Tiszta Forrás
2018. december 19.   
Névnap: Viola, Anasztáz

Laudetur Jesus Christus!

Te öntöd a források vizét patakokba, a hegyek közt csörgedeznek.
Inni adsz a mező vadjainak, a szomjas vadszamár merít belőlük.
Az ég madarai partjaikon laknak, az ágak közt zengik énekük.
A hegyeket kamráid vizéből öntözöd, eged gyümölcsével a földet jóltartod.
Füvet nevelsz az állatoknak, és növényeket, hogy az ember jóllakhasson; hogy a földből kenyeret nyerjen. (Zsolt 104.10 – 14.)

De aki abból a vízből iszik, amelyet én adok, az nem szomjazik meg soha többé, mert a víz, amelyet én adok, örök életre szökellő vízforrás lesz benne." (Jn 4.14)

Minden kedves olvasónknak kívánok a főszerkesztő József, és szerkesztő társaim, Ági és Kristóf nevében is csendes éjt és nyugodalmas jó éjszakát! ~ ~ ~ ~ (Krisztina) ~ ~ ~ ~ Isten, áldd meg a magyart, ~ ~ ~ Jó kedvvel, bőséggel, ~ ~ ~ Nyújts feléje védő kart, ~ ~ ~ Ha küzd ellenséggel; ~ ~ ~ Bal sors akit régen tép, ~ ~ ~ Hozz rá víg esztendőt, ~ ~ ~ Megbűnhődte már e nép ~ ~ ~ A múltat s jövendőt!

Jelen van

0 felhasználó
12 látogató

Látogatások

- ma: 9
- tegnap: 792
2014.12.13. 00:00 JóB
Hozzászólások: 0

Advent - II. szombat

Advent - II. szombat

Advent – II.   Szombat

 

„Parate vias Domini.”  -  Készítsétek az Úr útját.

 

Keresztelô Szent János rámutat Krisztusra

 

/ Csávossy Elemér S. J.  -  Ádventi és karácsonyi elmélkedések/

 

 

Elôgyakorlatok

             1. Képzeld el Ker. Szent Jánost, amint Krisztusra rámutat és mondja: Íme, az Isten Báránya, ki elveszi a világ bűnét.

             2. Kérd a kegyelmet, hogy belássad, mit köszönsz Üdvözítôdnek, és hogy ajándékaira magadat mindjobban méltóvá tegyed.

 

I. ,,Ime, az Isten Báránya, ki elveszi a világ bűnét.'' (Jn 1,29)

 

             Ker. Szent János a legnagyobb próféta azért, mert nemcsak a távolból szemlélte lélekben az Üdvözítôt, nemcsak megjövendölte eljövetelét, hanem saját szemével látta és rámutatott, közvetlenül hozzá vezérelte azokat, akik várták eljövetelét. A zsidók küldöttségét követô napon látta maga felé jönni Jézust, rámutatott és mondta:

             ,,Íme, az Isten Báránya, íme, ki elveszi a világ bűnét.'' (Jn 1,29) Jobban nem is jellemezhette volna azt, akinek elôfutára volt, mint ezzel a névvel: Isten Báránya, ki elveszi a világ bűnét. Ez fejezi ki legjobban Jézus egész küldetését, megtestesülésének célját, emberi természetének sajátos jellegét.

 Ô Istennek Báránya.

             Bárány azért, mert kezdettôl fogva áldozatra van kiszemelve: ,,A világra bejövén így szól: Áldozatot és ajándékot nem akartál, de testet alkottál nekem.'' (Zsid 10,5)

             Bárány azért, mert ártatlan és türelmes: ,,Viszik, mint a juhot leölésre, és mint nyírója elôtt a bárány, elnémul, és meg nem nyitja száját.'' (Iz 53,7)

             Ô elveszi a világ bűnét. Azért jött. ,,Nem jöttem az igazakat hívni, mondja, hanem a bűnösöket.'' (Mt 9,13) Már neve is ezt fejezi ki; azért mondja az arkangyal Józsefnek: ,,Nevét Jézusnak fogod hívni, mert ô szabadítja meg népét bűneitôl.'' (Mt 1,21)

             Mi a világ bűne, melytôl megszabadítani, melyet magára vállalni jött az isteni Bárány? Ez a bűn mindenekelôtt az áteredô bűn, mely minden emberre átszállt, Ádám bűne, akiben mindnyájan vétkeztünk. (Róm 5,12) Ez a bűn továbbá a megszámlálhatatlan sok személyes bűn Kain testvérgyilkosságától kezdve az Antikrisztus bűnéig és végig az utolsó ember utolsó bűnéig.

