Tiszta Forrás
2018. december 18.   
Névnap: Auguszta, Gracián

Laudetur Jesus Christus!

Te öntöd a források vizét patakokba, a hegyek közt csörgedeznek.
Inni adsz a mező vadjainak, a szomjas vadszamár merít belőlük.
Az ég madarai partjaikon laknak, az ágak közt zengik énekük.
A hegyeket kamráid vizéből öntözöd, eged gyümölcsével a földet jóltartod.
Füvet nevelsz az állatoknak, és növényeket, hogy az ember jóllakhasson; hogy a földből kenyeret nyerjen. (Zsolt 104.10 – 14.)

De aki abból a vízből iszik, amelyet én adok, az nem szomjazik meg soha többé, mert a víz, amelyet én adok, örök életre szökellő vízforrás lesz benne." (Jn 4.14)

Jelen van

0 felhasználó
11 látogató

Látogatások

- ma: 789
- tegnap: 840
2016.10.19. 00:00 JóB
Hozzászólások: 0

N(agy) mosás

N(agy) mosás

Cogito, ergo sum! – Gondolkodom, tehát vagyok! – mondja a Szent Ágoston gondolatmenetét tovább fejlesztő René Descartes francia filozófus.

Első hallásra kissé furcsának tűnik ez a mondat. Mit is kell érteni ez alatt? Egy állat is gondolkodik. A különbség mégis szembeötlő. Az állat gondolkodásmódját a létfenntartás, a túlélés határozza meg. Minden erről szól: az oroszlánok kombinációs képessége egy vadászat során bámulatra méltó. Pontosan, előre megtervezett módon, szervezetten hajtanak végre egy támadást. A résztvevők mindegyike tudja a helyét és a feladatát. Ettől válik sikeressé a vadászat, ez biztosítja a túlélést, a faj fennmaradását.

De egy állat ennél tovább nem tud eljutni. Soha nem fog megtanulni számolni, osztani, szorozni, összeadni, kivonni. Azért nem, mert nem képes az elvont gondolkodásra, a logikus következtetésekre.

 

Descartes szerint a mindennapi életben megtalálható tudástípusok mind megkérdőjelezhetőek. Ennek következtében hamisnak tarthatunk minden elvi kétellyel illethető állítást. Feltételezzük, hogy egy gonosz szellem meg akar téveszteni bennünket: a cél pedig egy olyan alap megtalálása, ami ennek a démonnak is ellenáll.

 

A már közmondássá vált idézetben a gondolkodás egy magasabb rendű tevékenységre utal. Benne rejlik az a felismerés, hogy olyan értelemmel rendelkező lény vagyok, aki valamilyen céllal él ezen a földön.

Isten azt jelentette ki magáról, hogy „vagyok, aki vagyok”. Nem nehéz felismerni a hasonlóságot: én is gondolkodom, én is értelemmel rendelkező valaki vagyok. Az teremtett, aki kezdettől fogva létezik, aki VAN, én is ezért VAGYOK. Isten hozzá hasonló, gondolkodó, értelemmel rendelkező lénynek teremtett: saját képmására, és hasonlatosságára. Szeretetből teremtett, megadva az önálló döntés szabadságát. „Nagykorúnak”, szabad akarattal rendelkezőnek alkotott. A szabad akarat nem alávetettséget jelent, hanem egyenrangú partnerséget. Jézus ezt meg is fogalmazta: nem szolgák vagytok, hanem fiak, ennek révén pedig örökösök. Az örökség pedig nem más, mint az Isten Országa, a mennyország.

Az embert ez teszi kiemelkedővé a teremtett élők között. Bár biológiailag, testi felépítését tekintve az állathoz hasonló felépítésű, de az isteni örökség várományosa. Jézus Krisztusban az Isten eggyé vált az emberrel: önmagát megalázta, az embert pedig felmagasztalta. Felfoghatatlan misztérium ez.

 

De a mai világban az ember mintha elfelejtene gondolkozni. Olyan megnyilvánulásokkal találkozunk nap, mint nap, ami homlokegyenest eltér a normális emberi gondolkodástól. Az abnormális megnyilvánulások tág teret kapnak a média csatornáin, és a mindennapi életben is. A világot irányító felelős vezetők egy része mintha megbolondult volna. A teremtett, és az emberi fajt fenntartó rend alappilléreit kezdik szétrombolni. 

Mintha a logikus, ésszerű gondolkodást hirtelen felváltotta volna valami téboly. Mintha az eddig jól működő agyakat kilúgozta volna valami erős, maró anyag. Férfi, és nő helyett semlegesnemű emberekről fantáziálnak ezek a tébolyult agyak. A család helyett a ferdehajlamú „másság” került a figyelem középpontjába. A nemzeti alapon működő államok szabadon élő polgárai helyett a régmúlt diktatúrák rémálmait idéző „egyen rabszolgaság” vízióját immár törvényerőre emelik.

 

Nagymosás folyik a világban. A globalizációs mosógép magas hőfokon mossa az agyakat, és nagy fordulatszámon centrifugálja ki az egyén értékeit, értelmes gondolatait és Isten által adományozott szabad akaratát. A végeredmény siralmas: a „ruha-ember” alakja ugyan megmarad, de színe, mintázata, egyéni vonásai mind eltűnnek. Csak a forma marad meg, a tartalom elvész.

 

Cogito, ergo sum! – Gondolkodom, tehát vagyok!

Ha megszűnik az önálló gondolkodás, akkor már nem „én” vagyok. Nem az vagyok, aki voltam. Már nem az vagyok, akinek Isten teremtett. A kilúgozott, önálló gondolkodásra alkalmatlan ember már nem Isten örököse, hanem a gonosz lélek, a Sátán megkötözött szolgája. Már nem gondolkozik, hanem csak parancsot hajt végre. Elveszti identitását, emberi méltóságát, önbecsülését – végső soron önmagát.

 

Az emberi gondolkodás Isten adománya. Igazgyöngy, mellyel a teremtett világban egyedül csak mi, emberek rendelkezünk. Ha a sertések elé vetjük gyöngyeinket, elveszítjük istengyermeki voltunkat, elveszítjük önmagunkat.

Oda juthatunk, mint az atyai örökséget eltékozló bibliai fiú. De neki volt ereje visszatérni az atyai házba, és új, emberhez méltó életet élni.

A globalizációs agymosógép olyan, mit a világűrbeli fekete lyuk. Akit egyszer elnyel, nem engedi el többé. Vissza kell fordulni – még az eseményhorizont előtt.

Isten irgalmas, és nagylelkű. Visszafogadta a tékozló fiút, visszafogad minket is. Soha nem késő megtérni, soha nincs későn hozzá visszatérni.

 

A.D.2016.10.18.©JóB

 

Archívum

Hozzászólások

Ide írhatja hozzászólását...
A hozzászóláshoz jelentkezzen be!
Még nem érkezett hozzászólás