Ne lopj !

Non furtum facies!

Μην κλέψεις!

לֹא תִּגְנֹב׃

És szólá Isten mindezeket az igéket, mondván:

Ne lopj! (2 Mózes 20:12; Mózes 20:15; 5 Mózes 5:19)

Az Isten által Mózesnek a Hóreb hegyén átadott, kőbe vésett 10 parancsolat VII. (más számozás szerint VIII.) parancsolata a lehető legegyszerűbb módon figyelmezteti az embert. Ennél egyszerűbben, és érthetőbben nem lehet fogalmazni.

Az Ószövetségben, és az Újszövetségben több helyen is szerepel ez a parancsolat, vagy ennek szinonimái. Pál apostol így figyelmezteti az efezusbeli híveket (különböző fordítások):

A ki oroz vala, többé ne orozzon; hanem inkább munkálkodjék. (Eféz. 4,28)

Aki lopott, ne lopjon többé, hanem dolgozzék, és keressen kenyeret keze munkájával.( Ef 4.28)

Aki lopni szokott, többé ne lopjon, hanem inkább dolgozzék, és saját keze munkájával szerezze meg a javakat. (Ef 4.28)

Az ószövetségi könyvekben ezt a parancsolatot – mintegy törvénykönyvként – a hétköznapi élet különböző eseteire alkalmazták.

Ha valaki szarvasmarhát vagy juhot lop, s levágja vagy eladja, akkor egy szarvasmarháért kárpótlásul öt marhát adjon, egy juhért pedig négy juhot. (Kiv 21.37)

Ha a tolvajt tetten érik, amikor áttöri a falat, és úgy megütik, hogy belehal, a vérét nem kell megtorolni. (Kiv 22.1)

Senki közületek ne lopja meg, ne vezesse félre és ne csalja meg a népéből valót. (Lev 19.11)

Ezekből az Igékből egyértelműen kiderül, hogy a lopás bűn. Mai jogászi szóhasználattal élve: bűncselekmény. Olyan cselekmény, ami büntetést érdemel. Mózes idejében egy ellopott marháért öt marhát kellett kárpótlásként fizetnie a tolvajnak. Ha nem tudta előteremteni, az adósok börtönébe került, és addig nem szabadult, amíg hiánytalanul meg nem fizette tartozását.

Jézus példabeszédeiben sokszor hivatkozott ezekre a törvényekre, de ő az emberi ítéletet az isteni igazságosság és irgalom fényében szemléltette. A bűnös embert a mózesi törvények alapján nemcsak megbüntették, hanem ki is közösítették. Jézus sem változtatott azon, hogy a bűn büntetést von maga után, a bűnöst meg kell büntetni. Ha megbánta tettét, akkor lehetővé kell tenni számára a közösségbe való visszatérést. Az isteni igazságosság, és az isteni irgalmasság szintézisét látjuk itt. Az isteni irgalmasság nem a büntetés elengedését, nem a bűn legalizálását jelenti. Manapság sajnos egyre jobban terjed az a nézet, ami tévesen értelmezi az irgalmasságot.

Egy bűnözőt – legyen az köztörvényes bűnöző, politikai bűnöző, vagy illegális, törvényeket semmibe vevő bevándorló – nem lehet felmenteni az elkövetett bűncselekmények következménye alól.

Ne kövesd a többséget a gonoszságban, és a perben ne csatlakozzál a többség vallomásához, úgyhogy eltérsz az igazságtól. Kiv 23.2

Megvesztegető ajándékot ne fogadj el, mert az ajándék vakká teszi azokat, akik látnak, és elferdíti azok ügyét, akiknek igazuk van. Kiv 23.8

Ne légy igazságtalan az ítélkezésben. Ne kedvezz a gyengének, és ne engedd, hogy a hatalmas elszédítsen: igazság szerint ítélkezz embertársad fölött. Lev 19.15

A lopás, a munka nélkül szerzett vagyon mindig is kísértette az embert. A közösség megkárosítása minden korban jól jövedelmező tevékenységnek számított. Ahol a közösséget megfelelően képzett, és erkölcsileg fedhetetlen vezetők irányították, ott ezt a bűnt a lehető legszigorúbban torolták meg.