             Ez mind a világ bűne, benne vannak a te bűneid is. És mily nagy ez a bűn! Oly nagy, hogy senki sem volt képes érte eleget tenni; Isten Fiának kellett jönni, hogy azt elvegye.

És mily súlyos! Oly súlyos, hogy a kárhozat mélységébe nyomja le az egész emberiséget, ha nem jön az Üdvözítô, nem jön a Szabadító.

             Ezt a bűnt veszi el az isteni Bárány, elveszi mindenkirôl, elveszi rólad is, hacsak akarod; elveszi már elôre minden jövendô nemzedékrôl, mely megváltásának kegyelmét vissza nem utasítja. EIveszi saját önmegsemmisülése, fáradsága, szenvedése és halála által, elveszi oly bôséges irgalommal, hogy még a haldokló bűnösnek utolsó bánatkönnye is elég neki, hogy egy hosszú élet minden szennyét lemossa lelkérôl.

             Ezt a szót hallod te is oly gyakran, mikor a szentáldozáshoz járulsz: Íme, Isten Báránya, ki elveszi a világ bűneit. Gondold meg, hogy a szentáldozás orvosság, mellyel az isteni orvos lelked sebeit gyógyítani jön. Igaz ugyan, hogy súlyos vétek állapotában nem szabad ehhez a szentséghez közeledned; de ha töredelmes gyónásban megtisztítottad lelkedet, akkor éppen ez az isteni orvosság gyógyít meg végleg a bűn betegségétôl, törli le annak maradványait, erôsít meg a visszaesés ellen. Ha pedig csak kisebb bűnök terhelik lelkedet, akkor a szentáldozás nemcsak hogy nem tilos számodra, hanem ellenkezôleg az a gyógyszer, melyet Isten nyújt, hogy megtisztulj bűneidtôl.

             A szentáldozás nem az erény jutalma, hanem a bűn orvossága.

Mundi medela factus es, a világ orvossága lettél, mondja a Megváltóról az ádventi himnusz ad medelam percipiendam imádkozza a pap áldozás elôtt: légy üdvösséges orvosságom! Vedd tehát gyakran magadhoz ezt az isteni orvosszert. Naponta vétkezem, azért naponta magamhoz veszem az orvosságot is, mondja Szent Ambrus.

             Járulj a szentséghez hô vággyal megtisztulni minden undokságtól és mondd Aquinói Szent Tamással: ,,Oda járulok, mint beteg az élet orvosához, mint tisztátalan az irgalom forrásához, mint vak az örök fényesség világosságához, mint szegény és nyomorult a menny és föld Urához. Kérem tehát végtelen bôséges irgalmadat, gyógyítsd meg kegyelmesen betegségemet, mosogasd undokságomat, világosítsd meg vakságomat, gazdagítsd szegénységemet, ruházd mezítelen voltomat.''

Különösen most ádventben minden szentáldozásod elôkészület legyen a karácsonyi szentáldozásra. Azért áldozás után könyörögj az Egyházzal: ,,Irgalmadhoz esedezünk, Uram, hogy ez az isteni táplálék a bűntôl megtisztultan elkészítsen minket a jövendô ünnepekre.'' (Áld. u. ima ádv. 3. vas.)

 

II. ,,És mi mindnyájan az ô teljességébôl vettünk malasztot malasztért.'' (Jn 1,16)

 

             Szent János evangélista írja ezeket a szavakat, mielôtt megkezdi Jézus földi életének leírását. Méltán fűzzük elmélkedésünkben ezeket a szavakat az elôbbiekhez, mert az isteni Bárány az, aki a bűnbocsánattal együtt minden más kegyelmet is meghozott nekünk. Ez a megfontolás elôkészíti a megtestesülés titkának elmélkedéseit.

