Tiszta Forrás
2020. április 06.   
Névnap: Vilmos, Bíborka

Laudetur Jesus Christus!

Te öntöd a források vizét patakokba, a hegyek közt csörgedeznek.
Inni adsz a mező vadjainak, a szomjas vadszamár merít belőlük.
Az ég madarai partjaikon laknak, az ágak közt zengik énekük.
A hegyeket kamráid vizéből öntözöd, eged gyümölcsével a földet jóltartod.
Füvet nevelsz az állatoknak, és növényeket, hogy az ember jóllakhasson; hogy a földből kenyeret nyerjen. (Zsolt 104.10 – 14.)

De aki abból a vízből iszik, amelyet én adok, az nem szomjazik meg soha többé, mert a víz, amelyet én adok, örök életre szökellő vízforrás lesz benne." (Jn 4.14)

Angelus Domini nuntiavit Mariae. ~ ~ Et concepit de Spiritu Sancto. ~ ~ ~ AVE MARIA, GRATIA PLENA. ~ DOMINUS TECUM, ~ BENEDICTA TU IN MULIERIBUS, ~ ET BENEDICTUS FRUCTUS VENTRIS TUI: IESUS. ~ SANCTA MARIA, MATER DEI, ~ ORA PRO NOBIS PECCATORIBUS, ~ NUNC ET IN HORA MORTIS NOSTRAE. ~ AMEN. ~ ~ ~ Ecce Ancilla Domini. ~ ~ Fiat mihi secundum verbum tuum. ~ ~ ~ AVE MARIA… ~ ~ ~ Et Verbum caro factum est. ~ ~ Et habitavit in nobis. ~ ~ ~ AVE MARIA… ~ ~ ~ Ora pro nobis Sancta Dei Genitrix. ~ ~ Ut digni efficiamur promissionibus Christi. Oremus. Gratiam tuam, quesumus, Domine, mentibus nostris infunde, út qui angelo nuntiante Christi Filii tui incarnationem cognovimus, per passionem eius et crucem ad resurrectionis gloriam perducamur. Per eumdem Christum Dominum nostrum. ~ ~ Amen. ~ ~ ~ ~ I I I ~ ~ ~ ~ ÚRANGYALA ~ ~ ~ ~ Az Úr angyala köszönté a Boldogságos Szűz Máriát. ~ ~ És ő méhébe fogadá Szentlélektől szent Fiát. ~ ~ ~ ÜDVÖZLÉGY, MÁRIA, MALASZTTAL TELJES. ~ AZ ÚR VAN TEVELED; ~ ÁLDOTT VAGY TE AZ ASSZONYOK KÖZÖTT, ~ ÉS ÁLDOTT A TE MÉHEDNEK GYÜMÖLCSE: JÉZUS. ~ ASSZONYUNK, SZŰZ MÁRIA, ISTENNEK SZENT ANYJA! ~ IMÁDKOZZÁL ÉRETTÜNK, BŰNÖSÖKÉRT, ~ MOST ÉS HALÁLUNK ÓRÁJÁN. ~ ÁMEN. ~ ~ ~ Íme az Úrnak szolgáló leánya. ~ ~ Legyen nékem a te igéd szerint. ~ ~ ~ ÜDVÖZLÉGY, MÁRIA… ~ ~ ~ És az Ige testté lőn. ~ ~ És miköztünk lakozék. ~ ~ ~ ÜDVÖZLÉGY, MÁRIA… ~ ~ ~ Imádkozzál érettünk Istennek Szent Anyja. ~ ~ Hogy méltóak lehessünk Krisztus ígéreteire. Könyörögjünk. Kérünk téged, Úristen, öntsd lelkünkbe szent malasztodat, hogy akik az angyali üzenet által szent Fiadnak, Jézus Krisztusnak megtestesülését megismertük, az ő kínszenvedése és keresztje által a feltámadás dicsőségébe vitessünk. Ugyanazon a mi Urunk Jézus Krisztus által. ~ ~ Ámen.

Jelen van

0 felhasználó
9 látogató

Látogatások

- ma: 170
- tegnap: 246
2020.02.21. 22:00 JóB
Hozzászólások: 0

EKLÉZIOGÉN NEURÓZIS

EKLÉZIOGÉN NEURÓZIS

Ezt a két görög eredetű szót ritkán látni egymás mellett. A római birodalom korában az evangéliumokat és a kereszténység hittételeit görög nyelven foglalták írásba. Az eklézsia eredetileg a szabad görög városok szabad népgyűlését jelentette. A keresztyénség kezdettől fogva az első gyülekezeteket jelölte vele (115-ször fordul elő az Újszövetségben). Később az egyház megjelölésére szolgált. (ld. lentebb: Gyökössy Endre: Életápolás című könyvében)

Az orvostudomány is gyakran használ görög eredetű kifejezéseket a különféle betegségek megjelölésére. A neurózis szóval jelzett tünetegyüttes szorongással járó funkcionális mentális zavart jelent. Maga a kifejezés a görög neuron – (ideg) és a toldalékszó – osis (betegség vagy abnormális állapot) együtteséből ered.

Gyökössy Endre, a kiváló református lelkipásztor és képzett pszichológus, lelkigondozó írta le Életápolás című könyvében ennek a betegségek a tüneteit (ld. a cikk második részében).

 

Azt gondolhatnánk, hogy akik Isten népéhez tartoznak, híven gyakorolják a vallásukat, azok inkább gyógyulnak a gyülekezetekben. Arról ritkán hallani, hogy egy egészséges, vagy egészségesnek tűnő ember éppen egy ilyen gyülekezetben betegszik meg.

