EGY ÖRDÖGŰZŐ TAPASZTALATAI - A SÁTÁN HATALMA - 2. Rész

A Jelenések könyve elmondja, hogy az ördögöket letaszították a földre, de végleges ítéletet még nem mondtak ki rájuk, jóllehet az angyalok és ördögök különválasztása már végleges. Ezek szerint megvan még az Istentől rájuk ruházott hatalom, még ha „kevés időre” is. Ezért kérdezik Jézustól: „Azért jöttél, hogy idő előtt gyötörj minket?” (Mt 8,29).

Az egyetlen bíró: Krisztus, aki magához fogja emelni misztikus testét, az Egyházat. Így kell értenünk Szent Pál kifejezését: „Nem tudjátok-e, hogy ítéletet fogunk mondani az angyalokról?” (2Kor 6,8).

Ennél a még birtokolt hatalomnál fogva fordulhatnak a gerazai megszállottak Jézushoz: „Kérték, hogy ne küldje őket a pokolba. ....hanem a sertésekbe mehessenek” (Lk 8,31-32). Ha egy ördög elhagy egy személyt és a pokolra vetik, ez számára olyan, mint a végleges halál. Ezért szembeszegül ezzel, amennyire csak bír. Meg kell ugyanis fizetnie az embereknek okozott kínokat, örök gyötrelmének növelésével.

Szent Péter teljesen világosan kimondja, hogy az ördögök felett még nem hangzott el a végleges ítélet, amikor így ír: „A vétkes angyaloknak sem kegyelmezett Isten, hanem sötét alvilági mélységekbe taszította őket, hogy őrizetben maradjanak az ítéletig” (2Pét 2,4). Az angyalok dicsősége is növekedni fog egykoron azok miatt a jók miatt, amiket velünk cselekszenek, s éppen ezért hasznos őket segítségül hívnunk.

Milyen zavarokat kelthet az ördög az emberben még életében?

Nem könnyű olyan írásokat találnunk, amik e témakörrel foglalkoznak, hiszen nincsen olyan nyelv ezek taglalására, amelyben mindenki megegyezne. Kísérletet teszek ezért arra, hogy meghatározzam azoknak a szavaknak a jelentését, amelyeket a könyv hátralevő részében használni fogok.

Az ördögnek van egy általános érvényű tevékenysége, amellyel minden embert egyformán zaklat, vagyis a rosszra való kísértés. Jézus is elfogadta ezt az emberi adottságot, hagyta, hogy megkísértse a sátán. Itt nem foglalkozunk az ördögnek ezzel a gonosz ténykedésével, nem mintha nem volna nagyon is lényeges, hanem azért, mert a mi célunk most a sátán különleges tevékenységének bemutatása, amelyet csak bizonyos esetekben enged meg számára az Isten.

E második típusú ténykedését öt különböző formára lehet feloszlani.

1) A sátán által okozott külsődleges fizikai kínok.

Ezek azok a jelenségek, amelyekről számos szent életében olvashatunk. Tudjuk, hogy Keresztes Szent Jánost, az Ars-i plébánost, P. Piót és még számos más szentet ütöttek, ostoroztak, bottal vertek az ördögök. Ez egy olyan forma, amelynél szintén nem fogok elidőzni, mert ezekben az esetekben az ördög semmilyen belső befolyást nem szerez a kínzott személyekre és ezért sohasem volt szükség ördögűzésre. Inkább azoknak az imádságoknak volt hatása ilyenkor, amelyekkel a dologról tudomást szerzett emberek végeztek. A további négy formával szeretnék tehát foglalkozni, amelyek az ördögűzőket közvetlenül is érintik.

2) Ördöngösség (ördögtől való megszállottság).