             Az ô gazdagságának és irgalmának bôségébôl, az ô teljességébôl merítettünk mi mindnyájan. ,,Örömmel meríttek majd vizet a Szabadító forrásaiból'', mondja egy ádventi antifóna vonatkozásban Izaiás próféta szavaira. (Iz 12,3) Ôbenne lakozik ugyanis az istenségnek egész teljessége; mert Jézus Isten és ember. Megvan benne az istenség végtelen tökéletessége, melynek minden teremtmény csak gyenge visszfénye. Így mindent, amink csak van, az ô teljességébôl kaptunk a természet és a kegyelem rendjében. De mint ember is teljes ô a megszentelô kegyelemmel.

             Reánk nézve felfoghatatlan, bizonyos értelemben végtelen bôségben áradt ki Krisztus lelkére az isteni kegyelem és minden ember csak az ô bôségébôl, az ô érdemei által és az ô közvetítésével részesülhet az istengyermekség kiváltságában.

             Ôbenne megvannak az erények és adományok mérhetetlen kincsei, az érdemek egész tárházának ô a birtokosa, minden természetes nagyság és kiválóság megtalálható benne, mert ô az emberiség remeke. (Zsolt 44) Azért valamennyien az ô teljességébôl, bôségébôl merítettünk. És ezekbôl a kegyelmi kincsekbôl bôkezűen osztogat ô mindenkinek, aki csak kitárja lelkét, hogy befogadja ajándékát. Mert Szíve teli jósággal és adakozó szeretettel.

             Mindent, amink csak van, tôle nyertünk: bűnbocsánatot, üdvösséget, szentséget, kiválasztást, hivatást, kitartást; ami jó csak van bennünk és rajtunk, és ami jó csak történt általunk, minden tôle veszi eredetét, mert ,,nálam nélkül semmit sem tehettek''. (Jn 15,5)

             Oly bôségesen osztja ki jótéteményeit, kegyelmeit, hogy ezekhez a szavakhoz: ,,mi mindnyájan az ô teljességébôl vettünk'', hozzáfűzi az evangélista: ,,Malasztot malasztért.''           

Mindezeket a kegyelmeket eljövetelével hozta meg nekünk. De kegyelmeinek árja folyton folyik és minden karácsonyi ünnep megelevenítôje elsô eljövetelének. Azért nekünk is folyton ki kell tárnunk lelkünket kegyelmeinek befogadására, fôleg most az ádventi idôben.

             Hálatelt megemlékezés és a már nyert kegyelmek buzgó felhasználása, vágy és imádság újabb kegyelmekért, bűnbánat, szívünk megtisztítása minden a kegyelemmel ellenkezô hajlamtól, bűntôl, alázatosság, bizalom és kölcsönös szeretet lélekben és cselekedetben, ez készíti elô lelkünket, amint azt a megelôzô elmélkedésekben láttuk, az Üdvözítô kegyelemteljes eljövetelére. Újítsuk fel és erôsítsük meg ebbeli jófeltételeinket.

 

Imádság

             ,,Sion népe, íme az Úr jön, hogy üdvözítse a nemzeteket, és hallatja szavának dicsôségét szívetek örömében.'' (Adv. 2. vas. introit.) Halljuk mi is az ô szavát, kegyelmének hívását, és örvendezzen lelkünk üdvözítô Istenünkben.

             Adjunk hálát minden kegyelemért, mellyel lelkünket elkészíti eljövetelére itt a földön a hit és kegyelem által és egykori eljövetelére az égben, színének látásában. Azért hálatelt szívvel imádkozzuk együtt a Szent Szűzzel: ,,Magasztalja az én lelkem az Urat, és örvendez az én szívem megváltó Istenem felett... mert nagy dolgot cselekedett nekem a Hatalmas... és irgalma nemzedékrôl-nemzedékre azokon van, akik ôt félik.'' (Lk 1,46-50)

Archívum

Hozzászólások

Ide írhatja hozzászólását...
A hozzászóláshoz jelentkezzen be!
Még nem érkezett hozzászólás