Tiszta Forrás
2019. április 26.   
Névnap: Ervin, Klétusz

Laudetur Jesus Christus!

Te öntöd a források vizét patakokba, a hegyek közt csörgedeznek.
Inni adsz a mező vadjainak, a szomjas vadszamár merít belőlük.
Az ég madarai partjaikon laknak, az ágak közt zengik énekük.
A hegyeket kamráid vizéből öntözöd, eged gyümölcsével a földet jóltartod.
Füvet nevelsz az állatoknak, és növényeket, hogy az ember jóllakhasson; hogy a földből kenyeret nyerjen. (Zsolt 104.10 – 14.)

De aki abból a vízből iszik, amelyet én adok, az nem szomjazik meg soha többé, mert a víz, amelyet én adok, örök életre szökellő vízforrás lesz benne." (Jn 4.14)

Jelen van

0 felhasználó
25 látogató

Látogatások

- ma: 21
- tegnap: 293
2019.01.26. 00:25 JóB
Hozzászólások: 0

Igazság, vagy gazság

Igazság, vagy gazság

Az idei ökumenikus imahét jelmondata az Ószövetségből való: „Az igazságra és csakis az igazságra törekedj…”(MTörv/5Móz 16,18-20). Annyira fontos, és hangsúlyos mondat ez, hogy az igazság szó a nagyobb nyomaték miatt kétszer szerepel a mondatban. Úgy, mint amikor Jézus így kezdte tanítását: „Bizony, bizony mondom nektek…”.

 

De mi az igazság? - kérdezhetné Pilátus szavait idézve a szkeptikus olvasó. Hol van az igazság? Ki mondja meg, hogy mi az igazság?

 

Ha a ma embere az élettapasztalatait összegyűjtve levonja a következtetéseket, bizony elszomorító képet kap. Az „igazság” mára egy kiüresedett, kiüresített, propaganda célokra felhasznált szóvá degradálódott.

 

Az „igazság”- szolgáltatás intézményei, az EU erre szakosodott szervezetei, a tagállamok hasonló funkciót betöltő szervei köszönő viszonyban sincsenek a törvényekben, jogszabályokban leírt pártatlan igazsággal. Amikor a jogerősen elítélt köztörvényes bűnözőknek a bíróságok milliós összegű „kártérítést” ítélnek meg (a „nem megfelelő” tartási körülményekre hivatkozva), az áldozatok pedig egy fillér kártérítéshez sem jutnak, akkor valami nincs rendben (ld. a 2011-ben Norvégiában 77 embert lemészároló tömeggyilkos Anders Behring Breivik esetét, vagy a tiszavasvári tanárt brutálisan meggyilkoló olaszliszkai cigány bűnözők ügyét). A mai, globalizált világban a bűnözés már mindent átitatott. Szervezett bűnözők fertőzik az ingatlanpiacot, az építési és egyéb beruházásokat, a lakásfenntartás területét, stb. Nemzetközi pénzforrásokból finanszírozott ál-civil szervezetek támadják egy demokratikus állam intézményrendszerét, és még hosszan sorolhatnám tovább.

 

Talán nem véletlen, hogy az Evangéliumban írva van: aki abból csak egy i betűt is elvesz, átkozott legyen. Itt éppen erről van szó: elvettek egy i betűt, így lett az igazságból gazság.

Amikor egy országban a népakaratot semmibe vevő fizetett pojácák büntetlenül randalírozhatnak, sokkolva a törvénytisztelő többséget, akkor az igazság nagyon mélyre van elásva. Amikor az EU parlament festett hajú bohócai és szánalmas alkoholistái minden vonatkozó törvényt és egyezményt semmibe véve bulldog módjára csaholhatnak egy demokratikus, törvénytisztelő tagállam (tagállamok) ellen, akkor Justitia ki van tiltva ezekről a helyekről.

 

„Az igazság odaát van!” - tartja a közmondás. Valóban, ez így is van. Az Igazság Istennél van, de Isten ezt az igazságot beleplántálta a teremtett emberbe, de nyomatékosan közölte is vele. Bár Isten teremtménye az ember, de nem alárendelt, szolgai szerepet szánt nekünk a Teremtő. Szabadnak teremtett minket, felruházva a és rossz megkülönböztetésének a képességével. Még mindig az idilli paradicsomi állapotban lennénk, ha az első emberpár Isten szavára hallgatva a jó mellett döntött volna. Nem így cselekedett, hanem az álnok kígyóra, a hazugság atyjára, a gonosz lélekre hallgatva a rosszat választotta.

