Tiszta Forrás
2023. szeptember 23.   
Névnap: Tekla, Líviusz

Laudetur Jesus Christus!

Te öntöd a források vizét patakokba, a hegyek közt csörgedeznek.
Inni adsz a mező vadjainak, a szomjas vadszamár merít belőlük.
Az ég madarai partjaikon laknak, az ágak közt zengik énekük.
A hegyeket kamráid vizéből öntözöd, eged gyümölcsével a földet jóltartod.
Füvet nevelsz az állatoknak, és növényeket, hogy az ember jóllakhasson; hogy a földből kenyeret nyerjen. (Zsolt 104.10 – 14.)

De aki abból a vízből iszik, amelyet én adok, az nem szomjazik meg soha többé, mert a víz, amelyet én adok, örök életre szökellő vízforrás lesz benne." (Jn 4.14)

Jelen van

0 felhasználó
17 látogató

Látogatások

- ma: 91
- tegnap: 116
2017.01.02. 00:45 JóB
Hozzászólások: 0

Mi lenne, ha…

Mi lenne, ha…

Mi lenne, ha…

 

Mi, lenne, ha… - tesszük fel sokszor a kérdést. 

Egy új év kezdetén tele vagyunk reményekkel, elhatározások, fogadkozások, tervek foglalkoztatnak bennünket. Számba vesszük lehetőségeinket, és ismét szomorúan állapítjuk meg, hogy vágyaink egy része minden bizonnyal csak szép álom marad.

 

Mi lenne, ha minden elképzelésünk megvalósulna?

A mesék világában a jók elnyerik megérdemelt jutalmukat, a gonoszok pedig méltó büntetésüket. Ez így is van rendjén. A kisgyermekek (de néha a felnőttek is) rajonganak a jó mesékért. Azonosulnak a mese főhősével, aki legtöbbször a legkisebb, a legszegényebb, de a legrátermettebb és a legjobb szívű. Jótettei nem maradnak viszonzatlanul, a legnehezebb helyzetekben mindig onnan jön a segítség, ahonnan nem is reméli. A nyitott szívű kisgyermek egy számára kedves mesét ezredszerre is ugyanolyan áhítattal hallgat végig, mintha először hallaná. Nem unja meg, pedig már szóról-szóra ismeri a történetet. Ilyen a romlatlan gyermeki lélek. Az igazság szeretete, és a szeretet Igazsága kódolva van a szívében-lelkében.

 

Ez a gyermeki úgymond „naivitás” a felnőtté érés során egyre halványabbá válik. A mindennapi élet gondja-baja, a megélhetésért, a jólétért folyó küzdelemben a valamikori nemes értékek devalválódni kezdenek. A cél szentesíti az eszközt – tartja a szólás-mondás. A cél sokféle lehet: az önzésen alapuló célt elérni akaró embert nyelvünk találóan nevezi „ön-célú”-nak, „ön-ző”-nek. Aki képes egy közösség javára lemondani saját céljai egy részéről, akár a házastárs, vagy család, vagy egy nagyobb közösség javára, az a „fele-barát”. Aki képes megosztani javait másokkal, képes áldozatokat vállalni egy másik emberért.

 

Céljaink eléréséhez különféle eszközök állnak a rendelkezésünkre. Egy ilyen univerzális, az élet minden területén használható eszköz a pénz. Ha az előbbiekben leírt kétféle magatartást akarjuk szemléltetni, akkor talán a legjobb példa erre az Evangélium irgalmas szamaritánusról szóló története.

A történetben többféle magatartásformát ismerhetünk meg. A kirabolt, véresre vert áldozat körül forog minden. A gátlástalan rablók elrabolják ennek a szerencsétlen vándornak a pénzét és minden értékét, ráadásul még félholtra is verik. A rabló célja, hogy bűnös úton, munka nélkül, mások megkárosításával jusson minél nagyobb vagyonhoz. Az irgalmas szamaritánus éppen az ellentétje a rablónak. A saját vagyonából, viszonzást nem várva adja a pénzét a fogadósnak a kirabolt felebarátja ápolására. A célja az, hogy segítsen ezen a nehéz helyzetbe került ismeretlen emberen.

 

Mi lenne, ha a mesék világához hasonlóan minden kívánságunk teljesülne?