Józsué így szólt Áchánhoz: "Fiam, adj dicsőséget az Úrnak, Izrael Istenének és hódolj neki! Valld meg, mit tettél, ne titkolj el semmit!" (Józs 7.19)

Áchán azt válaszolta Józsuénak: "Igen, én vagyok. Vétkeztem az Úr, Izrael Istene ellen, s ezt tettem. (Józs 7.20)

Amikor a zsákmány közt megláttam egy szép sineári köntöst, 200 ezüst sékelt meg egy 50 sékel súlyú aranyrudat, fölébredt bennem utána a vágy és elvettem magamnak. A földben vannak elrejtve a sátramban, az ezüst van alul."(Józs 7.219

Józsue megkérdezte: "Miért hoztál ránk szerencsétlenséget? Hozzon hát rád is veszedelmet az Úr ezen a napon!" És egész Izrael megkövezte. (Józs 7.25)

Korunkban a köztulajdon meglopása, elherdálása, a dolgozók kizsákmányolása, kifosztása intézményesített jelleget öltött. A milliárdos csalásokat elkövető brókerek, bankárok, piramisjáték szervezők számára a Tízparancsolat nem jelent semmit. Nem hisznek senkiben, és semmiben, csak a pénz hatalmában. Olyanok, mint Jézus példabeszédében a hamis bíró, aki embertől nem félt, és Istentől nem tartott. Az igazságszolgáltatás jogszolgáltatássá degradálódott. A törvény paragrafusai olyanok, mint egy játék automata. Csak a megfelelő összeget kell ahhoz bedobni, hogy forogjanak a fogaskerekek: hol erre, hol arra. A feketéről is be lehet bizonyítani, hogy fehér, és fordítva. Nincs objektív látásmód, nincs egyértelmű vezérfonal. A „Ne lopj!” parancs érthetetlenül megfogalmazott jogszabályok tömegében válik értelmezhetetlenné.

Egy erkölcstelen világban a bűn szinte erénnyé magasztosul. Sokak ars poeticájává vált a mondat: „mindenki lop, miért éppen én legyek a kivétel.” A „szemesnek áll a világ” cinikus elve a lelkiismeret halvány hangjának elnémításra szolgál. Ez a vezérelv uralkodik a multinacionális szolgáltató cégek számlázási gyakorlatában, a gyártósorok munkásainak bérezésénél, a „biztosítók”, bankok ügyfelek feletti hatalomgyakorlásában.

Hol a hiba? – kérdezhetnénk. Mi az oka ennek a gátlástalan, szinte világméretű lopásnak, ami a normális emberi társadalom alapjait is kikezdte már. Mefisto rondójában hallhatjuk:

„Áll a cirkusz, áll a bál

a pénz körül.

Járja koldus, és király,

s a Sátán örül.”

Régi, még cserépkályhás osztálytermekben tanult diákok favonalzóin volt olvasható a következő intelem:

„Isten szeme mindent lát,

el ne lopd a léniát!”

Itt kezdődik minden. A kisdiákok nevelésével. A családi otthonokban (már ha van egyáltalán ilyen), és az iskolában. Hogyan viszonyul a szülő, a tanító a „léniát” még csak csinytevésből ellopó kisdiákhoz. Meggyőződésből dorgálja meg, vagy a lelke mélyén büszke rá, hogy milyen talpraesett a csemete.

Az oktatás, a nevelés mindennek a nyitja. Ehhez erkölcsös, lelkiismeretes, jól képzett nevelőkre lenne szükség. Sok ilyen pedagógus van, de nem elég. A szülők, pedagógusok, papok, lelkészek nagy többsége megfelel ezeknek a követelményeknek, és példamutató magatartásával egy életre elegendő erkölcsi muníciót ad a rábízott tanítványának.

De sajnos ellenpélda is akad jócskán.

K város K iskolájában az érettségiző diákok osztályfőnöke, K T kirándulást szervezett az osztályának Párizsba. Jelentkezhettek az iskolán kívüli tanárok, és azok családtagjai is. 130 fő fizette be az egyhetes párizsi út költségét. Az indulás előtti napon, este 10 órakor közölte emailben a tanárnő az érdekeltekkel, hogy az utazás elmarad.

A beszedett pénz nem került visszafizetésre, a csaló tanárnőt felfüggesztették állásából, a rendőrség nyomoz. Azóta kiderült, hogy az osztálypénz is eltűnt, a szalagavatóra, ballagásra befizetett összegnek is hűlt helye.

Egy Isten nélküli világban nem érvényesülnek még az alapvető törvények sem. Az erkölcsi normák helyett a mindent beszennyező bűn válik uralkodóvá. A törvény biztosította rendet a káosz váltja fel.

Ezt az önpusztító folyamatot csak Isten képes megállítani. Ha elfogadjuk az Ő törvényeit, és szabad akaratunkból betartjuk azokat, ismét visszatérhet az élet a normális kerékvágásba.

A bűnt az ember nem törölheti el, legyen az bíró, államférfi, vagy bármilyen más beosztású ember. Erre csak, és kizárólag Isten a jogosult. Az emberi ítéletek az Ő színe előtt semmit nem érnek.

Mindnyájunknak meg kell jelenni Isten ítélőszéke előtt, és számot kell adni tetteinkről. A bűneinket megbánva – miként azt a jobb lator, Lévi, Zakeus, Saul, és még sokan mások tették – számíthatunk csak Isten irgalmára, ami az üdvösségünk, és örök életünk záloga.

Archívum