Tiszta Forrás
2018. december 19.   
Névnap: Viola, Anasztáz

Laudetur Jesus Christus!

Te öntöd a források vizét patakokba, a hegyek közt csörgedeznek.
Inni adsz a mező vadjainak, a szomjas vadszamár merít belőlük.
Az ég madarai partjaikon laknak, az ágak közt zengik énekük.
A hegyeket kamráid vizéből öntözöd, eged gyümölcsével a földet jóltartod.
Füvet nevelsz az állatoknak, és növényeket, hogy az ember jóllakhasson; hogy a földből kenyeret nyerjen. (Zsolt 104.10 – 14.)

De aki abból a vízből iszik, amelyet én adok, az nem szomjazik meg soha többé, mert a víz, amelyet én adok, örök életre szökellő vízforrás lesz benne." (Jn 4.14)

Minden kedves olvasónknak kívánok a főszerkesztő József, és szerkesztő társaim, Ági és Kristóf nevében is csendes éjt és nyugodalmas jó éjszakát! ~ ~ ~ ~ (Krisztina) ~ ~ ~ ~ Isten, áldd meg a magyart, ~ ~ ~ Jó kedvvel, bőséggel, ~ ~ ~ Nyújts feléje védő kart, ~ ~ ~ Ha küzd ellenséggel; ~ ~ ~ Bal sors akit régen tép, ~ ~ ~ Hozz rá víg esztendőt, ~ ~ ~ Megbűnhődte már e nép ~ ~ ~ A múltat s jövendőt!

Jelen van

0 felhasználó
30 látogató

Látogatások

- ma: 2
- tegnap: 792
2014.12.26. 00:00 JóB
Hozzászólások: 0

Karácsony ünnepe - péntek

Karácsony ünnepe - péntek

Karácsony hete.  Péntek

 

,,Ego ipse, qui loquebar, ecce adsum.'' Aki szóltam, íme, itt vagyok.

 

Jézus földi születése

 

/ Csávossy Elemér S. J.  -  Ádventi és karácsonyi elmélkedések/

 

Elôgyakorlatok

             1. Szemlélem az isteni Kisdedet, amint pólyákba takarva a szegényes jászolból karjait felém tárja, mintha hívna: ,,Jöjjetek hozzám mindnyájan, kik elfáradtatok és meg vagytok terhelve, és én felüdítlek titeket.'' (Mt 11,28) ,,Add nekem, fiam, szívedet!'' (Péld 23,26) Szemlélem Szűz Máriát és Szent Józsefet, amint az isteni Gyermeket imádják.

             2. Kérem a kegyelmet, hogy az értem emberré lett s most megszületett Istent bensôleg megismerjem, lángolón szeressem és híven kövessem. Vagy, amint a karácsonyi prefáció oly fenségesen énekli: ,,hogy amikor láthatóan megismerjük az Istent, ez minket a láthatatlan javak szeretetére ragadjon''.

 

I. Jézus születése

 

             1. Mikor Szent József a Boldogságos Szüzet a barlangban letelepítette, ez annak egyik nyúlványszerű elágazásában magános imába mélyedt úgy, mint mikor a lélek a benne jelenlevô Istent megérzi, vagy mint mikor a szentáldozás után az Istent magában tudja. Csakhogy ez az Istenbe-merülés Szűz Máriánál sokkal mélyebb, bensôbb és magasztosabb volt, mint bármely más teremtett lénynél. Nála ez valóságos Istenbe ragadtatás volt. Ebben az elragadtatásban egyesült az édesanya egészen egyedülálló természetes elmélyülése, amikor gyermekének életet akar adni, a lélek misztikus elmélyülésével, amikor ôt a benne élô Isten minden képességében fogva tartja.

             Ez a kettôs elmélyülés oly csodálatos állapotot létesített a Szent Szűz lelkében, melyrôl még fogalmat is csak nehezen alkothatunk magunknak. Hogy mily hosszú ideig tartott ez a természetes és természetfölötti elragadtatás, nem tudjuk, -- de éjfél után annak legszentebb isteni gyümölcse, a gyermek Jézus látható alakban a Szent Szűz ölébe hullott, szüzessége minden sérelme nélkül.

             Ó boldog pillanat, melyben a legtisztább földi szemek magának az örök Tisztaságnak szemébe nézhettek elôször! Senki sem volt méltó elôbb meglátni az Istent, mint az, aki minden teremtett lény fölött tisztaszívű volt. (Vö. Mt 5,8)

             2. Csak a tisztaszívűek képesek igazán karácsonyt ünnepelni. Az én szívemben is csak akkor lesz karácsony, ha azt a teremtmények rendetlen szeretetétôl egészen megtisztítom, lemosok róla minden bűnt, eltávolítok belôle minden a lelket beszennyezô, önzô szándékot, öncélúságot és egyedül Istennek adok benne helyet. Isten ugyan még a jászolban is megfért, de a szívemben csak akkor fér meg, ha ô egyedül van ott. Erre készültem egész ádventben; most kell elôkészületem gyümölcsét learatnom és a mai szentáldozásomban a számomra megszületett isteni Kisdedet kegyelmeivel együtt szívembe fogadnom.

             Ó boldog pillanat, melyben nemcsak lelkileg, hanem szentségileg is hozzám betér az értem emberré lett és megszületett isteni Bölcsesség, a Gyermek, akinek vállán van a fejedelemség! (Vö. Iz 9,6) Egész szívet adok neki, kiüresített szívet adok neki, osztatlan szívet adok neki. Jöjj, isteni Gyermek, vedd birtokba, ami a tied, növekedjél bennem tetszésed szerint és szoríts ki szívembôl mindent, ami szent, boldogító jelenléteddel nem fér meg! Átadom magam neked, te légy lelkem feltétlen ura s ne engedd, hogy szívem valaha is másé legyen, mint egyedül csak a tied!

