2019.03.13. 23:45 JóB

Hozzászólások: 0

Még negyven nap, és Ninive elpusztul!

Ekkor ismét szólt az Úr Jónáshoz, s ezt mondta: ,,Kelj fel, menj Ninivébe, a nagy városba, és hirdesd ott a szózatot, amelyet majd mondok neked.’’ Felkelt erre Jónás és elment Ninivébe az Úr szava szerint. Ninive háromnapi járóföldre terjedő nagy városa volt Istennek. Alighogy bement Jónás a városba, egynapi járásnyira, nagy hangon hirdette:

,,Még negyven nap, és Ninive elpusztul!’’ Ninive lakói hittek Istenben és böjtöt hirdettek, és nagyjaik, kicsinyeik egyaránt szőrruhát öltöttek. És amikor a beszéd Ninive királyához eljutott, ő felkelt trónjáról, letette palástját, szőrruhába öltözött és hamuba ült. És közhírré tétette és megparancsolta Ninivében: ,,a királynak és főembereinek rendeletére! Se ember, se állat, se marha, se juh ne egyék és ne legeljen, és vizet se igyék! Öltsön szőrruhát ember és állat, és kiáltson nagy szóval az Úrhoz, és térjen meg mindenki gonosz útjáról és az istentelenségből, ami kezéhez tapad. Ki tudja, hátha visszafordul és megbocsát az Úr, és lelohad haragjának tüze, és nem veszünk el?’’

Mikor látta Isten az ő cselekedeteiket, hogy megtértek gonosz útjukról, megbánta Isten a rosszat, amelyről azt mondta, hogy rájuk hozza, és nem hozta rájuk. (Jón 3,1-10)

A negyven napig tartó böjti időszakot éljük. Nemrégen olvastuk az Evangéliumban, hogy Jézus - nyilvános működésének megkezdése előtt - kivonult a pusztába, és negyven napig böjtölt. A zsidó nép az egyiptomi fogságból való szabadulás után negyven évig vándorolt a pusztában (a Sínai-félszigeten), mielőtt elérkezett az ígéret földjére.

A negyvenes számnak a Bibliában jelképes, szimbolikus értelme van. A kezdettől a befejezésig, a beteljesülésig tartó időt jelenti. A teljesség száma. Egy folyamatot jelöl: a feladat megkezdése a sikeres befejezése közötti időszakot jelöli.

A 2013.03.13. napi olvasmányban is a negyvenes számmal találkozunk. Ninive, az ókori metropolisz lakói (miként Ábrahám és Lót idejében Szodoma és Gomorra lakói) a bűn sötétségében éltek, a gonoszság, az istentelenség posványában fetrengtek. Bizonyára ott is voltak még páran, akik igaz életet éltek, és kiáltásuk felhallatszott az égig.

Isten Jónás prófétát bízta meg, hogy menjen a nagyvárosba, Ninivébe, és hirdesse ki a bűnös városnak szóló isteni szózatot. Jónás pontosan tudta, hogy ez a küldetés nem veszélytelen, talán még az életébe is kerülhet. Sok viszontagság után, Isten gondviselésének köszönhetően el is jutott ebbe a városba.

A város méreteire jellemző, hogy háromnapi járásra van az egyik széle a másiktól. Hatalmas falai, monumentális épületei, gazdagsága miatt az akkori világ egyik meghatározó metropoliszává vált. Pál apostol idejében Efezus lehetet hasonló nagyváros. Ninivébe, ebbe a kereskedelmi központba a világ minden részéről érkeztek kereskedők, mindenféle iparos árulta a portékáját. Nemcsak áruk cseréltek itt gazdát, hanem a szellemi élet is virágzott. A különféle bálványimádó vallások képviselői, jósok, jövendőmondók is hirdették a maguk igazát. A babonás emberek időnként emberáldozatot is bemutattak az általuk istenített bálványoknak. Az erkölcsi élet (miként az Noé korában, és később Szodomában és Gomorrában) a mélypontra zuhant. A szexuális kicsapongások, perverziók a mindennapi élet részei voltak. Ebbe a városba kellett Jónásnak mennie.

Eszünkbe juthat Ábrahám, amikor Istennel alkudozott. Kérte Istent, hogyha ötven igaz embert talál, kímélje meg Szodomát és Gomorrát. Végül eljutott az alkudozásban tízig. De tíz igaz embert sem sikerült találnia.

De eszünkbe juthat Pál apostol efézusi útja is. Az Isten igéjét hittel hallgatók bizony itt is kevesen voltak. A hatalmukat, üzletüket, egzisztenciájukat féltők, a bálványimádásból hasznot húzó többség Pál ellen fordult.

Jónásnak is egy ilyen oroszlánbarlangba kellett bemennie. Ha józan emberi logikával mérlegelte a küldetését, tudhatta, hogy sok jóra nem számíthat. Mégis elment. Egyedül csak az őt küldő Isten segítségére számíthatott.

Jónás bement a tűzfészekbe, és hirdetni kezdte Isten szavát. És megtörtént a csoda: Ninive népe, királya, és főemberei hittek Isten szavának. Böjtöt hirdettek és megtértek!

Ma hány ilyen metropolisz van a világban, mint Ninive? Talán meg sem lehetne számolni.

