Tiszta Forrás
2020. március 30.   
Névnap: Zalán

Laudetur Jesus Christus!

Te öntöd a források vizét patakokba, a hegyek közt csörgedeznek.
Inni adsz a mező vadjainak, a szomjas vadszamár merít belőlük.
Az ég madarai partjaikon laknak, az ágak közt zengik énekük.
A hegyeket kamráid vizéből öntözöd, eged gyümölcsével a földet jóltartod.
Füvet nevelsz az állatoknak, és növényeket, hogy az ember jóllakhasson; hogy a földből kenyeret nyerjen. (Zsolt 104.10 – 14.)

De aki abból a vízből iszik, amelyet én adok, az nem szomjazik meg soha többé, mert a víz, amelyet én adok, örök életre szökellő vízforrás lesz benne." (Jn 4.14)

OLVASMÁNY: 2020-03-30 ~ ~ ~ ~ Lakott Babilonban egy férfi, akit Joakimnak hívtak. ~ ~ Helkijának Zsuzsanna nevű leányát vette feleségül, aki igen szép és istenfélő volt, mert szülei, akik igazak voltak, leányukat Mózes törvénye szerint nevelték. ~ ~ Joakim igen gazdag volt; a háza szomszédságában gyümölcsös kertje is volt, és nála jöttek össze a zsidók, mert mindnyájuknál tekintélyesebb volt. ~ ~ Abban az esztendőben két olyan vént tettek a népből bíróvá, akikre ráillett az Úr mondása: a vénektől indult ki a gonoszság Babilonból, a bíráktól, akik a népet kormányozni látszottak. ~ ~ Ezek Joakim házába mentek, és odajárultak mindazok, akiknek pörös ügyük volt. ~ ~ Mikor aztán déltájban a nép hazatért, Zsuzsanna bement sétálni férjének gyümölcsöskertjébe. ~ ~ A vének naponként látták őt, amint bement és sétált, és kívánságra gerjedtek iránta; értelmüket elfordították és szemüket lesütötték, hogy ne lássák az eget és meg ne emlékezzenek az igazságos ítéletekről. ~ ~ Történt pedig egyszer, miközben ők az alkalmas napot várták, hogy ő megint lement, éppúgy, mint azelőtt, csupán két szolgálóleányával, és fürödni akart a gyümölcsös kertben, mert hőség volt. ~ ~ Nem volt ott senki sem, csak a két vén, akik elrejtőzve lesték őt. ~ ~ Azt mondta tehát szolgálóinak: ˝Hozzatok nekem olajat és kenőcsöket, és zárjátok be a gyümölcsöskert ajtóit, hogy megfürödhessem.˝ ~ ~ Amikor a szolgálók kimentek, a két vén felkelt, odafutott és így szólt: ˝Íme, a gyümölcsöskert ajtajai be vannak zárva, senki sem lát minket, mi pedig kívánunk téged. Engedj tehát nekünk és feküdj le velünk. Ha azonban nem akarod ezt, tanúskodni fogunk ellened, hogy egy ifjú volt veled, azért küldted el magadtól a szolgálókat.˝ ~ ~ Zsuzsanna ekkor felsóhajtott, és azt mondta: ˝Szorongatás vesz körül mindenfelől, mert ha ezt megteszem, a halálomat jelenti, ha pedig nem teszem meg, nem menekülök meg a kezetekből. De jobb nekem a ti kezetekbe esnem, anélkül, hogy valamit elkövetnék, mintsem vétkeznem az Úr színe előtt.˝ ~ ~ Erre Zsuzsanna hangosan kiáltozni kezdett, mire a vének is kiáltozni kezdtek ellene, sőt az egyik odafutott a gyümölcsöskert ajtajához és kinyitotta. ~ ~ Amikor a ház szolgái meghallották a kiáltozást a gyümölcsöskertben, berohantak a hátsó ajtón, hogy megnézzék, mi az. ~ ~ Miután a vének elmondták, a szolgák igen elszégyellték magukat, mert sohasem mondott még valaki ilyesmit Zsuzsannáról. ~ ~ Mikor aztán másnap a nép elment Joakimhoz, a férjéhez, odament a két vén is, telve gonosz szándékkal Zsuzsanna ellen, hogy kivégeztessék őt. ~ ~ Azt mondták a nép előtt: ˝Küldjetek el Zsuzsannáért, Helkija leányáért, Joakim feleségéért.