 

II. Szűz Mária és Szent József imádása

 

             1. Szűz Mária volt a megszületett Kisded elsô imádója. De kincsét és boldogságát azonnal megosztotta szűzi hitvesével. Hiszen ez a gyermek a kegyelem-kötötte szűzi frigy következtében egészen Szent Józsefé is volt. Némiképpen neki hozta ôt a világra szűzi hitvese.

             Azért most odahívja Szűz Mária az ô szűzi hitvesét s együtt imádják gyermeküket az éjtszaka csendjében hosszan és mélyen, a hála, szeretet és meghatottság könnyei közt. Mily szegény az értünk emberré lett Isten! -- gondolják, és mélységes fájdalom hasítja át szívüket, hogy ennek a gyermekké s az ô gyermekükké lett Istennek nem tudnak többet adni. De megnyugtatja ôket ugyanaz a gondolat, mely már a barlangba való letelepülésükkor égi balzsamként enyhítette fájdalmukat: a mennyei Atya, Isten maga így rendelte el s így akarta Fia születését.

             De azért ez a meggondolás mégsem oltja ki szívük fájdalmát egészen, mert a mennyei Atya csak az emberek hidegségének általa nem akart feltétele alapján rendelte el így az ô Egyszülöttének világra jövetelét. Az embereknek ez a hidegsége fáj szívüknek.

             Beletekintek szívembe. Mit tapasztalok ott? -- Mit tapasztalok szentáldozásaimban? Mit tapasztalok Jézus érdekei iránt? Mit tapasztalok Egyháza, annak sikerei, örömei, bánata és szenvedései, üldöztetései iránt? Mit tapasztalok felebarátom iránt, akiben Jézus él, akiben hozzám közeledik, akinek személyében kér tôlem valamit? Mit tapasztalok elöljáróim iránt, akik által vezet, int, eligazít és megfedd? Milyen vagyok kegyelmi látogatásaikor, örömben és bánatban? Mily gyümölcsöt terem bennem az elhintett mag? -- Mindez az ô karácsonyi fogadtatását jelenti szívemben.

             2. Mennyire törekszenek Szűz Mária és Szent József szívük meleg szeretetével pótolni az emberek hidegségét! Ôk nemcsak az elsô imádók, hanem az elsô engesztelôk is. A betlehemi jászolnál születtek meg Szűz Mária és Szent József lelkében az elsô örökimádó és engesztelô szerzetek és társulatok. Ez a Kisded van ott ma is a szentségi színek alatt, ahol szintén várja az igazak imádását, szeretetét és engesztelését a közömbösek, a hidegszívűek, a bűnösök, a szentségtörôk és istenkáromlók, az élvezethajhászók, a restek és lanyhaszívűek helyett. Nem csatlakozom-e én is hozzájuk Szűz Máriával és Szent Józseffel együtt épp a mai ünnepen, amikor oly sok embernél ismét valóság lesz Szent János szava: ,,Övéi nem fogadák be ôt''? (Jn 1,11)

             3. És mekkora a hála, mely szívükbôl a Kisded felé árad! Az egész világ nevében megköszönik a mennyei Atyának ezt az ajándékot. ,,Úgy szerette Isten e világot, hogy az ô egyszülött Fiát adta, hogy mindaz, aki ôbenne hisz, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.'' (Jn 3,16) -- Mennyire hiányzik ez a hála manapság! Hány keresztény nem ismeri el, nem akarja elismerni, mit köszön ô a kereszténységnek és annak a Gyermeknek, aki által a kereszténységnek minden áldása ránk lejött! Nemcsak természetfölötti, hanem még földi vonatkozásban is. A kereszténységbôl, Krisztusból élnek, de nem adóznak neki hálájukkal. Készek elpártolni, készek megtagadni hitüket, készek faj- és gépbálványoknak hódolni Krisztus helyett. Készek új megváltókat és üdvözítôket imádni, Krisztus mellé és Krisztus fölé helyezni. Mennyire kell nekem mindezek helyett hálát adnom s hálámat cselekedetekbe öntenem azáltal, hogy Krisztusért és Krisztusból élek egészen!

             Ezeket az érzelmeket és elhatározásokat öntöm imádságba, mikor Szűz Máriával és Szent Józseffel együtt lélekben a jászol elé borulok, vagy akár valóságban is a tabernákulum elé térdelek s imádom az értem emberré lett Istent, az én megváltásomért a földön megjelent Üdvözítôt.

 

Imádság

             ,,Istenünk, ki e legszentebb éjtszakát az igaz világosság fényével megvilágosítottad, add, kérünk, hogy annak a világosságnak, melynek titkait itt a földön megismertük, örömeit az égben is élvezhessük. -- Legyen kedves elôtted, Uram, a mai ünnepi áldozat, hogy kegyelmed bôségével e szent cselekmény által hasonlókká lehessünk ahhoz, ki által természetünk isteni természeteddel egyesült. -- Kérünk, Urunk Istenünk, add, hogy a mi Urunk Jézus Krisztus születését e titkokkal örvendezve ünnepeljük s szent élet által vele egykor tökéletesen egyesülhessünk.'' (Egyházi imák az éjféli szentmisén)

Archívum

Hozzászólások

Ide írhatja hozzászólását...
A hozzászóláshoz jelentkezzen be!
Még nem érkezett hozzászólás