Ez a legsúlyosabb gyötrelem, olyankor következik be, ha az ördög birtokába vesz egy testet (a lelket nem), s az úgy cselekszik és beszél, ahogy a sátán akarja, anélkül, hogy az illető ennek ellen tudna állni, tehát erkölcsi felelősséget viselne ezért. Ez az a forma, amely a leglátványosabb megnyilvánulásokkal járhat együtt, olyanokkal, mint amilyeneket „Az ördögűző” című film mutatott be, vagy olyan jelekkel, amelyekre a szertartáskönyv is utal: ismeretlen nyelveken beszélés, kivételes testi erő, titokzatos dolgok meglátása. Az evangéliumban is találunk erre egy tiszta példát a gerazai megszállott esetében. Tudatában kell ugyanakkor lennünk annak, hogy az ördöngösségnek széles skálája létezik, különbözően súlyos tünetekkel. Súlyos hiba volna egyetlen modellben gondolkodni. A sok ördögtől megszállott személy között, akikből ördögöt űztem, volt kettő, aki az ördögűzés alatt teljesen néma és mozdulatlan volt. Sok más példát tudnék még felhozni, különféle megnyilvánulási formákkal.

3) Az ördög által okozott kínok, gyötrelmek.

Ezek olyan zavarok, betegségek, csapások, amelyek szintén az igen súlyostól a könnyebb esetekig fordulhatnak elő, nem járnak együtt a megszállottsággal, a tudatvesztéssel, a sújtott személy nem végez olyan cselekedeteket és nem mond olyan szavakat, amikért ne volna felelős. Hadd idézzek néhány bibliai példát. Jóbot nem szállta meg az ördög, de keményen lesújtott rá gyermekeiben, jószágában, egészségében. A meggörbült asszony és a süketnéma, akiket Jézus meggyógyított, szintén nem voltak ördögtől teljesen megszállott emberek, fizikai betegségüket mégis egy-egy ördög jelenléte okozta. Nyilván Szent Pál sem volt ördöngös, mégis folyamatosan szenvedett valamilyen ördög okozta testi bajban: „Hogy a kinyilatkoztatások nagyszerűsége önhitté ne tegyen, tövist kaptam testembe (ez nyilvánvalóan egy testi kín lehet), a sátán angyalát, hogy szüntelen zaklasson, s el ne bízzam magam” (2 Kor 12,7). Kétségkívül ördög okozta bajról van tehát szó.

Az ördögtől való teljes megszállottság mind a mai napig meglehetősen ritka jelenség, de mi, ördögűzők, számos olyan emberrel találkozunk, akikre az ördög sújt le egészségében, javaiban, munkájában, érzelmeiben... Tisztán kell látnunk, hogy e bajok ördögi eredetét megállapítani (tisztázni, hogy valóban a sátán okozza-e őket) és meggyógyítani nem kisebb feladat, mint a teljes megszállottság esetében. Lehet, hogy nem súlyos az eset, mégis nehéz kitapintani, miről van szó és ugyanolyan sok idő kell a gyógyításhoz is.

4) Ördögi lidércnyomás.

Olyan hirtelen támadó, olykor folyamatos lidérces gondolatokról van szó, amelyek ésszerűen gyakran abszurdnak tűnnek ugyan, az áldozat mégis képtelen megszabadulni tőlük. Ezért a lidércnyomás alatt lévő ember állandó kétségbeesésben, kiszolgáltatottságban él, ki van téve az öngyilkosság kísértésének. A lidércnyomások szinte mindig befolyásolják az álmokat is. Lesz, aki azt mondja, hogy ez lelki betegség, amivel pszichiáterhez kell inkább fordulni. Az összes többi jelenségre is létezhetnek ugyan pszichiátriai, parapszichológiai vagy hasonló magyarázatok, mégis vannak olyan esetek, amelyek sehogyan sem férnek bele ezeknek a tudományoknak az esettanába, és ahol a baj egészen nyilvánvalóan ördögi eredetű, illetve kézenfekvő az ördögi jelenlét. Ezek olyan különbségek, amelyeket tanulással és gyakorlattal lehet észrevenni.

5) Léteznek végül ördögi átkok házakon, tárgyakon, állatokon.

