2014.12.15. 00:00 JóB

Hozzászólások: 0

Advent - III. hétfő

Advent – III.   Hétfő

,,Prope est Dominus.'' Az Úr közel van.

Az Ige megtestesülése (I.)

/ Csávossy Elemér S. J.  -  Ádventi és karácsonyi elmélkedések/

Elôgyakorlatok

             1. Lássuk a legfölségesebb Szentháromságot, amint a maga örökkévalóságában az égbôl letekint a földre és ott látja a bűnbe és nyomorba süllyedt emberi nemet és öröktôl fogva elhatározza annak megváltását. Lássuk az egész földkerekséget a legkülönfélébb népekkel és nemzetekkel, amint sóhajt és nyög a bűn átka alatt és eped a Megváltó után. Lássuk Názáretet Szűz Mária szobácskájával, amint a Szent Szűz ott imádkozik és megjelenik elôtte Gábor arkangyal.

             2. Kérjük a kegyelmet, hogy az Ige megtestesülésének titkát és magát a megtestesült Igét, az ô Szívének legbensôbb indulatait, szándékait mindjobban megismerjük, hogy ôt annál jobban szeressük és hűségesebben kövessük.

I. A világ szomorú állapota a megváltás elôtt

             Szemléljük a három isteni Személyt, amint letekintenek a világra.

Ott látják a földkerekség népeit a bűn végtelen nyomorában és boldogtalanságában. Oly különfélék a szokásaik, különféle a ruházatuk és testalkatuk, különféle még arcuk színe is. Némelyek nevetnek, mások sírnak, de valamennyien Boldogtalanok, mert örömük és fájdalmuk egyaránt a bűnbôl fakad.

Könnyekkel szemükben születnek és könnyekkel szemükben halnak meg és szállnak alá a kárhozat örök sírjába. Isten örök boldogságra teremtette az embert és természetfölötti élettel ruházta ôt fel, a megszentelô kegyelemmel. De az áteredô bűn tönkretette Istennek ezt az elsô tervét és testi-lelki nyomorba taszította az emberiséget. ,,Utaikon romlás és a szerencsétlenség; a béke útját nem ismerik, szemük elôtt nincs Isten félelme.'' (Zsolt 13,3)

Boldogtalanok az életben, boldogtalanok a halálban, boldogtalanok az örökkévalóságban. ,,Lenéz az Úr a mennybôl az emberek fiaira, hogy lássa, van-e okos, ki az Istennel gondol.'' (Zsolt 13,2) ,,Nézi szilárd lakóhelyérôl a föld megannyi lakóját. Egytôl-egyig ô alkotta szívüket, ismeri minden tettüket.'' (Zsolt 32,14- 15) Mily távol áll tôle ez a szív, mily Istentôl elrugaszkodott, mily idegen! És mégis Istenért van teremtve és nélküle boldog nem lehet.

             Mit beszélnek az emberek fiai?

 Legtöbbször rosszat, olykor jót is, szent dolgot alig valaha. ,,Hiábavalóságat mond ki-ki felebarátjának, álnok ajakkal, kétszínűen szólnak.'' (Zsolt 11,3) ,,Torkuk nyitott sír, nyelvük járása álnok, kígyóméreg van ajkukon, szájuk telve keserű átokkal.'' (Zsolt 13,3) ,,Nyelvünkkel diadalmaskodunk, velünk van az ajkunk: úrrá ki lesz rajtunk?'' (Zsolt 11,5)

Istenkáromlások folynak szájukból, tisztátalan és szeretetlen beszédek hangzanak el ajkukról, szertelen kacagástól visszhangoznak lakomáik (Bölcs 14,28), kacagás a bor okozta mámorban, örömpohár, melyben keserű ürömcsepp vegyül, kacagás, mely csak eltitkolt zokogás, kacagás, mely csak pár pillanatig tart, hogy helyet adjon örökké tartó sírásnak és könnyhullatásnak.

             Mit tesznek?

Háború és gyilkolás napirenden vannak, paráznaság és lopás, szegények elnyomása és lázadás a gazdagok ellen; a gonoszság és igazságtalanság válogatott raktára egész életük.

