EGY ÖRDÖGŰZŐ TAPASZTALATAI - A KÖZÉPPONT: KRISZTUS

Az ördög is Isten teremtménye. Nem lehet beszélni az ördögről és az ördögűzésről anélkül, hogy előre ne bocsátanánk néhány szót Isten tervéről a teremtésben. Nyilván semmi újat nem fogunk mondani itt, de lehet, hogy néhány olvasó számára mégis új távlatokat nyithat ez a pár sor.

Sokszor gondolkodunk tévesen a teremtésről, amikor magától értetődőnek veszünk egy hamisan felépített eseménysort. Azt képzeljük, hogy egy szép napon a Jóisten megteremtette az angyalokat, azután alávetette őket egy ki tudja miféle próbának, s ennek eredményeként különválasztotta az angyalokat az ördögöktől, az előbbieket a paradicsommal jutalmazta, az utóbbiakat pedig a pokolba küldte bűnhődni. Azután, egy másik szép napon, gondoljuk mi, a Jóisten megteremtette a világot, az ásványokat, a növény- és állatvilágot és végül az embert. Ádám és Éva a földi paradicsomban vétkeztek, mert a sátánnak engedelmeskedtek és nem Istennek.

Ekkor Isten, hogy megmentse az emberiséget, azt gondolta, elküldi Fiát.

Nem ezt tanítja a szentírás és nem ezt tanítják az egyházatyák. Eszerint a felfogás szerint ugyanis az angyali és a teremtett világnak semmi köze sincsen Krisztus misztériumához. Olvassuk el inkább Szent János evangéliumának bevezetését, és azt a két Krisztust dicsőítő himnuszt, melyek Szent Pálnak az efezusiakhoz illetve a kolosszeiekhez írott levelét vezetik be. Krisztus a teremtmények elsőszülötte, minden általa és érte teremtetett. Nincsen ezért semmi értelme azoknak a teológiai vitáknak, amelyek azt firtatják, vajon eljött volna-e Krisztus Ádám vétke nélkül. Ő a teremtett világ középpontja, ő foglalja össze magában az összes teremtményt: az égieket (az angyalokat) és a földieket (az embereket). Azt viszont kijelenthetjük, hogy az ősszülők vétke miatt Krisztus eljövetele sajátos értelmet nyert:

Megváltóként jött közénk. Tevékenységének lényege a húsvét titkában foglalható össze: a kereszten kiontott vére árán kiengesztel Istennel mindenkit a mennyekben (az angyalokat) és a Földön (az embereket). A krisztusközpontú alapállástól függ minden teremtmény szerepe.

Nem hagyhatunk el egy Szűz Máriára vonatkozó megfontolást: ha a teremtmények elsőszülötte a megtestesült Ige, az isteni elgondolásból nem hiányozhatott minden teremtmény előtt már annak a nőnek az alakja, akitől a Fiú testet öltött. Ebből a tényből származik Mária kapcsolata a Szentháromsággal, amely miatt már a második században úgy nevezték: „az isteni háromság negyedik eleme”. Aki szeretne elmélyedni a kérdésnek ebben a vonatkozásában, annak Emanuele Testa kétkötetes művét ajánljuk: Mária, szűzföld (Maria, terra vergine, Gerusalemme, 1986).

Krisztus eljövetelének hatása az angyalokra és az ördögökre egy további megjegyzést is igényel. Ami az angyalokat illeti: néhány teológus úgy gondolja, hogy az angyalok csak a kereszt titka révén nyertek bebocsátást Isten boldogító színelátására. Az egyházatyák közül többen érdekes megfontolásokkal szolgálnak ezen a téren. Szent Atanáznál például azt olvassuk, hogy az angyalok is Krisztus vérének köszönhetik üdvösségüket. Az ördögökre számos evangéliumi szakasz vonatkozik.

Krisztus, keresztje révén, megdöntötte a sátán birodalmát és helyreállította Isten országát. Így kiáltanak a gerazai megszállottak: „Mi bajod velünk Isten Fia? Azért jöttél ide, hogy idő előtt gyötörj minket?” (Mt 8,29). Ez világosan mutatja, hogy a sátán hatalmát Krisztus később töri meg; ezért áll még fenn és fog még fennállni az üdvösség beteljesedéséig, mert akkor „taszítják le testvéreink vádlóját” (Jel 12,10).

Ezeknek a vonatkozásoknak és Mária szerepének a jobb megértéséhez, aki a sátán ellensége az üdvösségről szóló első híradás óta, ajánljuk P. Candido Amantini szép könyvét, amelynek címe Mária misztériuma (Il mistero di Maria, Dehoniane, Nápoly, 1971).