 

Itt álljunk meg egy pillanatra. Az első emberpárnak ezt a cselekedetét nevezzük Ős-bűnnek. Ez minden bűnök kezdete és forrása. Ez hat ma is. Dönteni, választani kell, szinte naponta: a jó és a rossz között. Az igazság, és a gazság között. Mert eljön az idő, mikor Isten ítélőszéke előtt kell számot adni minden tettünkről. Hasonló esetekben az egyik leggyakoribb védekezési mód: „Nem tudtam…, bezzeg, ha tudtam volna, egészen másképp cselekszem…” Való igaz: ha valaki nincs tisztában azzal, hogy amit elkövet, az bűn, teljesen más megítélés alá esik. Jézus így mentegette a kínzóit: „Bocsáss meg nekik Atyám, mert nem tudják, hogy mit cselekszenek!”

 

Isten elküldte Mózessel a legegyszerűbb, legalapvetőbb törvénygyűjteményt, a Tízparancsolatot. Ez kellene, hogy az alapja legyen az emberi együttélésnek. Ezt kellene csak alkalmazni a törvényhozóknak, és a törvény végrehajtóinak.

 

Isten elküldte a prófétákat, akik folyamatosan figyelmeztették a bűnre hajló népet az isteni törvények betartására.

 

Isten végül az egyszülött Fiát küldte el, hogy életével, tanításával, gyógyításaival, a bűnök megbocsátásával kivezesse a népét a bűn rabságából.

 

„Én vagyok az út, az igazság és az élet!” - mondta magáról Jézus. Ezen kívül nincs más Igazság!

Isten igazsága világos és teljesen egyértelmű. Az Evangélium tiszta, és világos beszéd, a legegyszerűbb ember is megérti. Mégis szétszakadt a Krisztus által alapított Egy-ház. A krisztusi szolgáló szeretet helyett az uralkodás szelleme, a krisztusi egyszerűség és szegénység helyett a nagyravágyás és gazdagság kísértése, a krisztusi alázat helyett pedig a nagyképűség és a gőg férkőzött be az Egyházba. A Sátán füstje beszivárgott az egyház repedésein. Báránybőrbe bújt farkasok bégettek hamisan (és bégetnek még ma is) a szelíd bárányok között.

 

Az egységre való törekvés - az ökumenizmus - szép és nemes dolog. Semmi egyéb nem kell hozzá, mint krisztusi lelkület. A szép szavak semmit nem érnek, ha netán egy szerepjátszó álarc mögül mondja valaki.

 

A gonosz tombol a világban. A keresztényeket üldözik, a kereszténység által megfogalmazott, és meghatározóvá vált isteni normák sárba tiprásának vagyunk a tanúi és szenvedő alanyai.

Isten már egyszer elküldte a Fiát, a megtestesült Igazságot, hogy kivezesse tévelygő népét a bűn szolgaságából: „Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta érte, hogy aki hisz Őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen!”

Isten ma is szereti az embert, hiszen minden ember az Ő gyermeke. Még az is, aki eltékozolta az isteni örökséget. Van visszaút, van visszatérés minden tékozló számára.

 

Választani kell: az igazság és gazság között, a jó és a rossz között, Isten és a gonosz lélek között. Végső soron az örök élet, és a kárhozat között.

„Az igazságra és csakis az igazságra törekedj!” Aki így cselekszik, annak az örök élet lesz az osztályrésze. Aki pedig a gazságot választja, az a kárhozatba jut.

 

Isten elküldi Fiát az idők végén is: ítélni. Aki az igazságot szolgálta, azt a jobbjára állítja, aki az ellenkezőjét tette, azt pedig a baljára.

 

Hogy mi hová kerülünk, az csak rajtunk múlik.

 

A.D.2019.01.26.©JóB

 

Archívum

Hozzászólások

Ide írhatja hozzászólását...
A hozzászóláshoz jelentkezzen be!
Még nem érkezett hozzászólás