Tiszta Forrás
2018. december 19.   
Névnap: Viola, Anasztáz

Laudetur Jesus Christus!

Te öntöd a források vizét patakokba, a hegyek közt csörgedeznek.
Inni adsz a mező vadjainak, a szomjas vadszamár merít belőlük.
Az ég madarai partjaikon laknak, az ágak közt zengik énekük.
A hegyeket kamráid vizéből öntözöd, eged gyümölcsével a földet jóltartod.
Füvet nevelsz az állatoknak, és növényeket, hogy az ember jóllakhasson; hogy a földből kenyeret nyerjen. (Zsolt 104.10 – 14.)

De aki abból a vízből iszik, amelyet én adok, az nem szomjazik meg soha többé, mert a víz, amelyet én adok, örök életre szökellő vízforrás lesz benne." (Jn 4.14)

Minden kedves olvasónknak kívánok a főszerkesztő József, és szerkesztő társaim, Ági és Kristóf nevében is csendes éjt és nyugodalmas jó éjszakát! ~ ~ ~ ~ (Krisztina) ~ ~ ~ ~ Isten, áldd meg a magyart, ~ ~ ~ Jó kedvvel, bőséggel, ~ ~ ~ Nyújts feléje védő kart, ~ ~ ~ Ha küzd ellenséggel; ~ ~ ~ Bal sors akit régen tép, ~ ~ ~ Hozz rá víg esztendőt, ~ ~ ~ Megbűnhődte már e nép ~ ~ ~ A múltat s jövendőt!

Jelen van

0 felhasználó
23 látogató

Látogatások

- ma: 17
- tegnap: 792
2014.12.31. 00:00 JóB
Hozzászólások: 0

Karácsony nyolcada - szerda

Karácsony nyolcada  -  szerda

Karácsony nyolcada.  Szerda

 

,,Ego ipse, qui loquebar, ecce adsum.'' Aki szóltam, íme, itt vagyok.

 

Lelki karácsony

 

/ Csávossy Elemér S. J.  -  Ádventi és karácsonyi elmélkedések

 

Elôgyakorlatok

             1. Elképzelem az isteni Kisdedet, amint különféle változatban a szentostya színe alatt, az égben, testvérem személyében jelenik meg nekem, s amint kegyelmével, jelenlétével lakást vesz szívemben.

             2. Kérem a kegyelmet, ,,hogy a hit által Krisztus lakjék szívemben, s a szeretetben meggyökerezve és megalapozva legyek, és beteljek az Istennek egész teljességével''. (Vö. Ef 3,17-19)

 

I. Négyféle lelki karácsony

 

             Ahányféle a Krisztus megjelenése közöttünk, annyiféle a karácsony is.

             1. Krisztus mint ember látható alakban megjelent a betlehemi éjszakában: ez volt az elsô karácsony. Erre készítette elô a világot a négyezeréves nagy ádvent, melyben az emberiség az Üdvözítô után sóhajtozott és epedett. Ez a karácsony számunkra már elmúlt, csak annak emléke újul meg évente szívünkben. De ez az emlék egyúttal lelki megismétlése az elsô karácsonynak, mert annak kegyelmét szüntelen közli lelkünkkel. Karácsony ennek a kegyelmi megújulásnak is sajátos ünnepe.

             2. De Krisztus nap-nap után megjelenik a szentségi színek alatt is az Oltáriszentségben. Nap-nap után mintegy újból megtestesül a kenyér és bor színe alatt s az oltáron újból megszületik. Onnét pedig szívünkbe jön a szentáldozásban. Azért minden szentmise, minden szentáldozás új karácsony, melyen Krisztus leszáll hozzánk a földre. Ezért is énekli az Egyház Úrnapkor a karácsonyi prefációt és fejezi be himnuszait ugyanazokkal a szavakkal, mint karácsonykor és a Mária-ünnepeken.

             3. Megjelenik Krisztus életünk végén is, amikor bevezet minket istenségének látására a mennyországba. Olyan ez, mint mikor a gyermekek a szomszéd szobában várnak, hogy elhúzzák a függönyt s meglássák a gyönyörű karácsonyfát, melyet szüleik nekik készítettek. Halálunk pillanatában (vagy amikor a tisztítótűzbôl kiszabadulunk) húzza el Isten keze a függönyt lelkünk szeme elôl, s mi ott állunk a mennyország gyönyörű karácsonyfája elôtt. Isten maga az a gyönyörű karácsonyfa, az ô tiszta látását jelképezik az égô gyertyák. Mint a gyermek a fényes karácsonyfa elôtt, úgy áll ott a lélek s nem tud betelni Isten látásával. Ez az égi karácsony, melyre ez a földi élet az elôkészület, az ádvent.

