Tiszta Forrás
2018. december 19.   
Névnap: Viola, Anasztáz

Laudetur Jesus Christus!

Te öntöd a források vizét patakokba, a hegyek közt csörgedeznek.
Inni adsz a mező vadjainak, a szomjas vadszamár merít belőlük.
Az ég madarai partjaikon laknak, az ágak közt zengik énekük.
A hegyeket kamráid vizéből öntözöd, eged gyümölcsével a földet jóltartod.
Füvet nevelsz az állatoknak, és növényeket, hogy az ember jóllakhasson; hogy a földből kenyeret nyerjen. (Zsolt 104.10 – 14.)

De aki abból a vízből iszik, amelyet én adok, az nem szomjazik meg soha többé, mert a víz, amelyet én adok, örök életre szökellő vízforrás lesz benne." (Jn 4.14)

Minden kedves olvasónknak kívánok a főszerkesztő József, és szerkesztő társaim, Ági és Kristóf nevében is csendes éjt és nyugodalmas jó éjszakát! ~ ~ ~ ~ (Krisztina) ~ ~ ~ ~ Isten, áldd meg a magyart, ~ ~ ~ Jó kedvvel, bőséggel, ~ ~ ~ Nyújts feléje védő kart, ~ ~ ~ Ha küzd ellenséggel; ~ ~ ~ Bal sors akit régen tép, ~ ~ ~ Hozz rá víg esztendőt, ~ ~ ~ Megbűnhődte már e nép ~ ~ ~ A múltat s jövendőt!

Jelen van

0 felhasználó
18 látogató

Látogatások

- ma: 3
- tegnap: 792
2014.12.30. 00:00 JóB
Hozzászólások: 0

Karácsony nyolcada - kedd

Karácsony nyolcada  -  kedd

Karácsony nyolcada.  Kedd

 

,,Ego ipse, qui loquebar, ecce adsum.'' Aki szóltam, íme, itt vagyok.

 

A karácsonyi zsolozsma

 

/ Csávossy Elemér S. J.  -  Ádventi és karácsonyi elmélkedések

 

Elôgyakorlatok

             1. Szemlélem az Isten Fiát a jászolban mint uralkodót, amint szeretetével s kegyelmével magához vonzza a népeket és a lelkek millióit, köztük engem is.

             2. Kérem a kegyelmet, hogy a karácsonyi titok mélységét s a benne rejlô megfoghatatlan irgalmat s az általa nekünk jutott gazdagságot megismerjem, érte hálát adjak s azt Isten dicsôségére, lelkem javára életemben hasznosítsam.

             A karácsonyi zsolozsma fôleg a következô gondolatokat s érzelmeket önti bele az ünnep antifonáiba s responsoriumaiba:

1.  az elveszett emberi nem visszatalál Istenhez,

2.  a mennyei béke az égbôl leszáll a földre,

3.  az emberré lett Isten és a gyermeket szülô Szűz csodája jelenik meg elôttünk.

 

I. Az ember visszatalál Istenhez

 

             ,,Ma született nekünk a Szűztôl a kegyes égi Király, hogy az elveszett embert visszavezesse a mennyek országába. Örvendez az angyalok serege, mert az örök üdvösség megjelent az emberi nem számára.'' (1. resp.)

             Ez a karácsonyi öröm elsô oka. Karácsony a bűn jármától, a sátán rabságából való felszabadulás ünnepe. Karácsony a nagy tékozló fiú, az ember visszatérése az apai házba, Istenhez. Vagy még sokkal jobban: a kegyes irgalmas atya leereszkedése az elveszett fiúhoz; megy és felkeresi ôt, elsôszülött fiát küldi, hogy eltévedt, elveszett testvérét az apai házba visszavezesse. Ezért karácsony a lelki szabadság, de egyúttal a boldog visszatérés és a szent béke ünnepe.

