2016.08.23. 23:50 JóB

Hozzászólások: 0

Sírás(ás) és fogcsikorgatás - vagy menyegzői lakoma

Nézem a híreket a televízióban, olvasom az interneten. Temetik a kereszténységet: legalábbis ássák a sírját bőszen. Jól fizetett sírásókból nincs hiány. A pénz, a csillogó arany régen is sokakat elvakított, sőt megvakított. Ma sincs ez másképpen.

Ézsau és Jákob történetében olvashatjuk, hogy Ézsau egy tál lencséért adta el elsőszülöttségi jogát, adta el az őt megillető örökséget. „Eladó az egész világ!”- mondja Mefisztó a Faustban. Valóban: úgy tűnik, hogy mindent meg lehet venni a pénzért. Minden eladó, és minden megvásárolható – ha valaki elég sokat tud fizetni érte.

A globalizált világ urai úgy gondolják, hogy nemcsak mindent, hanem mindenkit el lehet adni, és meg lehet venni. Pénz van elég, az arany halmokban áll a titkos, jól őrzött trezorokban.

Valóban így lenne?

A Bibliában is számos helyen találkozunk ezzel a jelenséggel. Illés próféta korában Acháb király udvarában az Istenhit helyett a bálványimádás uralkodott. A király kegyencei, a jól fizetett Baál-papok csak azt jövendölték a királynak, amit az hallani szeretett volna. Meg is kapták érte a jutalmukat. Nem örvendett nagy népszerűségnek egy olyan próféta, aki figyelmeztetni merészelte az uralkodót a bűneire. Az igazság meghamisítása, a teremtő Isten helyett a bálvány (Baál) imádása a megátalkodott, Istentől elfordult emberek pusztulásához vezetett. Hiába volt minden földi hatalom, hiába a gazdagság, a pénz – mindez nem segített rajtuk.

Eladták Jézust is, az Isten Fiát: mindössze 30 ezüstpénzért. A bűnökben tobzódó uralkodó elitet irritálja, ha valaki a fejükre olvassa bűneiket, és bűnbánatra, alázatra, megtérésre szólítja fel őket. Azt az embert – ha nem lehet pénzért megvenni, - ki kell közösíteni, lehetetlenné kell tenni bármi áron. Végső soron pedig el kell pusztítani.

Az igazság és a hazugság harca most is folyik. Csak az emberek lettek újak, a módszerek és az eszközök ugyanazok. Jézust ma is eladják: júdások hada tolong a beígért pénzért. Eladva lelkét, eladva hazáját, eladva népét. Mindent, és mindenkit eladva, önmagából bohócot és pojácát csinálva. Lélek nélküli, dróton rángatott bábuvá züllesztett emberek ülnek vezető pozíciókban az Európai Unió, az ENSZ, és sok-sok, háttérből irányított ország élén.

Temetik a kereszténységet, vagy inkább csak temetni szeretnék. Igaz, hogy a Sátán füstje (mint ahogy azt VI. Pál pápa mondta) behatolt már a Vatikán résein is, de a Szikla, melyre az Egyház épült, túl keménynek bizonyul a sírásók számára. Az Egyház, mint szervezet tele lehet kollaboránsokkal, megalkuvókkal, de Krisztus misztikus Testének a megdicsőült szentek, és a ma élő hithű, szentéletű emberek is tagjai.

Istennek minden lehetséges: az is, hogy üdvözítsen egy gazdag ifjút, az is, hogy egy keresztényüldöző, fanatikus farizeusból hithirdető apostolt faragjon, az is, hogy egy kapzsi, idegen hatalmat kiszolgáló vámost (ma bankárnak, vagy brókernek nevezhetnénk) igehirdető evangélistává tegyen.

A keresztényellenes, globális irányítású média azt sugallja, hogy a kisember úgysem tehet semmit a most zajló folyamatok ellen. A hatalom nem az ő kezében van, kiszolgáltatott, jobb, ha beletörődik a sorsába, amit az uralkodó elit szánt neki.

