2014.12.27. 00:00 JóB

Hozzászólások: 0

Karácsony nyolcada - szombat

Karácsony nyolcada.  Szombat

,,Ego ipse, qui loquebar, ecce adsum.'' Aki szóltam, íme, itt vagyok.

Az angyal jelenése

/ Csávossy Elemér S. J.  -  Ádventi és karácsonyi elmélkedések/

Elôgyakorlatok

             1. Elképzelem, amint az angyal nagy fényességben megjelenik a pásztoroknak s mondja: ,,Nagy örömet hirdetek nektek, mert ma született nektek az Üdvözítô.'' (Lk 2,10-11)

             2. Kérem az igazi karácsonyi öröm kegyelmét, melyet Jézus tiszta s nagylelkű szeretete biztosít számomra.

I. Az ôrtálló pásztorok

             Szent Lukács mondja, hogy pásztorok voltak azon a vidéken és szabad ég alatt tanyáztak s ôrt álltak az éjtszakában nyájuk fölött. (Lk 2,8)

             A pásztorokat az egyszerűség, az igénytelenség, az egyenes, ôszinte lelkület, a kötelességteljesítés és bizonyosfokú munkától, idôtôl megedzett kemény külsô élet jellemezte. Ez utóbbira többek közt az ôrtállás éjtszaka idején a szabad ég alatt is figyelmessé tesz minket. Mindmegannyi tulajdonság, mely ôket az angyali látogatásra alkalmassá teszi.

             Nem ragaszkodnak földi dolgokhoz, nem merülnek el az ideiglenes javak keresésében, virrasztanak s szívük éber a mennyei látogatás befogadására. Oly közel hozzájuk az ég! Majdnem hogy föléjük hajol. Rajtuk szinte szószerint megvalósul, hogy ez éjjel ,,méztôl áradóak lesznek az egek''.

             Ôk a jövendô Jópásztor elôképei. Azért hirdeti nekik az angyal elsôknek a Jópásztor eljövetelét. S ôk sietnek, hogy neki hódolatukat bemutassák.

             Ezek a tulajdonságok s erények tesznek engem is alkalmassá, hogy a betlehemi Kisdedet s általában az égi látogatásokat: az angyalokat, a szenteket, a Szűzanyát, Jézust fogadhassam. A keresztény aszkétika s misztika nem a föllengzô, nem a felhôs utakon járó lelkekben találja meg igazi talaját, hanem az egyszerű lelkekben, azokban, akikrôl a Jópásztorrá nôtt betlehemi Kisded mondja majd egykoron: ,,Ne félj, te kisded nyáj! mert tetszett a ti Atyátoknak hogy nektek adja az országot.'' (Lk 12,32)

             Elszakadás a földi dolgoktól, bizonyos kemény külsô életmód, magvas kötelességteljesítés s figyelés az isteni sugallatokra készíti elô lelkemet Isten nagyobb kegyelmeire: ,,Adjátok el, amitek van, és adjátok oda alamizsna gyanánt; készítsetek magatoknak meg nem avuló erszényeket, kifogyhatatlan kincset mennyekben, hol a tolvaj hozzá nem fér, és a moly meg nem rontja. Mert ahol kincsetek van, ott lesz a szívetek is.'' (Lk 12,33-34)

II. Az örömet hirdetô angyal

             Az ôrtálló pásztoroknak egyszerre csak angyal jelenik meg, s csodálatos égi fény veszi körül ôket. Ez az elsô pillanatban nagy bensô megindulást és félelmet kelt lelkükben.

             Megfigyelhetjük a kinyilatkoztatás történetében, hogy a természetfölötti jelenések mindig bizonyos hirtelenséggel jönnek és mennek, épp azért, mert nem természetes folyamatok készítik elô azokat. Egy más világ betörése ez a mi természetvilágunkba. Üstökös, mely más csillagrendszerbôl jön el hozzánk.

