Tiszta Forrás
2018. december 19.   
Névnap: Viola, Anasztáz

Laudetur Jesus Christus!

Te öntöd a források vizét patakokba, a hegyek közt csörgedeznek.
Inni adsz a mező vadjainak, a szomjas vadszamár merít belőlük.
Az ég madarai partjaikon laknak, az ágak közt zengik énekük.
A hegyeket kamráid vizéből öntözöd, eged gyümölcsével a földet jóltartod.
Füvet nevelsz az állatoknak, és növényeket, hogy az ember jóllakhasson; hogy a földből kenyeret nyerjen. (Zsolt 104.10 – 14.)

De aki abból a vízből iszik, amelyet én adok, az nem szomjazik meg soha többé, mert a víz, amelyet én adok, örök életre szökellő vízforrás lesz benne." (Jn 4.14)

Minden kedves olvasónknak kívánok a főszerkesztő József, és szerkesztő társaim, Ági és Kristóf nevében is csendes éjt és nyugodalmas jó éjszakát! ~ ~ ~ ~ (Krisztina) ~ ~ ~ ~ Isten, áldd meg a magyart, ~ ~ ~ Jó kedvvel, bőséggel, ~ ~ ~ Nyújts feléje védő kart, ~ ~ ~ Ha küzd ellenséggel; ~ ~ ~ Bal sors akit régen tép, ~ ~ ~ Hozz rá víg esztendőt, ~ ~ ~ Megbűnhődte már e nép ~ ~ ~ A múltat s jövendőt!

Jelen van

0 felhasználó
25 látogató

Látogatások

- ma: 16
- tegnap: 792
2017.07.10. 14:10 JóB
Hozzászólások: 0

A Sátán füstje

A Sátán füstje

Interjú Anders Arboreliusszal, az első svéd bíborossal az ökumenéről

2017. július 9. vasárnap 18:15

 

A szerkesztő előszava:

„Az Egyház falainak repedésein keresztül behatolt a Sátán füstje” – figyelmeztetett VI. Pál pápa Szent Pál ünnepén, immár 45 éve.

 

Azóta ez a füst fojtogatóvá vált. A Sátán végső küzdelme a család, a házasság és az egyház ellen immáron nyílt terepen zajlik. A svédországi liberális idiotizmus elképesztő dolgokat produkál (ld. a cikk végén).

Az újonnan kinevezett – evangélikusból katolikussá lett – svéd bíboros is félve nyilatkozik. Pedig nem másról van szó, mint az alapvető keresztény tanok semmibe vételéről, Krisztus evangéliumának szembeköpéséről. Itt nem egyszerűen eretnekséggel állunk szemben, hanem az egyházba behatolt Sátán cinizmusának lehetünk tanúi.

 

> Az úgynevezett „etikai különbözőségekről” szólva Arborelius bíboros megállapította, hogy ezek nagyon-nagyon nehéz témák, magán az evangélikus egyházon belül is. … de az evangélikus egyház zsinata nemrég hivatalosan elfogadta az azonos neműek házasságát.<

 

Minden józanul gondolkodó keresztény embernek csak egy válasza lehet erre:

·  Uram, irgalmazz nekik, mert nem tudják, hogy mit cselekszenek!

·  Krisztus, kegyelmezz nekik, mikor számot kell adni tetteikről az ítélőszéked előtt!  

 

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

 

Anders Arborelius, az első svéd bíboros, június 12-én adott interjút Stockholmban a Crux angol nyelvű katolikus magazin munkatársának. Június 28-án kreálta bíborossá Ferenc pápa a Szent Péter-bazilikában.

 

A sarutlan kármelita szerzetes, Stockholm püspöke, egyben az egyházmegyei ifjúsági szervezet védnöke. 2005–2015-ig a Skandináv Püspöki Konferencia elnöke volt, ma az elnökhelyettesi tisztséget tölti be. A svéd helyi egyházban a Iustitia et Pax Bizottság, valamint a Vallásközi Párbeszéd Bizottságának elnöke. A 67 éves bíborost evangélikusnak keresztelték meg, húszéves korában lépett be a katolikus egyházba.

Jordi Picazo spanyol újságíró Arborelius bíborossal folytatott beszélgetésében utalt Lúcia nővér levelére, amellyel a látnok Carlo Caffarra bíborosnak válaszolt, felfedve a sátán végső küzdelmét a család és a házasság ellen, hozzátéve, hogy zűrzavaros időket élünk.

Válaszában a bíboros kifejtette: „Az ember Isten hasonlatosságára lett teremtve. Ha nem hiszünk Istenben, akkor nagyon nehéz megismerni, hogy mi is az emberi lény. Gyakran halljuk a »Ki is vagyok én?« kérdést. Nő vagyok? Férfi vagyok? Vagy valami más?