             Errôl a felszabadulásról szól az ünnepi könyörgés: ,,Add, kérünk, mindenható Isten, hogy Egyszülötted földi születése minket a bűn igájától megszabadítson, mely alatt a régi szolgaság fogva tart.'' Ezért örved az Egyház a harmadik mise graduáléjában: ,,A föld minden határa látta Istenünk szabadítását; örvendezzetek az Istennek minden föld. Kijelentette az Úr szabadítását a nemzetek színe elôtt, kinyilatkoztatta igazságát.'' (Zsolt 97) A csendes imában is azért könyörög, hogy Isten minket a karácsonyi titok kegyelme által a bűn minden szennyétôl megtisztítson.

             Csak aki bele tudja élni magát a pogányság négyezeréves rabszolgaságába, csak aki a mai pogány világ sivárságát ismeri, csak aki maga is szenvedett a bűn szolgasága alatt s átérezte vagy másokban látta mindazt a nyomort, szerencsétlenséget, szolgaságot, szenvedést, mely a bűn nyomában jár, csak az tudja kellôkép megérteni az ajándékot, a kegyet, melyet a bűn járma alól való felszabadítással karácsony ünnepe nekünk hozott. Az ilyen lélek tudja egész szívbôl mondani: ,,Ma felragyogott számunkra a megváltás új napja, a régi adósság eltörlésének napja, az örök boldogság napja.'' (2. resp.)

 

II. A földre szállott mennyei béke

 

             ,,Ma az égbôl az igazi béke szállt le hozzánk a földre, ma az egész világon méztôl áradóak lettek az egek.'' (2. resp.) -- Mintha egy nagy békecsókban lehajolt volna az ég a föld fölé s egész édességét kiöntötte volna a világra. A földi béke, mely Jézus születésének kísérôje volt, csak kedves mellékzöngéje annak az isteni békének, melyben a menny a földet, Isten az embert, az atya a tékozló fiút, a jó pásztor az elveszett juhot magához ölelte.

             Ez a béke visszaadta az emberi szívnek a nyugalmat és boldogságot. Ez a béke kiegyenlítette az ég s a föld között tátongó mély szakadékot az irgalom s a bocsánat teljességével. Ez a béke jóbarátokká tette az ellenségeket, s az ember lelkében alávetette a szenvedélyek vadállatait az értelem, a természet vadhajtásait a kegyelem uralmának.

             Csak a karácsonyi titok komoly megszívlelésébôl és ôszinte átélésébôl fakadhat ma is a világ és az ember számára az igazi, a tartós, a soha meg nem bontható s meg nem zavarható béke. Nem a szuronyokon és az ágyukon, hanem a betlehemi jászol szegényes deszkáin épül fel a világ békéje. Ez mutatja meg ennek a jászolban fekvô gyermeknek hatalmát, melyrôl a próféta mondja: ,,Kisded született nekünk és fiú adatott nekünk, kinek vállán van a fejedelemség és nevét csodálatosnak, tanácsadónak, Istennek, erôsnek, a jövendôség atyjának, a békesség fejedelmének fogják hívni.'' (Iz 9,6) Ô lesz szerzôje annak a nagy örömnek, mellyel vigadni fognak, mint akik vigadnak aratáskor, amint a gyôzedelmesek örvendenek a szerzett zsákmánynak. Ô töri majd szét a zsarnokság igáját és hozza meg a szakadatlan béke uralmát. (Iz 9,3-5) ,,Az ô napjaiban a béke bôsége lesz, és uralkodni fog.'' (Vö. Zsolt 71,7-8) Övé az ég s övé a föld; a földkerekségét s ami azt betölti, ô alapította: jog és igazság székének alapja. (Offert., Ps. 88)

             Ez a karácsony dicsôsége. Azért hív fel minket az Egyház: ,,Énekeljetek az Úrnak új éneket, mert csodadolgokat cselekedett.'' (Ps. 93. Introit.) És az angyal hirdeti: ,,Dicsôség a magasságban Istennek, és a földön békesség a jóakaratú embereknek.'' (Lk 2,14)

 

III. Az emberré lett Isten és a gyermeket szülô Szűz csodája

 