             A hirtelenség mellett a szent félelem, mely azok közvetlen hatása, jellemzi a mennyei jelenéseket. Így látjuk azt Dánielnél, Zakariásnál, így a feltámadás után a szent asszonyoknál. A tanítványoknál is a hajóban, mikor Jézus a tengeren közeledik feléjük, és az utolsó vacsora termében, mikor zárt ajtók mögött megjelenik nekik. Így itt is a pásztoroknál, amint az evangélium mondja: ,,Megfélemlének nagy félelemmel.'' (Lk 2,9)

             De ennek a félelemnek is viszont jellemzôje, hogy épp oly gyorsan felváltja a béke és az öröm. Mondhatni állandó szó az égi jelenések, az angyalok, Jézus ajkán: ,,Ne féljetek!'' Itt is azt mondja az angyal a pásztoroknak: ,,Ne féljetek; mert íme, nagy örömet hirdetek nektek, mely lészen az egész népnek, minthogy ma született nektek az Üdvözítô, ki az Úr Krisztus, Dávid városában.'' (Lk 2,10-11)

             Ezzel megjelöli az angyal a karácsonyi öröm igazi tárgyát. Ez nem más, mint az Üdvözítô születése, Isten látogatása a földön, a bűnbocsánat, a mennyei béke kiáradása a világra: ,,Ma az egész világon méztôl áradóak lettek az egek.'' (Kar. resp.) Csak az ünnepelhet igazán karácsonyt, aki ezt az örömöt megérti, akinek több az ég, mint a föld, több a lélek, mint a test, több a mennyország, mint a földi királyság, több a bűn nyomora, mint földi kincsek elvesztése, több a szív békéje, mint birodalmak meghódítása.

             Jelet is ad az angyal, melyen szavai igazságát megismerhetik: ,,Ez nektek a jel: találni fogtok egy kisdedet, pólyákba takarva és jászolba fektetve.'' (Lk 2,12) Ezek az újonnan született király jelvényei: az alázat, az engedelmesség és a szegénység. Kisded lett az ég ura, pólyák kötik meg mindenható erejét, jászol a trónja. Mert az ô országa nem e világból való. (Vö. Jn 18,36) -- Iparkodom megismerni Szíve legbensôbb szándékait és érzelmeit, hogy magam is kövessem és hasonló legyek hozzá.

III. Az Istent dicsôítô angyalok sokasága

             ,,És azonnal menyei sereg sokasága vette körül az angyalt és dicsérte az Istent, mondván: „Dicsôség a magasságban Istennek, és a földön békesség a jóakaratú embereknek!'' (Lk 2,13-14) -- Mily dicsôséges Istennek ez az eljövetele a földre! Minden földi elrejtettsége mellett, sôt épp ezzel szemben és ennek ellenére mily dicsôséges! Az éjtszaka csendjében, a világ szeme elôl elrejtve, istállóba utasítva, jászolba temetve, mégis megmozgatja az égi seregeket és magához vonzza a földön is a jóakaratú embereket. Mintha csak fennhangon hirdetné, hogy nem kell neki a földi dicsôség, nem kell neki a fény és a pompa. Vonzza majd egykor a királyokat is, de nem azért, hogy fényükbe temetkezzék és aranyukban gyönyörködjék, hanem csak azért, hogy ôket is a bűn szolgasága alól felszabadítsa és Megváltójuk legyen. De elôbb a pásztorokat, a szegényeket hívja, hogy megmutassa: az ô országa nem a föld hatalmasainak kegyén épül fel, hanem az ô kegyét kell, hogy a föld hatalmasai is keressék.

             Ez a rejtett Isten, ez a betlehemi Kisded utat tör majd magának Heródes ármánykodása, a világ hatalmasainak agyarkodása ellenére is. Utat tör magának a századokon át, és ô lesz a századok halhatatlan királya s országának nem lesz vége. (Vö. 1Tim 1,17; Lk 1,33) Ôt nevezik majd csodálatosnak, erôsnek, a jövendôség atyjának, a béke fejedelmének. (Vö. Iz 9,6)

             Ilyenek Isten művei. Lenézett, alig ismert forrásból fakadnak és hatalmas folyamokká nônek meg s elárasztják a világot és magukkal ragadják a lelkek ezreit. Mert nem Isten gondolatai a mi gondolataink és a mi utaink nem Isten utai. (Vö. Iz 55,8)

             Dicsôség és béke: ez az angyali ének kettôs jelszava. Dicsôség az Istennek és békesség az embernek. Ez a karácsonyi éjszaka kettôs szent ajándéka. Istennek dicsôség az, hogy ismét visszaadja a békét a bűn által békétlenné, bolygóvá lett embernek, s az ember abban leli meg békéjét, ha jóakarattal már nem a maga állhatatlan, múló, hanem egyedül csak Isten örök, múlhatatlan dicsôségét és szent akaratát keresi. Ezt kérem a magam és az egész világ számára az

imádságban.

             ,,Isten, ki e legszentebb éjszakát az igaz világosság fényével megvilágosítottad, add, kérünk, hogy annak a világosságnak örömeit élvezhessük az égben, melynek titkait itt megismertük a földön.'' (Éjféli mise könyörgése)

Hozzászólások