˝ ~ ~ Erre rögtön érte küldtek, ő pedig eljött szüleivel, fiaival és egész rokonságával együtt. ~ ~ Sírtak tehát az övéi és mindnyájan, akik ismerték őt. ~ ~ Aztán felkelt a két vén a nép között, és rátette kezét az asszony fejére. ~ ~ Erre az sírva az égre tekintett, mert szíve bizalommal volt az Úr iránt. ~ ~ A vének ezt mondták: ˝Mialatt mi egyedül sétáltunk a gyümölcsöskertben, ő bejött két szolgálóleánnyal, bezárta a gyümölcsöskert ajtóit, és elküldte magától a szolgálókat. Ekkor odament hozzá egy ifjú, aki el volt rejtőzve, és lefeküdt vele. Erre mi, akik a gyümölcsöskert szegletében voltunk, látva a gonoszságot, odarohantunk hozzájuk, és láttuk, amint együtt feküdtek. Azt ugyan nem tudtuk elfogni, mert erősebb volt mint mi, és kinyitotta az ajtót és elfutott; de őt megfogtuk. Meg is kérdeztük, hogy ki volt az az ifjú, de nem akarta nekünk megmondani. Ennek a dolognak tanúi vagyunk.˝ ~ ~ Hitt nekik a sokaság, mint a nép véneinek és bíráinak, és halálra ítélték Zsuzsannát. ~ ~ Ekkor Zsuzsanna hangosan felkiáltva így szólt:˝Örök Isten, aki látod, ami titokban történik, és tudsz mindent, mielőtt megtörténne, te tudod, hogy hamis tanúságot tettek ellenem. Íme, meg kell halnom, noha semmit sem követtem el mindabból, amit ezek gonoszul rámfogtak.˝ ~ ~ Az Úr meghallgatta a szavát. ~ ~ Amikor ugyanis kivégzésre vitték, az Úr fölkeltette egy fiatalember szent lelkét, akinek a neve Dániel volt. ~ ~ Ez hangosan így kiáltott: ˝Én mentes vagyok ennek a vérétől.˝ ~ ~ Feléje fordult erre az egész nép, és így szólt: ˝Mi az, amit mondasz?˝ ~ ~ Ekkor ő megállt közöttük és azt mondta: ˝Izrael fiai, ti ilyen oktalanul, anélkül, hogy vizsgálatot tartanátok és az igazságot megállapítanátok, elítélitek Izraelnek egyik leányát? Térjetek vissza az ítélet helyére, mert hamis tanúságot mondtak ellene!˝ ~ ~ Erre a nép sietve visszatért, a vének pedig kérték: ˝Gyere, ülj közénk és oktass minket, mert Isten megadta neked az időskor dicsőségét.˝ ~ ~ Dániel azonban azt mondta nekik: ˝Válasszátok el őket egymástól jó messzire, hadd ítéljek felettük.˝ ~ ~ Mikor elválasztották őket egymástól, odahívta közülük az egyiket és azt mondta neki: ˝Te megátalkodott vén gonosztevő! Most jött el azoknak a bűneidnek a büntetése, amiket a múltban elkövettél, amikor igazságtalan ítéleteket hoztál, elnyomtad az ártatlanokat és szabadon eresztetted a bűnösöket, noha az Úr azt mondta: ˝Az ártatlant és az igazat meg ne öld!˝ Nos tehát, ha láttad őt, mondd meg, milyen fa alatt láttad őket egymással beszélgetni?˝ ~ ~ Ő azt felelte: ˝Mézgafa alatt.˝ ~ ~ Dániel pedig azt mondta: ˝Lám, saját fejed ellen követted el a hazugságot, mert íme, Isten angyala az ő parancsára kettéhasít téged!˝ ~ ~ Aztán félreállította őt, és odahozatta a másikat és megkérdezte tőle: ˝Te Kánaánnak és nem Júdának ivadéka! A szépség elvette eszedet, és a vágy megrontotta szívedet. Így cselekedtetek Izrael leányaival, azok pedig félve szóba álltak veletek. Júda leánya azonban nem engedett gonoszságtoknak. Nos tehát, mondd meg nekem, milyen fa alatt kaptad rajta őket, amikor egymással beszélgettek?˝ Az ezt válaszolta: ˝Tölgyfa alatt.˝ ~ ~ Dániel erre azt mondta neki: ˝Valóban te is a saját fejedre hazudtál; itt van kardjával az Úr angyala, hogy kettévágjon téged és megöljön titeket!˝ ~ ~ Ekkor az egész gyülekezet nagy hangon felkiáltott. ~ ~ Áldották Istent, aki megmenti a benne bízókat. ~ ~ Aztán rárontottak a két vénre -- mert Dániel a saját szájukból rájuk bizonyította, hogy hamis tanúságot mondtak --, és úgy cselekedtek velük, ahogy ők cselekedtek gonoszságukban felebarátjuk ellen, Mózes törvénye szerint járva el: megölték őket, s az ártatlan vér megszabadult azon a napon. /Dán 13,1-9.15-17.19-30.33-62/ ~~~~ Ez az Isten igéje.