             ,,Ó csodálatos nagy és szent titok, kiált fel a mai napon az Egyház, hogy az állatok a jászolban feküdni látják Urukat, aki a földön megszületett.'' (4. resp.) Valóban csodadolgokat művelt az, akinek ,,csodálatos'' a neve. A láthatatlan, felfoghatatlan Isten látható, fogható, érzékelhetô, tapintható lesz. Már nemcsak az értelem képes a látható jókból felismerni azt, aki van (vö. Bölcs 13,1), hanem az érzékek is szemlélik és foghatják Alkotójukat, aki mint gyermek a jászolban fekszik. Állatok lehellete melengeti, állatok szeme láthatja, állatok részvéte veszi körül a láthatóvá, foghatóvá, emberré, gyermekké lett Istent. Láthatóvá lett, hogy az embert a láthatatlan javak szeretetére ragadja. (Kar. pref.)

             Aki a mezôk liliomait ruházza, a kemény szalmán fekszik a jászolban. Aki a csillagok lángjait gyújtja, fázik a hideg éjtszakában. Aki az ég madarait táplálja, kevéske tejjel megelégszik, melyet szűzi emlô nyújt neki.

             Ó, mily csodálatos ez a szűzi anyaság maga! ,,Ó Boldogságos Szűz, -- kiált fel ismét az Egyház -- akinek szent teste méltó volt az Úr Krisztust hordani. Üdvözlégy Mária, malaszttal teljes, az Úr van teveled!'' (2. resp.) ,,Boldogságos Isten anyja, Mária, -- mondja tovább - akinek szent teste sértetlen maradt, ma szülte a világ Megváltóját. Boldog ô, aki hitt, mert beteljesedett rajta minden, amit neki mondott az Úr.'' (5. resp.) ,,Szent és szeplôtelen Szűz, - folytatja - nem tudom, hogyan is dicsérjelek; mert akit az egek nem tudtak befogadni, azt méhedben hordottad. Áldott vagy te az asszonyok között, és áldott a te méhednek gyümölcse.'' (6. resp.) ,,Boldog Szűz Máriának teste, mely az örök Atya Fiát hordta, és boldogok az emlôk, melyek az Úr Krisztust táplálták, aki ma a világ üdvösségéért a Szűztôl születni kegyes volt.'' (7. resp.)

             Ily szavakkal dicsérte késôbb az Üdvözítô Anyját az az asszony, aki felkiáltott: ,,Boldog a méh, mely téged hordozott, és az emlôk, melyeket szoptál.'' De Jézus kiigazítja dicséretét e szavakkal: ,,Sôt inkább boldogok, kik az Isten igéjét hallgatják és megôrzik azt.'' (Lk 11,27-28) Ezekkel a szavakkal rámutatott arra a boldog valóságra, hogy az isteni Ige, Jézus befogadása, megszületése által lelkünkben mi is valamiképp Szűz Mária boldogságában részesülhetünk. Hiszen ugyancsak ô mondotta más helyen, mikor hírül adták neki, hogy édesanyja és rokonai kint várják: ,,Ki az én anyám, és kik az én atyámfiai? És kiterjesztvén kezét tanítványai felé, folytatja az evangélista, mondá: Íme az én anyám és az én atyámfiai. Mert aki Atyám akaratát cselekszi, ki mennyekben vagyon, az az én fivérem és nôvérem és anyám.'' (Mt 12,48-49)

             Ezt a lelki megszületését Jézusnak akarjuk átelmélkedni a következô elmélkedésben. Ez lesz a karácsonyi ünnep legszebb eredménye, ha Jézus, az isteni Ige minél tökéletesebben lelkünkben is megszületik. Ezt kérem már most az

 

imádságban:

 

             ,,Jézus, ki élsz Szűz Máriában, jöjj és élj énbennem szentséged szellemében, erôsséged teljességében, erényeid igazságában, utaid tökéletességében, titkaid egységében és uralkodjál szellemed erejével minden ellenséges hatalom fölött Atyád dicsôségére. Amen.''

Archívum

Hozzászólások

Ide írhatja hozzászólását...
A hozzászóláshoz jelentkezzen be!
Még nem érkezett hozzászólás