Nem akarok itt most bővebben elidőzni, majd a könyvben sorra kerülnek ezek is. Hadd magyarázzam meg azonban, hogy mit értek átok alatt: jobban szeretem ezt a szót az emberi személyektől eltérő dolgokra alkalmazni, mert őrájuk más kifejezések illenek: ördöngösség, kín, lidércnyomás.

Hogyan védekezzünk mindezek ellen a lehetséges gonosz hatások ellen? Mondjuk ki rögtön, még ha ezt a szabályt nem is tartjuk teljesen megfelelőnek: szigorú értelemben, a szertartáskönyv meghatározása szerint az ördögűzés csak a megszállottság esetében szükséges. A valóságban mi, ördögűzők foglalkozunk minden olyan esettel, ahol ördögi eredetű bajt észlelünk. A többi esetben, tehát az ördöngösségen kívül, elegendő kellene legyen a többi mindennapos kegyelmi eszköz: az imádság, a szentségek, az alamizsnálkodás, a keresztény élet, a bántások megbocsátása, a könyörgések az Úrhoz, a Szűzanyához, a szentekhez és az angyalokhoz.

Ennél az utolsó pontnál szeretnék megállni egy pillanatra. Szívesen zárom ezt a sátánról, Krisztus ellenségéről szóló fejezetet az angyalokkal, akik viszont a mi szövetségeseink. Sokat köszönhetünk nekik és nagy kár, hogy keveset beszélünk róluk.

Mindegyikünknek van egy őrzőangyala, aki a nap 24 órájában mellettünk álló jó barát, fogantatásunk pillanatától halálunkig. Állandóan védelmezi testünket és lelkünket, és mi, többnyire, nem is gondolunk erre. Tudjuk, hogy minden nemzetnek is van egy saját védangyala és valószínűleg minden közösségnek is, talán éppen a családoknak is, bár ebben nem lehetünk bizonyosak. Annyit biztosan tudunk, hogy az angyalok számtalanul sokan vannak és jót szeretnének tenni nekünk, sokkal inkább, mint amennyire az ördögök ártani igyekeznek.

A szentírás gyakran beszél az angyalokról azoknak a megbízatásoknak kapcsán, amelyeket az Úr rájuk bíz. Ismerjük az angyalok fejedelmének nevét, Szent Mihályét. Az angyalok között is szereteten alapuló hierarchia áll fenn, amelyet - ahogy Dante mondaná - Isten békét adó akarata irányít. Tudjuk még két főangyal nevét, Gábrielét és Ráfaelét. Egy apokrif irat hozzáfűz még egy nevet, Urielét.

Ugyancsak a szentírásból olvashatjuk az angyaloknak kilenc karra való felosztását: angyalok, arkangyalok, fejedelemségek, erősségek, hatalmasságok, uralmak, trónusok, szeráfok, kerubok. A hívő, aki tudja, hogy a Szentháromság előtt éli életét, sőt benne él a Szentháromság, tudatában van, hogy folyamatosan vigyáz rá egy édesanya, aki Isten anyja is; tudja, hogy mindig számíthat az angyalok és a szentek segítségére - hogyan érezné magát egyedül, elhagyottan, kitéve a gonosz elnyomásának? A hívő számára megvan a fájdalom helye, hiszen a keresztút által üdvözülünk mindnyájan, de nincsen hely a szomorúság számára; mindig kész tanúságot tenni bárki előtt, aki kérdőre vonja, hogy mi reménységének oka (ld. 1Pét 3,15).

Nyilvánvaló ugyanakkor, hogy a hívőnek valóban hűnek kell maradnia az Istenhez, tartania kell a bűntől. Ez az a gyógyír, amelyből táplálkozik, olyannyira, hogy Szent János nem habozik kijelenteni: “Tudjuk, hogy mindaz, aki Istentől született, nem vétkezik. Aki Istentől született, távol tartja magát a bűntől, és a gonosz nem fér hozzá” (1Jn 5,18). Ha gyengeségünk miatt olykor elbukunk is, azonnal talpra kell állnunk annak a hatalmas eszköznek a segítségével, amelyet az isteni gondviselés számunkra juttatott: bűneink megbánásával és a szentgyónással.

Archívum