Ma hány ilyen próféta van, mint Jónás? Lehet, hogy ezt könnyebben meg tudnánk számolni.

A világ, a világban lévő Ninive-típusú nagyvárosok sok tekintetben hasonlítanak a Noé korabeli világra, a Szodoma és Gomorra korabeli városokra, a Pál apostol idejében Efezusban élőkre.

Isten nem a pusztítás Istene, hanem a szereteté. Éppen ezért küldte el egyszülött Fiát, Jézus Krisztust ebbe a züllött, bűnös világba. „Térjetek meg!” - ezt hirdette Jézus is, de a negyven napos ultimátum helyett önmagát áldozta fel.

Hisznek-e az Isten Fiának a „mai Ninive” lakói? Böjtölnek-e, öltenek-e zsákruhát, hamuba ülnek-e bűneiket siratva? Aligha. Vagy ha igen, akkor az egy viszonylag kis létszámú közösség. A negyven napos pusztai vándorlás viszontagságai során az egyiptomi rabság húsosfazekai után sóvárogtak Mózes népének elégedetlenkedői. Jézus a negyven napos pusztai böjtölése során a köveket kenyérré változtathatta volna. Megvolt rá a hatalma (gondoljunk csak az ötezer embert jóllakató kenyérszaporításra). Mégsem tette. Vállalta a nehézségeket, vállalta a küzdelmet, és végül vállalta a gyötrelmes halált is. Teljesítette a mennyei Atya akaratát - mindenáron.

Nehéz a próféta élete. Régen is az volt, ma is az. Nem kényelmes luxusvitorlásban ülve kell hirdetni Isten igéjét a parton álló népnek, hanem az árral szemben úszva. Nem lehet egyszerre két úrnak szolgálni: Istennek is, meg a Mammonnak is. Aki megpróbálja, hiteltelenné válik. Jónás próféta sem paktált le a ninivei királlyal, Mózes sem paktált le a Hórebről jövet az aranybornyút imádó néppel, Jézus sem paktált le az őt megkísértő Sátánnal, sem az életére törő farizeusokkal, és Péter apostol sem paktált le az őt fenyegető, megkorbácsoló és bebörtönző öntelt vallási vezetőkkel.

Nincs két igazság, csak egy van. „Én vagyok az Igazság!” - mondta Jézus. Ha valaki az ajkával hirdeti ugyan az igazságot, de lelkével a gonoszt szolgálja, az Istenkáromló.

A negyven nap a kezdet és a vég közötti időt szimbolizálja. A Szentírásban leírt történeteknek, példabeszédeknek, tanításoknak nemcsak önmagukban van értelmük, hanem egy isteni szimbólumrendszer elemei is. A „negyven nap” Jézus első, és második eljövetele közötti üdvtörténeti időt is szimbolizálja. A kezdet, Krisztus első eljövetele (miként Jónásnál): „Térjetek meg!” Térjetek meg, és higgyetek Isten szavában!

Krisztus második, dicsőséges eljövetele a „negyven nap” beteljesülése. A világ megítélése. A kosok és bárányok szétválogatása. A jók elválasztása a gonoszoktól. A jók üdvözülése, a gonoszok elkárhozása. A bűnös világ elpusztulása, Új-ég és Új-föld teremtése.

Hogy mennyi idő van még hátra ebből a „negyven napból”? - nem tudjuk. Ezt csak a mennyei Atya tudja. De egyet biztosan tudunk: Jónás próféta figyelmeztetése a mai „Ninive” lakóinak is szól. Jézus szavai a ma emberéhez is szólnak: „Tartsatok bűnbánatot, és térjetek meg!” Isten az egyedüli, akire hallgatni kell. Így volt ez Ádám és Éva idejében, így volt Noé idejében, így volt Ábrahám idejében, így volt Mózes idejében, így volt a próféták idejében, így volt Jézus Krisztus földi működésének idejében, és így van ez most is. Hamis tanítók, hamis próféták tucatjai hirdetik hamis tanaikat. Báránybőrbe bújt farkasok bégetnek hamis hangon. Egyházunk is - miként Jézus a pusztában a negyvennapos böjt idején - kísértést szenved. Vannak, akik elbuknak, de sokan kitartanak - a végsőkig. Isten erőt ad a kísértések idején is.

Nem véletlen, hogy Jézus az apostolokat és tanítványokat így tanította imádkozni:

Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy, szenteltessék meg a Te neved!

   („Uradat, Istenedet imádd, és csak neki szolgálj!”)

Jöjjön el a Te országod! Legyen meg a Te akaratod! Amint a mennyben, úgy a földön is!

   (Mert egyedül Te vagy az út, amely az egyedüli Igazsághoz, és az (örök) Életre vezet!)

Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma!

   (Ami a testi életünkhöz szükséges, és a lelkünk táplálékát, az Eucharisztiát, ami az örök életünk záloga.)

És bocsásd meg a mi vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek!

   (Szeresd Uradat, Istenedet, és ha neki szolgálsz, megbocsáttatnak vétkeid! Szeresd felebarátodat, s akkor meg tudsz neki bocsátani!)

És ne vígy minket kísértésbe, de szabadíts meg a gonosztól!

   (Mert a Te gyermekeid vagyunk most, és mindörökké!)

A.D.209.03.13.©JóB

Hozzászólások