Tehát ha elveszítjük Istent, akkor elveszítjük valódi emberi mivoltunkat is. Úgy tűnik, néhányan ma kezdik felfedezni, hogy ahol nincs Isten, ott minden lehetséges: lehet manipulálni a férfi, a nő fogalmát, és az embert valami egészen másmilyenné lehet tenni. Ugyanakkor fenn áll a vágy a valóságos emberi mivolt, a humanizmus után.

A bíboros hozzátette: amikor fiatalokkal beszél, gyakran hallja: „Szeretnénk családot, szeretnénk örökre együtt maradni”. A fiatalok azonban elveszítették pszichológiai képességüket, hogy ezt meg is tegyék. Sok csodálatos fiatal őrzi magában ezeket a vágyakat, de valahogy nem kapnak olyan támogatást, amely képessé tenné őket arra, hogy egy másik személlyel egy egész életen át tartó kapcsolatot éljenek meg.

A svéd bíboros szerint ez ma az Egyház és az emberiség egyik fő kihívása: fel kell ismét fedeznünk Istent, hogy ismét felfedezzük emberi természetünket. Ha nem tudatosítjuk, hogy Isten képmására lettünk teremtve, akkor mi másnak vagyunk a képmása? A fogyasztói szemléletnek? A hedonizmusnak? Vagy egyéb állatoknak? Svédországban sokan azt gondolják, hogy az állatok és az emberek azonos értékkel rendelkeznek.

Bíborosi kinevezése hogyan befolyásolja küldetését és a svéd helyi egyház életét? – tette fel a Crux újságírója a kérdést.

Arborelius bíboros elmondta: valami elkezdődött benne, amikor katolikussá lett, amikor kármelita szerzetes, majd püspök, most pedig bíboros lett. Azt hitte, hogy kármelitaként, Lisieux-i Szent Terézhez hasonlóan, rejtett imaéletet fog élni. Életét az Úrnak adta, az Egyház iránti szeretete jeléül.

Gyakran mondta, hogy a kolostorban megpróbálta Isten akaratát teljesíteni, most mint püspöknek kötelessége ezt tenni, és mint bíboros még inkább. „Isten akaratát kell tennem, és arra kell törekednem, hogy az emberek valóban megismerjék, szeressék és imádják Jézust. Egyre inkább egy aktív apostolkodásról van szó” – fejtette ki az első svéd bíboros. – „Először mint püspöknek, most mint bíborosnak, nagyon sok lehetőségem van arra, hogy eljussak az emberekhez. Nem tudom, hogy mennyire és hogyan, de most is hiszem, hogy az Úr segíteni fog, hogy megtaláljam a megfelelő szavakat”.

Az evangélikusok és a katolikusok között akadály áll fenn az Úr Eucharisztiában való valós jelenlétének értelmezésében, továbbá a szentségek értelmezésében – vetette föl a Crux munkatársa. – Gondolja, hogy le lehet küzdeni ezeket az akadályokat?

Az evangélikus egyházban különféle nézetek vannak az emberek között az Eucharisztiáról – magyarázta a svéd bíboros. – Néhányan nagyon közel állnak hozzánk, míg másoknak teljesen más a felfogásuk. Ez azért van, mert nincs hitbeli egység a svédországi evangélikus egyházban. Talán az egyik legnagyobb nehézség az, hogy megismerjük az evangélikus egyház álláspontját. Hivatalosan tudjuk, hogy Luther elfogadta in actu, azaz az Úr valós jelenlétét az Eucharisztiában, de kizárólag csak a szertartás során, nem a szentmise után, és természetesen ez egy nagy nehézség.

Sokan mondják az evangélikus egyházban, hogy „eljutottunk egy közös megegyezésre, most már közösen kell ünnepelnünk az Eucharisztiát”. Ehelyett azonban ezt kell mondanunk: „Nem, még nem jutottunk el ilyen messzire kölcsönös párbeszédünkben” – és ez természetesen egyfajta frusztrációt fog teremteni sok evangélikus között, hogy nem tudunk közösen ünnepelni.

A megigazulás tanát illető különbségekről kérdezték a továbbiakban Anders Arboreliust, aki elmondta: Ez egy rendkívül fontos kérdés. Tudjuk, hogy a kegyelem titka nagyon régi és lenyűgöző misztérium, és látjuk eredményét a „kegyelemmel teljes” Szűzanyában. Lisieux-i Szent Teréz segített nekünk, hogy örömmel eltelve fogadjuk ezt be. Nem csak arról van szó, hogy küzdünk a gyengeségeink ellen, hanem azt is jelenti, hogy egyre több kegyelmet kapunk az Úrtól, hogy közelebb kerüljünk Őhozzá, és tudjunk segíteni neki a kereszt hordozásában.

A klasszikus evangélikus hit szerint képtelenek vagyunk bármit is tenni, mivel a bűn elpusztította az emberi természetet. Mi nem így gondolkozunk, mert mi hisszük, hogy az Úr irgalommal teljes, és ugyanakkor megtisztít, tisztábbá tesz bennünket, segít, hogy növekedjünk a szeretetben. A kegyelemnek ezen ajándéka révén segíthetünk az Úrnak, hogy üdvözítse a világot. Mi nem egy passzív tárgy vagyunk ebben a játszmában, hanem valóságos munkatársak a világ üdvözítésének munkájában.