 ,,Balgák mindazok az emberek, kikben nincsen Isten ismerete, kik nem tudták a látható jókból megismerni azt, aki vagyon, s a műveket szemlélve nem ismerték fel az alkotót, hanem a tüzet, vagy a szelet vagy az iramló levegôt vagy a csillagok körét vagy a vízárt vagy a napot s a holdat tartották világot kormányzó isteneknek!... Boldogtalanok azok és holt dolgokba vetik reményüket, kik emberi kéz művét hívják isteneknek: a mesterséges alkotást aranyból, ezüstbôl, az állatok képeit vagy haszontalan követ, régi kéz munkáját... És nem érik be azzal, hogy megtévedtek Isten ismeretében, hanem a tudatlanság nagy háborúságában élnek, és mindezt a sok rosszat még béke gyanánt magasztalják! Mert mikor gyermekeiket feláldozzák, vagy titkos szertartásokat végeznek, vagy eszeveszett vad tivornyákat űznek, nem ügyelnek sem az élet, sem a házasság tisztaságára; az egyik a másikat irigységbôl megöli, vagy házasságtöréssel keseríti. Mindezek összekeverednek náluk: vérengzés, gyilkosság, lopás és csalárdság, vesztegetés és hűtlenség, lázadás és hamis eskü, a jók zaklatása, a megfeledkezés Istenrôl, a lelkek fertôzése, természetellenes paráznaság, a házasság állhatatlansága, házasságtörés és kicsapongás; mert a névvel sem illetendô bálványok imádása minden gonosznak oka, kezdete és bevégzése.'' (Bölcs 13,1-2.10; 14,22-27)

             Így ír a Bölcsesség könyve a pogányok cselekedeteirôl. A bálványimádás esztelenségének és nevetséges voltának hű képét festi Szent Ágoston az ,,Isten városáról'' szóló művében (De civ. Dei IV. 10. ss.) és a pogányság utálatosságát senki jobban nem ecsetelte, mint Szent Pál a rómaiakhoz írt levelében. (Róm 1,23-31; 3,9-18. Vö.: August, Confess. VII. 18.)

             Ez a világ állapota manapság is, amennyiben még távol áll Krisztustól, vagy újból eltávolodott tôle. Ez volna az én állapotom is, ha nem jött volna Üdvözítô. Tudomány, művészet, a szabad természet, a mindenség, az emberi szellem, a lángész, a szenvedély, a nemzet, a faj, a haladás: ezek a modern bálványok, melyek elôtt imádó hódolattal borulnak le az emberek és nemzetek.

Ó tekintsünk bele az Istentôl eltávolodott emberiségnek egész aljasságába, esztelenségébe és boldogtalanságába! Kívánhatom-e még a világ örömeit, vágyódhatom-e utánuk? Én is ott állok a bűnáradatnak közepette, nem mint szemlélô, hanem mint küzdô. Engem is magával akar ragadni az ár. Ki lesz megmentôm, erôsségem? Az, akirôl az Egyház mondja: ,,Mit használt volna születnünk, ha nem adatott volna, aki üdvözítsen!''

De talán hivatásomnál fogva magam is mentô vagyok. Mily mélységes részvétnek kell betöltenie szívemet, mily hatalmas lángokra kell lobbannia keblemben a buzgóságnak a lelkek iránt, ha szemem elôtt látom a bűn nyomorának rettentô képét, a szerencsétlenségnek azt a tátongó mélységét, melybe az emberek nap-nap után vetik magukat! Hiszen testvéreim ôk, kiválasztva mint én Isten örök látására és a mennyország boldogságára, megváltva ugyanazzal a drága váltságdíjjal, Krisztus vérével, képesítve ugyanarra az istengyermekségre, melynek én birtokosa vagyok a megszentelô kegyelem által.

II. Isten elhatározza az emberi nem megváltását

             Így áll a nyomorba süllyedt emberiség képe a Szentháromság szeme elôtt.

 ,,Letekint szent magasságából, lenéz az Úr a földre a mennybôl, hogy meghallja a foglyok jajgatását, és megmentse azokat, akiket halálra szántak; hogy hirdessék a Sionon az Úr nevét, és Jeruzsálemben az ô dícséretét, amikor majd egybegyűlnek a népek s a királyok, hogy az Úrnak szolgáljanak.'' (Zsolt 101,20-23) A kegyelemnek, az irgalomnak tekintete ez. A földkerekség sóhajtozik a bűn nyomása és súlya alatt, az igazak ádventi vágyakban epednek a megváltás után, imádságban felsóhajtanak az ég felé: ,,Hozzád emelem, Uram, lelkemet, Istenem, tebenned remélek; ne hagyd, hogy megszégyenüljek!'' (Zsolt 24)

             És Isten megkönyörül rajtuk. Végtelen szeretete és irgalma elhatározza, hogy megmenti az eltévedt és végínségbe jutott emberi nemet, magához fogadja a nagy tékozló fiút, a bűnhalált halt apák gyermekei már ne pusztuljanak el, hanem egy új, Istentôl alapított birodalomban egyesüljenek, melyben a föld összes királyai és fejedelmei imádni fogják Istent; ne haljanak meg, hanem éljenek és hirdessék irgalmának nagy tetteit.