Azt gondolhatnánk első hallásra, hogy beköszöntene a kánaán. De ha jobban belegondolunk, rá kell döbbennünk, hogy ez nem egészen így van.

Jézus, a mindenható Isten Fia isteni hatalmánál fogva sok csodát tett. Mégsem változott meg a világ, a csodák láttán az emberi reakciók egészen különfélék voltak.  A zsidókkal ellenséges viszonyban lévő Szamárián áthaladva Jézus, és tanítványai nem kaptak szállást.  János, és testvére Jakab, a „mennydörgés fiai” arra kérték Jézust, hogy hívja le az ég villámait, és így pusztítsa el a lelketlennek titulált szamáriaiakat.

Jézus nem hívta le a villámokat, nem állt bosszút a sérelemért, bár megtehette volna. Az Ő gondolatvilága a meséket hallgató kisgyermekéhez hasonlított inkább, mint az „igazságot” kereső felnőttekéhez. Nem az emberi elvárásoknak akart megfelelni, hanem az Atya akaratát teljesítette. Meggyógyította a gyűlölt római megszálló hadsereg egyik századosának a haldokló szolgáját, megbocsátott a prostituáltnak, és elhívta a megvetett vámost.

Ha teljesülne minden kívánságunk, nem biztos, hogy bármi is megváltozna. Lehet, hogy két ember ugyanazt kérné, csak másra használná a kapott eszközt, vagy lehetőséget. Egy éles kést az egyik ember arra használ, hogy a kenyeréből vágjon egy szeletet szűkölködő felebarátjának, egy másik ember pedig az ellenségnek kikiáltott felebarát torkát vágja el. Ennek vagyunk ma is a tanúi.

 

A világ népeinek túlnyomó többsége az egyistenhitet vallja. A Biblia, Isten Igéje eljutott a világ minden részébe. Az emberek egy jelentős része mégsem a megjövendölt, és testet öltött Isten Fiának, a Messiásnak hisz, hanem inkább hisz a „hazugság atyjának”, a gonosz léleknek. Ha nem teljesül azonnal, és feltétel nélkül az önző, magának való, öntelt ember kívánsága, akkor átpártol a másik oldalra. Ha a Fiúisten, - akitől bármit lehet kérni,- nem változtatta a köveket kenyérré, nem vállalta a királyságot, nem állította helyre a dávidi országot, de még a keresztről sem szállt le, akkor nem hiszünk benne.

 

A világ tele van a gonosz hazugságaival: az ígéretes reklámok, csábító ajánlatok, a kilátásba helyezett gyors meggazdagodás lehetősége, az egy csapásra visszatérő egészség mind-mind gátlástalan hazugság. A felebaráti szeretet, a krisztusi irgalmasság hamis köntösébe bújtatott propaganda rászoruló, szegény menekültként kezeli a valódi, igazoltan Európába érkező háborús áldozatot és az azonosíthatatlan terroristát egyaránt.

Mi lett volna, ha Jézus nem a betlehemi istállóban születik meg, hanem Heródes székébe ült volna?

Mi lett volna, ha nem a szegényeknek hirdeti a Jó hírt, az Evangéliumot, hanem a Szanhedrin főpapi székéből prédikált volna a megváltásra váró népnek (a római birodalom császárának hathatós támogatásával)?

Mi lett volna, ha a szenvedés, és a golgotai kereszt helyett a világ népei felett uralkodik, hatalmát az elégedetlenkedők letörésére, és megbüntetésére fordítva?

Nem ezt tette. Követői sem alázkodtak meg a keresztényüldözések során a magát istennek kikiáltó római császár előtt – inkább vállalták a mártírhalált.

 

Isten igazságos, de egyben irgalmas is.  Eljött erre a világra, hogy példát mutasson, megmutassa isteni hatalmát, megtanítson arra, hogyan kell élnünk. A boldogságot nem a mások kizsákmányolásával, elnyomásával, leigázásával megvalósított, gondtalannak vélt életmód jelenti.

A legnagyobb boldogság az Ő országában való bűn nélküli, szeretetben kiteljesedő örök emberi élet, ahol Isten letöröl a szemünkről minden könnyet.

 

A.D.2017.01.02.©JóB

 

Archívum

Hozzászólások

Ide írhatja hozzászólását...
A hozzászóláshoz jelentkezzen be!
Még nem érkezett hozzászólás