             4. Megjelenik Krisztus testvérünk személyében is, fôleg a szegények és szenvedôk alakjában. Azért látogatjuk és ajándékozzuk meg a szegényeket épp karácsonykor, mert Krisztust látjuk bennük. Mily szép és kegyelemteljes karácsony ez a szegények és szenvedôk közt a nyomor telepein, a kórházakban, a betegágynál, egyes nagy szenvedôknél! Ilyen karácsonyunk év közben is sokszor lehet, de maga karácsony ünnepe a legszebb nap, melyen magunk megadhatjuk magunknak azt a vigaszt és kegyelmet, hogy Krisztus ily alakban látogasson meg bennünket. Minél gyakrabban volt ilyen karácsonyunk a földön, annál szebb, annál boldogabb karácsonyunk lesz egyszer majd ott fenn az égben. ,,Amit egynek e legkisebb atyámfiai közül cselekedtetek, nekem cselekedtétek.'' (Mt 25,40)

 

II. Jézus születése szívünkben

 

             Legbensôségesebben azonban akkor jelenik meg nekünk az Úr Jézus, amikor lelkileg szívünkben megszületik. Négyféleképp születik meg szívünkben:

1. a hit,

2. a kegyelem,

3. a szeretet,

4. titokzatos jelenléte által.

 

             1. A hit által születik meg, mikor értelmünk alázatos hódolattal elfogadja kinyilatkoztatását, melyet nekünk Egyháza által ad, s mi az ô evangéliumát szívünkbe befogadjuk. Ekkor lép be Krisztus elôször a hit kapuján át lelkünkbe. S ezt mindannyiszor megismétli, ahányszor csak ezt a hitet magunkban felelevenítjük. Errôl mondja Szent Pál: ,,Krisztus lakjék a hit által szívetekben.'' (Ef 3,17)

             2. Teljesebben születik meg Krisztus szívünkben a megszentelô kegyelem által, mikor isteni életét közli velünk a keresztség szentségében és titokzatos testének tagjaivá tesz minket. Minden szentség, de fôleg az Oltáriszentség vétele által növeli bennünk ezt az életet, az ,,ô életét bennünk''. Minden jócselekedet, fôleg a szeretet cselekedetei szintén fokozzák és tökéletesítik bennünk az ô életét. Errôl az ô életérôl bennünk mondja ô maga: ,,Aki énbennem marad és én ôbenne, az bô termést hoz; mert nálam nélkül semmit sem tehettek.'' (Jn 15,5)

             3. Ezzel a kegyelmi élettel szoros kapcsolatban áll Jézus születése lelkemben a szeretet által. Mert kegyelem és szeretet elválaszthatatlanok egymástól. De a szeretet, melynek csírája és magva már a kegyelem által a lelkemben megvan, tudatossá válhat és tudatossá is kell válnia bennem. Akkor létesíti azt a lelki egységet, melyben szeretetem tárgya, Isten, Jézus a lelkemben él, és én ôbenne. Errôl mondja Jézus: ,,Ha valaki szeret engem, az én beszédemet megtartja; és Atyám is szeretni fogja ôt, és hozzája megyünk, és lakóhelyet szerzünk nála.'' (Jn 14,23)

             4. Ha Jézus kegyelmi bennlakása szívünkben nemcsak tudatossá válik, hanem azt tapasztalatilag át is éljük, akkor kezdôdik az ô titokzatos jelenléte lelkünkben. Ezt érezte Szent Pál, mikor írja: ,,Élek én, már nem én, hanem Krisztus él énbennem.'' (Gal 2,20) Ezt a legbensôbb átélését Krisztus életének bennünk mi nem adhatjuk meg magunknak; erre igazán ôneki kell megszületnie lelkünkben. De elôkészíti ezt a születést a benne való élô hitnek, a szeretetnek, a hű követésének, a vele való egyesülés epedô vágyának ádventje. Gyönyörű az a karácsony, amikor elsô ízben felvirrad ez a betlehemi fény a lélekben, mely Jézus születését jelzi szívünkben! Ez a fény szüntelen nagyobbodhatik, amint a betlehemi csillag is mindig közelebb vitte a királyokat az isteni Kisdedhez. De ez a csillag a lélekben az isteni Kisded, Jézus maga. Az ô fénye árasztja el a lelket mindig tisztább és tisztább ragyogással.

Világos napfénnyé azonban csak az örökkévalóság karácsonyán lesz, amikor ôt majd színrôl-színre látjuk. Itt a földön mindig csak az ádvent hajnali szürkületében járunk, mely a hit homályához képest ugyan karácsonyi fény, de a tiszta látás világosságához mérve csak gyengén világító hajnalhasadás. ,,Most tükör által homályban látunk; akkor pedig majd színrôl-színre.'' (1Kor 13,12)

             Az élet ádvent, az örökkévalóság pedig a boldog karácsony, amikor Isten lelkemben örökre megszületik és isteni fényével úgy eláraszt, hogy benne egészen elmerülve, magamat már egészen el is felejtem. Minden régi év egy ádventi hetet zár le számomra, s minden új esztendô közelebb visz az örökkévalóság boldog karácsonyához. Néha azonban a földi ádvent sem tesz ki négy teljes hetet: Isten az élet ádventjét olykor megrövidíti azok számára, akik nagyon vágynak utána.

 

Imádságomban

             elmondom Jézusnak, amit ez az elmélkedés lelkembôl kiváltott, s ezzel zárom le az óesztendôt, ádventi és karácsonyi elmélkedéseim sorát, hogy ôáltala, ôbenne és ôvele megkezdjem az újat a mennyei Atya dicsôségére, míg csak el nem jön a nap, melyen teljes, el nem múló valóság lesz Jézus szava: ,,Hozzája megyünk, és lakóhelyet szerzünk nála.''

Archívum

Hozzászólások

Ide írhatja hozzászólását...
A hozzászóláshoz jelentkezzen be!
Még nem érkezett hozzászólás