Mindszenti bíboros mondta: „Ha lenne egymillió imádkozó magyar, nem félteném az országot!” Lehet, hogy nem volt ennyi hittel imádkozó magyar. A bíboros úr, ugyanúgy, mint Szent István király, Isten oltalmára bízta az országot.

Az Európai Unió alkotmányából törölték Istent. A magyar alkotmányban szerepel.

Jézus csodatettei soha nem voltak öncélúak. Sok meghökkentő, és első olvasásra érthetetlen kijelentés előzte meg Jézus egy-egy tettét. A tanítását hallgató hatalmas tömeg („csak a férfiak voltak mintegy ötezren”) láttán felvetik a tanítványok, hogy bizonyára éhes már a nép, el kellene bocsájtani őket. Az öt kenyér, és a két hal láttán Jézus azt mondja: „Ti adjatok nekik enni!”

Meghökkentő, és megdöbbentő kijelentés. Ez a mondat nemcsak az apostoloknak szólt, hanem nekünk is.

Jézus követőinek, az egyszerű halászembereknek igencsak szűkös a készletük. Öt kenyér, és két hal – és több, mint ötezer ember!

Mégis: „Ti adjatok nekik enni!” – az öt kenyérből, és a két halból. A többit majd én hozzáteszem! – ma is ezt mondja nekünk az Úr.

Az arányok korunkban is hasonlóak: eszközkészletünk csekély, lehetőségeink korlátozottak, az ellenszél egyre viharosabb. Az evangéliumra, a lelki táplálékra vágyó, és váró éhes száj pedig egyre több. Ha csak egy búzaszemünk van is, ne tartogassuk, hanem vessük el! Isten megadja hozzá, ami még szükséges. Megsokszorozza azt, amink van: harminc, hatvan, százszorosára.

„Ha csak akkora hitetek lenne, mint egy mustármag…” Az igaz hit a legnagyobb erő a világon. A mindenható Isten által megsokszorozott erő. Nem győzheti le senki, és semmi.

Az ember által kitalált, egyre hatékonyabb fegyverekkel csak ölni, és pusztítani lehet. A sátáni pusztítás, a gyilkolás, a káoszteremtés nem folytatódhat büntetlenül a végtelenségig.

Atombiztos bunkerekben, kommandós elitalakulatokban, jól képzett testőrökben, trezorokban felhalmozott arany-hegyekben bízni nem túl bölcs dolog. Ugyanúgy, mint az evangéliumi példázatban szereplő gazda, aki egyre csak halmozta-halmozta a termést, új és még újabb csűröket épített, és tervezett építeni a gondtalan élet reményében.

Az isteni Igazság abszolút: öröktől fogva létező, és örök érvényű. Teljesen mindegy, hogy elhisszük-e, vagy sem – ez nem változtat rajta. A fali konnektorban, az odafutó elektromos vezetékben nem látunk semmit, mégsem dugjuk bele az ujjunkat, mert tudjuk, hogy agyonüthet az áram. Az áram jelenléte nem hit kérdése, hanem tény. Lehetne róla vitatkozni, lehetne róla szavazni, lehetne különféle elméleteket felállítani – ettől semmi nem változna. A hatása kivétel nélkül mindenkire ugyanúgy érvényesül.

Akit életünkben szolgálunk, ahhoz kerülünk halálunk után is. Ha Istent szolgáltuk, Istenhez kerülünk, ahol örök boldogságban élhetünk. Ha a Sátánnak, a hazugság atyjának, a káoszteremtőnek (Diabolos) adtuk el a lelkünket, hozzá kerülünk a Pokolba.

Isten mindenkit meghívott a menyegzős lakomára. Szabadon dönthetünk, hogy elfogadjuk-e a meghívást, vagy elutasítjuk.

A.D.2016.08.23.©JóB

Hozzászólások