Krisztus központi szerepének fényében tisztán láthatjuk Isten tervét, aki minden dolgot jónak teremtett „érte és reá vonatkoztatva”. Ugyanakkor világosan látjuk a sátán művét is, aki az ellenség, a vádtó és a kísértő, és akinek a sugallatára megjelent a világban a rossz, a fájdalom, a bűn és a halál. Így állítja helyre Krisztus saját vére árán - Isten megváltó tervét.

Világosan áll ekkor elénk a sátán hatalmának mibenléte. Jézus „a világ fejedelmének” nevezi őt (Jn 14,30). Szent Pál úgy mutat rá, mint „a világ istenére” (2Kor 4,4); Szent János azt állítja, hogy „az egész világ a gonosz hatalma alatt áll” (1 Jn 5,19), ahol világ alatt azt kell értenünk, ami szembeszáll az Istennel. A sátán volt a legragyogóbb angyal s ő lett a leggonoszabb ördög és az ördögök fejedelme.

Ugyanis az ördögöket is szoros hierarchia kapcsolja egybe, s megtartják azt a rangot, amelyet angyalként birtokoltak: fejedelemséget, trónust, uralmat. Ez a hierarchia azonban a rabszolgaság ranglétrája, nem a szereteté, mint az angyaloknál, akiknek élén Szent Mihály arkangyal áll.

Világosan kirajzolódik így előttünk Krisztus műve, aki lerombolta a sátán birodalmát és helyreállította Isten országát. Ezért van hatalmas jelentősége azoknak az epizódoknak, amikor Jézus ördögtől megszállottakat szabadít meg. Amikor Péter Cornelius előtt összefoglalja Krisztus küldetésének jelentőségét, nem is idéz más csodákat, csak azt, hogy „meggyógyította az ördögtől megszállottakat” (Ap Csel 10,38). Ekkor értjük meg, hogy az apostoloknak adott hatalmak között miért áll az első helyen az ördögök kiűzése (Mt 10,1), és ugyanez érvényes a hívekre is: „A hívőket ezek a jelek fogják kísérni: Az én nevemben ördögöt űznek...” (Mk 16,17). Így állítja helyre Jézus az Isteni tervet, amelyet tönkretett egyrészről az angyalok lázadása, másrészről az ősszülők bűnbeesése.

Világosan kell ugyanis látni, hogy a rossz, a fájdalom, a halál, a pokol (vagyis az örök kárhozat, a véget nem érő szenvedés) nem Istentől származnak. Egy megjegyzés ennek igazolására. Egy nap P. Candido ördögöt űzött. Az exorcizmus végéhez közeledve ironikusan szólt a gonosz szellemhez: „Menj innen, az Úr úgyis készített neked egy jól fűtött lakást!” Mire az ördög ezt felelte: „Te nem tudsz semmit. Nem Ő (az Isten) készítette a poklot, a mi művünk az, Neki eszébe sem jutott”.

Hasonló helyzetben egy ördögöt vallattam, ő is közreműködött-e a pokol készítésénél, ezt válaszolta: „Mindnyájan építettük”.

Krisztus központi szerepe a teremtés tervében és helyreállításában, vagyis a megváltásban alapvető fontosságú ahhoz, hogy felfogjuk Isten tervét és az ember célját. Természetesen az angyalok és az emberek értelmes és szabad természetet kaptak az Úrtól. Amikor azt hallom, hogy Isten már úgyis tudja, kit üdvözít és kit nem (vagyis összekeverik az isteni előretudást a predesztinációval), azt szoktam erre válaszolni, felidézve négy igazságot a szentírásból, amelyet a dogma szintjére is emeltek:

Isten azt akarja, hogy mindenki üdvözüljön; senki sincsen eleve a pokolra szánva; Jézus mindenkiért meghalt a keresztfán; mindenki megkapja az üdvözüléshez szükséges kegyelmeket.

Krisztus központi szerepe azt jelenti, hogy csak az Ő nevében üdvözülhetünk. Csak az Ő nevében győzhetjük le a sátánt, csak vele szabadulhatunk meg attól, aki üdvösségünk ellensége.

Az ördögűzés vége felé, a legsúlyosabb esetekben, vagyis amikor ördögtől való teljes megszállottság áll fenn, el szoktam mondani a filippiekhez írt levél krisztológiai himnuszát (Fil2,6-11). Amikor azokhoz a szavakhoz érek: „Jézus nevére hajoljon meg minden térd a mennyben, a földön és az alvilágban”, magam és a jelenlévők térdet hajtanak és minden alkalommal az ördögtől megszállott is kényszerül térdet hajtani. Döntő és mély benyomást keltő pillanat ez. Az az érzésem ilyenkor, hogy az angyali seregek is ott vannak velünk, térden állva Jézus neve előtt.

Archívum