Jelen van

0 felhasználó
21 látogató

Látogatások

- ma: 47
- tegnap: 234
2018.07.31. 19:00 JóB
Hozzászólások: 0

EGY ÖRDÖGŰZŐ TAPASZTALATAI - XIII. Leó pápa látomása

EGY ÖRDÖGŰZŐ TAPASZTALATAI - XIII. Leó pápa látomása

Sokan emlékezhetnek még közülünk arra, hogy a II. Vatikáni Zsinat által bevezetett liturgikus reform előtt a misét celebráló pap és a hívek minden egyes szentmise után letérdeltek és elmondtak egy imádságot a Szűzanyához és egy másikat Szent Mihály arkangyalhoz. Ez utóbbinak hadd idézzük fel a szövegét, hiszen szép ez az imádság és mindenki haszonnal imádkozhatja:

 

„Szent Mihály arkangyal, védelmezz minket a küzdelemben. A sátán gonosz kísértései ellen légy oltalmunk! Esedezve kérjük: Parancsoljon neki az Isten! Te pedig, mennyei seregek vezére, a sátánt és a többi gonosz szellemet, kik a lelkek vesztére körüljárnak a világban, Isten erejével taszítsd vissza a kárhozat helyére!”

 

 

Hogyan született ez az imádság?

 

Az Ephemerides Liturgicae c. folyóirat 1955. évi számának 58-59. lapjáról idézem:

P. Domenico Pechenino így ír erről:

„Nem emlékszem, pontosan melyik évben történt. Egy reggel Őszentsége XIII. Leó pápa szentmisét mondott és utána egy másikon is részt vett hálaadásképpen, szokásához híven. Egyszer csak azt látták a jelenlévők, hogy hirtelen felemeli a fejét, és merően néz valamit a misét mondó pap feje fölött. Úgy nézte, hogy szempillája sem rebbent, pillantásában ijedtség és csodálkozás látszott, arcszíne és arckifejezése elváltozott. Valami furcsa esemény ment benne végbe. Végül, mintegy magához térvén, gyengéd, de energikus kézmozdulatot tett, majd felkelt. Látták, hogy elindul dolgozószobája felé. Kísérete aggódva, feszülten ment utána, hogy érdeklődjön tőle. Szentatya, talán nncsen jl? Szüksége van valamire? De ő azt felelt: Semmi, semmi.

Egy fél óra múltán hívatta a szertartások Kongregációjának titkárát, és egy lapot nyújtott át neki, meghagyva, hogy nyomtassák ki, ami rajta áll, és juttassák el a világ valamennyi megyéspüspökének.

Hogy mit tartalmazott az a lap?

