô az, akire minden szertartásuk utalt; szóval ô ,,Izrael reménysége''. (ApCsel 28,20)

Ô az, aki Szentlélekkel és tűzzel keresztel, vagyis nemcsak külsô szertartással int bűnbánatra, hanem a belsô megigazulás és szentség kegyelmét is megadja: ,,mert a törvény Mózes által adatott; a malaszt és igazság Jézus Krisztus által lett'' (Jn 1,17), és ,,más név az embereknek nem adatott, amelyben üdvözülnünk kellene''. (ApCsel 4,12) Bűnös vakságuk okozta, hogy nem ismerték fel azt, aki köztük állott.

             Ez a bűnös vakság, a közömbösség az igazsággal szemben, a büszke elvetése mindannak, ami az emberi értelmet meghaladja, az ellenszenv mindazzal szemben, ami természetfölötti, ez az okozója mai nap is annak, hogy oly sokan nem ismerik azt, aki már közöttünk áll két évezred óta.

Nem látják a napot, mely már 20 század óta az egész földkerekségnek világít. Ez az okozója annak, hogy a katolikus Egyházat igazságának legszembetűnôbb jegyei mellett is sokan nem ismerik, bár fellépésével az egész világra fényt áraszt.

             Bűnös közömbösség az oka annak is, hogy még sok katolikus, sok Istennek szentelt személy, pap és szerzetes sem ismeri Krisztust az Oltáriszentségben, bár köztünk lakozik, köztünk él, naponta kezünkbe vesszük, szívünkbe, nyelvünkre fogadjuk. Mert kétféle megismerés lehetséges. Az egyik pusztán hitbeli megismerése Krisztus jelenlétének, a másik gyakorlati, tapasztalati megismerése az ô jelenléte édességének, az ô szellemének, gondolatainak, legbensôbb érzelmeinek és szándékainak. Ez utóbbi megismerés hiányzik sok katolikus és papi lélekbôl is.

A közömbösség az oka annak is, hogy oly sok hívô egyáltalán nem ismeri azokat a kegyelmi kincseket, amelyeket az Egyház magában foglal, nem ismeri a kegyelemeszközöket, a szentségeket, a szentmisét, a gyakori áldozás elônyeit, a búcsúkat és szentelményeket, a szertartásokat, a dogmák szépségét, az Egyház imádságait, a hatalmas nevelô erôt, mely tanításában, aszkézisében és liturgiájában rejlik.

             Törekedjél tehetséged szerint megismerni Krisztust, megismerni ôt, fôleg a vele való bensô érintkezés és társalgás által. Ez az ismeret többet ér, mint a világ összes tudománya. Elmélkedés, imádság és a gyakori szentáldozás fogja legjobban megismertetni veled Jézust, ô maga fogja kinyilatkoztatni magát neked, fel fogja tárni elôtted szent Szívének kincseit, be fog vezetni Szíve szentélyébe.

Ennek az ismeretnek elôfeltétele azonban a vágy és a szeretet: ,,Ha valaki szomjazik, jöjjön énhozzám, és igyék'' (Jn 7,37), ,,aki engem szeret,... azt én is szeretem és kijelentem neki magamat''. (Jn 14,21) Törekedjél megismerni Krisztus Egyházát is kegyelemeszközeivel együtt, bôvítsd ismereteidet a vallásos élet terén, de ne felejtsd el soha, hogy minden ismeret csak akkor ér valamit Isten elôtt, ha az ismeretnek megfelel a gyakorlat is.

Törekedjél végre másokat is az igazság megismerésére, Jézus és Egyháza ismeretére vezérelni imádság, jó példa és buzgólkodás által. A Krisztust szeretô szív nem lehet közömbös azzal szemben, hogy még oly sokan nem ismerik szeretetreméltó, egyedüli Üdvözítôjüket. Ez a vágy Krisztust megismertetni lelkesíti az Imaapostolság tagjait is. Lépj te is közéjük!

 

Imádság

             ,,Ó emberek Üdvözítôje, Krisztus Jézus, akinek műve a mi megváltásunk, akinek követése a mi egész tökéletességünk, nyisd meg nekem, könyörgöm, szentséges Szívedet, az élet kapuját és az élô vizek forrását, hogy általa a te ismeretedre eljussak és az igazi erény vizét igyam, mely kioltja lelkemben a földi dolgok minden vágyát.'' (Alvarez de Paz.) -- ,,Ó Jézus szentséges Szíve, öntsd ki áldásaid bôségét az Egyházra, Szentséges Atyánkra és az egész papságra; adj kitartást az igazaknak, térítsd meg a bűnösöket, világosítsd meg a hitetleneket, légy segítségére a haldoklóknak, szabadítsd meg a tisztítótűzben szenvedô lelkeket és terjeszd ki minden szívre a te szereteted uralmát.''

 

Archívum

Hozzászólások

Ide írhatja hozzászólását...
A hozzászóláshoz jelentkezzen be!
Még nem érkezett hozzászólás