Ezért elhatározza, hogy a második isteni Személy emberré lesz és feláldozza magát a világ bűneiért, szenvedésével és halálával megváltja az emberiséget és helyreállítja Isten dicsôségét. ,,Hogy az ördög csalárdsága miatt el ne vesszen a földkerekség, szeretettôl indítva orvossága lettél a beteg világnak; hogy a világ közös vétkét kiengeszteljed, a szűzi méh szentélyébôl tiszta áldozatként lépsz a kereszt elé.'' (Ádventi himnusz.)

             Mint zöldellô pálmaliget a sivatagban, mint bájos sziget a tenger közepén, úgy tűnik föl a vétek tág birodalmában, ebben a nagy bűnáradatban Názáret a Szent Szűz kis hajlékával. Itt nyugszik meg szeretettel Isten szeme. Van hely a világon, melyre örömmel letekinthet. Názáret a bájos idill a nagy embertragédiában.

Nem Róma, nem Athén, nem Jeruzsálem fölött nyugszik meg Isten tekintete, hanem Názáret és annak kis hajléka fölött. Mily mások a Szent Szűz gondolatai, mint az ôt környezô világéi, mily mások érzelmei, mily más egész viselkedése! Csodáljuk megjelenésének szerénységét, a tisztaságot, mely szemébôl sugárzik, az alázatosságot, mely bájjal önti el egész mivoltát. A kegyelem teljessége kiárad lelkébôl külsejére és fennkölt mennyei szépséget áraszt egész lényére.

             Mit tesz a Szent Szűz?

Hallgat és imádkozik -- imádkozik a világ megváltásáért. Magamat is imáiba ajánlom. Amit most teszek, az már akkor üdvösségemre szolgált Isten elôrelátásában. Mostani közreműködésem mértéke szerint hozott már akkor áldást lelkemre Szűz Mária imádsága. Tôlem függ, hogy ez az imádság napról-napra hatásosabb, gyümölcsözôbb legyen lelkem üdvösségére és tökéletesedésére. Ó, imádkozzál értem, te választott edénye a kegyelemnek, arája a Szentléleknek!

             Mit imádkozik Szűz Mária?

 ,,Harmatozzatok, egek, onnan felülrôl és csepegjék a felhôk az Igazat, nyíljék meg a föld és teremje a szabadítót!'' (Iz 45,8) ,,Mutasd meg nekünk, Uram, irgalmasságodat és add meg nekünk szabadításodat!'' (Zsolt 84,8) Mily hatalmas ez az imádság! Áthatol az egeken. Ô azt mondja: Mutasd meg nekünk, Uram, irgalmasságodat! És Isten megkönyörül a világon és válaszol: Váltsuk meg az embert! A Szent Szűz imádkozik: Add meg nekünk szabadításodat! És Isten az Üdvözítôvel ajándékozza meg a bűnös földet. Ô csak azt kéri, hogy szolgálója lehessen a jövendô Megváltónak és Isten kiválasztja, hogy az ô egyszülött Fiának édesanyja legyen. Ez a tisztaság, az alázatosság hatalma.

Imádság

             Borulj le Isten elôtt és imádkozd a Szent Szűzzel egyetemben: ,,Mutasd meg nekünk, Uram, irgalmasságodat és add meg nekünk szabadításodat!'' Gondolj a világ összes népeire és országaira, gondolj a pogányokra és tévhitűekre, gondolj a bűnösökre, gondolj az Anyaszentegyház minden szükségletére, gondolj azokra, akik Isten országának terjesztésén fáradoznak, gondolj saját lelkedre és a hozzád tartozókéra, egyesítsd imádat az összes szentek és igazak, de fôleg a Boldogságos Szent Szűz imájával és mondd ismételten: ,,Mutasd meg nekünk, Uram, irgalmasságodat és add meg nekünk szabadításodat!'' Amen.

Hozzászólások