Én is azt gondolom, hogy ezért olyan fontos számunkra Mária személyisége, hogy reményt adjon számunkra. Ő Anyánk, Nővérünk, és ahogy a Kármelben mondjuk, bátorít bennünket, segít nekünk, hogy lássuk: mi is segíthetünk az Úrnak megváltó munkájában. Azt hiszem, hogy az ökumenikus párbeszédben nagyon fontos hangsúlyozni a Miasszonyunk szerepét, mint a remény jelét számunkra, emberek számára. Az Úr azt akarja, hogy egyre inkább kövessük Máriát, hogy rajta keresztül egyre közelebb kerüljünk Őhozzá.

Az úgynevezett „etikai különbözőségekről” szólva Arborelius bíboros megállapította, hogy ezek nagyon-nagyon nehéz témák, magán az evangélikus egyházon belül is. Sokan vannak, akik nem fogadják el az abortuszt, az azonos neműek házasságát és ehhez hasonlókat. Fontos, hogy észrevegyük: sokan vannak, akiknek hasonló a véleményük, de az evangélikus egyház zsinata nemrég hivatalosan elfogadta az azonos neműek házasságát. Ez egy nagyon bonyolult dolog, mert sok lelkész nem akar ilyen házasságkötési szertartást elvégezni. Természetesen az ökumenikus párbeszédben ez egy nagyon nehéz kérdés.

Az interjúban Arborelius bíboros felidézte katolikussá válásának történetét is. Fiatalkorában mindig azt érezte, hogy van hite Istenben és Krisztusban, de valahogy soha nem volt teljes összhangban az evangélikus egyházzal, így soha nem volt nagyon aktív. Kapcsolatban állt a katolikusokkal, például a Szent Brigitta Nővérekkel, és fokozatosan lépett be a hitbe.

„Biztos akartam lenni, hogy ez az Igazság, ez az, amiért élni és halni akarok. Azt hiszem, hogy a fő dolog az, amikor egy megtért eljut a végkövetkeztetésre: ez az Igazság, ez az, amiért Isten felkínálta magát a világnak – és ez mindenki számára érvényes, nem csak nekem, hanem minden kultúra, minden idők számára. Tudom, hogy ez egész életemen át elkísér engem. Tudom, hogy egyre mélyebben be akarok lépni ebbe az Istennel és egyházával való személyes kapcsolatba, és én ezt az Istent és ezt az egyházat akarom szolgálni.”

Forrás: Vatikáni Rádió   Fotó: News.va  Magyar Kurír

-----------------------------------------------------------

Kapcsolódó anyagok:

 

*  FOKOZÓDIK A KERESZTÉNYSÉG ÜLDÖZÉSE A LIBERÁLIS MINTAÁLLAMBAN:     

http://magyaridok.hu/kulfold/fokozodik-keresztenyseg-uldozese-liberalis-mintaallamban-1894465/

 

A svéd hatóságok megtiltották, hogy a gyermekek asztali áldást mondjanak, és a Bibliáról tanuljanak egy svédországi óvodában, mert szerintük az sérti az oktatási törvényt – írja brit Heat Street hírlap alapján a hirado.hu.

 A 2010-ben elfogadott oktatási törvény tiltja, hogy oktatási intézményekben a tanítás vallási elemeket tartalmazzon. A törvény betartását tanügyi ellenőrök felügyelik, akik most már a tanórákon kívüli időt is figyelik. Legutóbb az egyik vidéki óvodában tiltották meg az ebéd előtti imádságot. A tanügyi ellenőrök ezért – hogy biztosra menjenek – egyszerűen betiltották az “Ámen” szó használatát az óvoda falain belül.

Ez nem az első eset, hogy a keresztény tradíciókat támadják Svédországban. Másfél éve egy stockholmi templomról akarták leszedni az összes keresztet és Mekka irányába fordítani, tavaly karácsonykor pedig az önkormányzati villanypóznák karácsonyi díszkivilágítását tiltották be. A kezdeményezők szerint ugyanis a keresztény jelképek rossz érzést keltenek a muszlim bevándorlókban, akik így nem érzik magukat otthon Svédországban.

 

*  A vérfertőzést és a nekrofíliát is legalizálnák stockholmi fiatal liberálisok:

http://mandiner.hu/cikk/20160225_a_verfertozest_es_a_nekrofiliat_is_legalizalnak_stockholmi_fiatal_liberalisok

 

* Különleges óvoda Svédországban: nincsenek "kislányok" és "kisfiúk":

http://eduline.hu/kozoktatas/2011/7/3/20110703_ovoda_nemi_sztereotipia

 

Archívum

Hozzászólások

Ide írhatja hozzászólását...
A hozzászóláshoz jelentkezzen be!
Még nem érkezett hozzászólás