A gazdag ember és a szegény Lázár

A napi evangélium margójára (2017.03.16)

Ismét egy klasszikus példázat: a gazdag ember és a szegény Lázár története. Úgy tűnik, hogy Jézus előszeretettel mondott példabeszédet a vagyonos emberekről. Első hallásra úgy tűnhet, hogy a gazdagságot szembeállítja a szegénységgel. Mintha a gazdagok ki lennének zárva Isten országából. „Könnyebb a tevének a tű fokán átmenni, mint a gazdagnak bejutni Isten országába.” „Menj, add el mindenedet, az árát oszd szét a szegények között, és kincsed lesz a mennyben!” – bocsájtotta útjára Jézus az üdvösségről érdeklődő gazdag ifjút.

Az őskeresztények, a korai szerzetesrendek, a remeteségben élők egyik fő jellemzője az un. evangéliumi szegénység volt. Ezt a nemes eszmény kezdetben még sikerült tettekre váltani, de az idő múlásával az emberi gyarlóság malomköve írott malaszttá koptatta.

De térjünk vissza az evangéliumi példázatra. Ha közelebbről megvizsgáljuk a történet mondanivalóját, hamar kiderül, hogy Jézus a gazdag embert nem a gazdagságáért kárhoztatta, hanem az eltorzult jelleme, az erkölcstelen életmódja miatt. Nem a gazdagság a bűn, hanem a kapzsiság, a fukarság, az önteltség, az érzéketlenség, a hatalomvágy, mások gátlástalan kizsákmányolása, a léha, tékozló életmód. Két végletet állít szembe az Úr. Az egyik a dúsgazdag, de erkölcstelen, és istentelen ember, aki bíborban, patyolatban tobzódik a földi javakban. A másik az élet perifériájára szorult nincstelen, öreg, beteg koldus, aki viszont Istenfélő, hívő ember.

Ez a történet nemcsak Jézus korára jellemző, hanem ez napjaink szomorú valósága is. Mintha a földi „menny”, és a földi „pokol” lenne itt erőteljes színekkel megfestve. Ennek a naponta megtapasztalható valóságnak az abszurd voltára mutat rá Jézus. Ez a földi „menny” csak rövid ideig tartó illúzió, és a földi „pokol” is hamar véget ér. A kiábrándító valóság a példabeszéd második felében válik láthatóvá. Mindenki oda kerül, akit a földi életében szolgált. Függetlenül attól, hogy ezt a szolgálatot milyen körülmények között végezte. A gazdag ember gonoszsága, istentelen életmódja teljesen egyértelművé tette, hogy a gonosz lélek, a Sátán szolgálatában áll. Nem azért kárhozott el, mert vagyonos ember volt, hanem a kifejezetten negatív emberi tulajdonságai miatt. A szegény, nyomorult, beteg, koldus Lázár sem a szegénysége és a betegsége miatt jutott a mennybe, hanem a hite, és Istenfélő életmódja miatt. Ismerünk az evangéliumból egy másik Lázárt is, aki köztudottan jómódú, vagyonos ember volt. Azt a Lázárt, akit Jézus feltámasztott a halálból. Ez a Lázár gazdag volt, de Istennek tetsző életet élt.

Egy emberöltő úgy múlik el, mint egy pillanat. Ha egy idős ember visszatekint az életére, rádöbben, hogy úgy röppentek el az évek, mint a porszemek a nyári szélben. Az örökkévalósághoz képest a földi élet egy szempillantás csupán. A magyar nyelvben sokszor halljuk azt a kifejezést, hogy „az élet iskolája”. Valóban: ez a földi élet iskola, a nagybetűs Élet iskolája. A tét óriási: mindent meg lehet nyerni, de mindent el is lehet veszíteni. A szegény, beteg, koldus Lázár nyomorúsága ellenére sem lázadozott Isten ellen, hanem a végsőkig hitt. Ellentétben a gazdag emberrel, aki a vagyonában, a hatalmában, a befolyásában bízott. A koldus Lázár mindent megnyert: elmúlt minden baja, bánata, Isten letörölt a szeméről minden könnyet. A gazdag, istentelen életet élő ember mindent elvesztett: vagyonát, hatalmát, befolyását. Rá kellett döbbennie a szomorú valóságra: innen már nincs visszaút.

A pokol tüzében gyötrődő gazdag ember szavait ma is sokan ismétlik: ha a holtak közül visszajönne valaki, akkor lehet, hogy hinnék (a klasszikus-, „onnan még nem jött vissza senki”- érv gyanánt ismételgetett mondat).

Ez az érvként hangoztatott mondat hamis gondolatmeneten alapul. Elsőként Jézus támadt fel a halálból, ahogyan azt Pál apostol írja. Feltámadt Lázár is (a vagyonos ember, Jézus barátja), és számtalan esetet olvashatunk a Bibliában. A klinikai halál állapotából újraélesztett emberek meglepően hasonló élményekről számolnak be: amikor a lélek távozik a testből, és újra visszatér. Ezek a dokumentált esetek is bizonyítják, hogy nem puszta hallucinációról van szó. A test és lélek szétválása a fizikai halál állapotát jelenti a látható test számára, de a láthatatlan lélek megőrzi az egyénre jellemző tulajdonságokat. Az ember identitása továbbra is megmarad.

A gazdag ember és a szegény Lázár története intő példa. Nagyböjt van, hamvazószerdán elhangzik a figyelmeztetés: „Emlékezzél, porból lettél, és hogy ismét porrá is kell lenned!” „Térjetek meg, és higgyetek az Evangéliumban!” Izajás próféta jövendölte a Messiásról, évszázadokkal Jézus születése előtt: „…örömhírt hoz a szegényeknek…” Az Evangélium örömhír. Örömhír a szenvedőknek, a hitükért üldözötteknek, a kizsákmányoltaknak, a keresztet hordozóknak.

Rossz hír viszont a hatalmaskodóknak, a gőgösöknek, a kapzsiknak, az öntelteknek, a gyűlölködőknek. Talán ezért is üldözik olyan bőszen a keresztényeket, ezért támadják az egyházat mindenféle módon és eszközzel, kívülről és belülről egyaránt. Talán ezért terjesztik a hazugságokat a nap 24 órájában mindenféle módon.

Igazság csak egy van: „Én vagyok az út, az IGAZSÁG, és az élet!” – mondta Jézus, a mindenható Isten egyszülött Fia. Más fordításban ez így hangzik: „Én vagyok az út, amely az IGAZSÁGRA és az ÉLETRE vezet!” - az örök Igazság megismerésére, és az örök Életre. Arra az életre, amelyet az Atya készít minden benne bízó, és benne hívő gyermeke számára.

Ez az Igazság érvényesült ebben az evangéliumi történetben is. Ugyanez az Igazság érvényesül majd minden ember életében. Eljön az idő, amikor számot kell adnunk tetteinkről Isten színe előtt.

„Térjetek meg, és higgyetek az Evangéliumban!” – hangzik el újra és újra a felszólítás, amely az örök élet záloga minden ember számára.

A.D.2017.03.16©JóB

Hozzászólások