 

 

Azt az imádságot, amelyet a szentmise végeztével a hívekkel együtt Máriához mondunk, valamint azt a lángoló könyörgést a mennyei seregek fejedelméhez, amelyben kérjük az Urat, hogy űzze vissza a sátánt a pokolba.”

Ebben az iratban az is benne állt, hogy ezt az imádságot térden állva kell elimádkozni. A fentiek, amint azt a La settimana del clero (Papi hetilap) c. folyóirat is közölte 1947. március 30-ai számában, nem hivatkoznak semmilyen forrásra, ahonnan a történetet merítették. Ellenőrizhető viszont az a szokatlan mód, ahogyan 1886-ban a megyéspüspökökön keresztül elrendelték az imádság elmondását.

 

P. Pechenino beszámolóját megerősíti Nasalli Rocca bíboros hitelt érdemlő tanúságtétele is, aki 1946-ban Bolognában közreadott nagyböjti pásztorlevelében így vall erről:

„XIII. Leó maga írta ezt az imát. Annak a kifejezésnek, miszerint (az ördögök) a lelkek vesztére körüljárnak a világban, történelmi magyarázata van, amelyet többször is elbeszélt nekünk a Szentatya személyi titkára, monsignor Rinaldo Angeli.

XIII. Leó valóban látta, hogy a pokol szellemei az örök város (Róma) felett gyülekeznek. E tapasztalatából származott ez a könyörgés, amelyet az egész Egyházzal el akart imádkoztatni. Ezt az imát hatalmas, zengő hangon mondta ő maga mindig: többször is hallhattuk a vatikáni bazilikában. És ez még nem minden, hiszen saját kezűleg írt egy exorcizmust (ördögűző imát) is, amelyet a Római szertartáskönyv tartalmaz (az 1954-es kiadás XII. Kötete III. fejezetében, a 863. és az ezt követő oldalakon). Azt ajánlotta a püspököknek és papoknak, hogy mondják el gyakran ezt az imát egyházmegyéjükben, illetve plébániájukon. Ő maga igen gyakran elmondta a nap folyamán.”

Érdekes észrevennünk egy másik tényt is, amely tovább növelheti a misék után egykor elmondott imádság értékét. XI. Piusz pápa kívánsága az volt, hogy ezekben az imádságokban különösképpen Oroszországért könyörögjenek (1930. június 30-ai allokúció). Ebben a beszédében, miután felhívta a hívek figyelmét az Oroszországért végzendő imádságra Szent József pátriárka ünnepe alkalmából (1930. március 19.) és beszélt az oroszországi vallásüldözésről, a következőkkel zárta mondandóját:

„Azért, hogy mindenki különösebb fáradság és kényelmetlenség nélkül bekapcsolódhasson e szent keresztes háborúba, elrendeljük, hogy azt az imádságot, amelyet boldog emlékezetű elődünk, XIII. Leó pápa rendelt elmondani a papoknak és híveknek a szentmise után, e különös intencióra, vagyis Oroszországért végezzék. Erről a püspökök, a világi és szerzetes papság tájékoztassák a népet és mindazokat, akik jelen vannak a szent áldozaton, és ne mulasszák el a fentieket gyakran emlékezetükbe idézni” (Civittà Cattolica, 1930. III. kötet).

Mint láthatjuk, a sátán borzasztó jelenlétére világosan figyelmeztettek a pápák, XI. Piusz intenciója pedig szívén találta azokat a hamis tanokat, amelyek a mi századunkban terjedtek el, és amelyek a mai napig mérgezik nemcsak a nép, hanem egyes teológusok szívét is. Ha azután XI. Piusz rendelkezéseit nem tartották be, ez azoknak a vétke, akikre a végrehajtást rábízták. E rendelkezések mindenesetre tökéletesen kiegészítették azokat a karizmatikus eseményeket, amelyeket az Úr Fatimában az emberiségnek ajándékozott, bár ezektől teljesen független volt. Akkor Fatima ismeretlen volt még a világ előtt.

Archívum

Hozzászólások

Ide írhatja hozzászólását...
A hozzászóláshoz jelentkezzen be!
Még nem érkezett hozzászólás