A neurotikus betegségek kiváltó okai közé tartozik a félelem, a túlterheltség, a stressz, a kilátástalannak vélt élethelyzetek. Amikor Jézus Krisztus kétezer évvel ezelőtt meghirdette Isten országát, a testet és a lelket egyaránt gyógyította. Az evangélium hirdetését apostolaira és tanítványaira hagyta, felruházva őket azokkal a kegyelmi eszközökkel, melyek biztosították az Isteni szó hatékony továbbélését. Megalapította egyházát, az eklézsiát, és megbízta Péter apostolt ennek a krisztusi egyháznak a vezetésével. Eltöltötte a Szentlélek az apostolokat, és kegyelemmel eltelve hirdették Isten országát: gyógyították a betegeket, ördögöket űztek ki és megbocsátották a hitre tért emberek vétkeit.

 

De vajon úgy teljesült-e Krisztus akarata, amint azt az Utolsó vacsorán meghagyta?

A kereszténység terjedésével az egyházban, Krisztus szeretetének a tüzénél egyre többen melegedtek. De voltak sokan, akik ennél a tűznél nemcsak melegedtek, hanem a pecsenyéjüket is sütögették. A hatalomvágy, a gazdagság, az önteltség, a farizeusi gőg, a kapzsiság beférkőzött az egyházba is, és annak szétszakadását eredményezte. A kelet-nyugati egyházszakadás, a reformáció során keletkezett szakadás súlyos válságot okozott a Krisztus-hívők lelkében is.

 

Mi a helyzet napjainkban?

Mondhatnánk, hogy „nyugaton a helyzet változatlan”. Változatlanul morzsolódik az egyház. Az egyházban tetten érhető bűnök, visszaélések láttán a csalódott hívek a magukat Isten egyedüli igaz követőinek tituláló, un. kisegyházak, szekták közösségeiben keresik a menedéket. A történelmi egyházakban (jogi értelemben ez már teljesen mást jelent, mint a köznyelvben) egyre jelentősebb a világi befolyás. A hamis próféták száma exponenciálisan növekszik. Olyan meggyőzően álcázzák magukat, hogy időnként (az evangélium szavait idézve) még a választottakat is megtévesztik. Az igaz és a hamis, a jó és a rossz, az igen és a nem kéz a kézben járnak, és megtévesztésig hasonlítanak ma egymásra. Az egyre harsányabb „próféták”, guruk, „pásztorok” a keresztény hívő lelkiismeretének húrjain pengetik hamis dallamaikat a pokolról és a mennyről. A normális emberi életet felváltja egy érzelmileg a végletekig felfokozott, az Isten helyébe furakodott „Pásztor” által generált abnormális létforma.

 

Erről az állapotról, ennek jellemzőiről tanulmányok, könyvek egész sora látott már napvilágot.

Először Gyökössy Endre Életápolás című könyvéből idézünk.

 

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

 

EKLÉZIOGÉN ES EKLÉZIOLAGÉN NEURÓZIS

 

Mivel egyre több orvosi zárójelentésben jelenik meg ez a szó a beteg neurózisának megjelöléseként, mondjunk le a "szégyen takargatásáról" - s mi beszéljünk róla, pontosabban magunkról.

Az ekléziogén neurózist az iatrogén, az orvosi szóártalom okozta neurózissal tudnám összehasonlítani. Ez utóbbit egyes orvosok okozzák, az ekléziogén neurózist mi lelkészek, papok, vagy kegyesen kegyetlen vallásos emberek.

Mindenekelőtt a szó meghatározását szeretném - a mai szóhasználattal -"pontosítani". Az eklézsia a szabad görög városok szabad népgyűlését jelentette.

A keresztyénség kezdettől fogva az első gyülekezeteket jelölte vele (115-ször fordul elő az Újszövetségben). Később az egyház megjelölésére szolgált. Különösen mi, protestánsok mondtuk szívesen így: a szent Eklézsia.

Meglehetősen kevés irodalmat találtam e neurózisról. Talán azért, mert aki ezzel foglalkozik, annak jártasnak illik lenni a teológiában és a pszichológiában egyaránt.

*

Eberhardt Schätzing berlini ginekologus (nőgyógyász) használta - az ötvenes évek legelején - először ezt a szót "Die verstandene Frau" c. művében, majd ugyancsak ő írt először tanulmányt az "ekléziogén neurózisról", a "Wege zum Menschen" c. szakfolyóiratban (WzM) 1955-ben, majd Theodor Bovet zürichi, es Paul Toumier genfi pszichiáterek, valamint Köberle pasztorálpszichológus professzor. Hosszú tanulmányt írt Klaus Thomas - és Hellmut Harknak jelent meg 1984-ben ilyen címen könyve: Religiöse Neurosen.

Bármilyen különös, egy fogorvosi disszertációt találtam az ekléziogén neurózisról, W. Krölsch tollából. Az angol nyelvű irodalomban kettőt: H. Bovers és St. Clair R. J. - A magyar irodalomból Bodrog Miklós es Tomcsányi Teodóra írásait tudtam igen jól használni.

Ha tovább "pontosítom", illetve szűkítem az ekléziogén neurózis meghatározását, azt kell mondanom, ahogy az iatrogen ártalom nem kórházi és nem orvosi rendelői, hanem orvosi szóártalom, így az ekléziogén neurózis sem ún. egyházi ártalom. Legfeljebb az egyházban, illetve egyházakban működő egyes lelkészek, vagy egyházi személyek okozta ártalom, illetve neurózis.

Többnyire olyan lelkészek, egyházi személyek felelősek érte, akik bizonyos fokig maguk is neuraszténiások, pszichaszténiások, vagy éppen neurotikusak, vagy pszichésen már nem intaktak. Ezek az emberek váltják ki híveikben az ekléziogén neurózist egyoldalú, törvényeskedő, vagy túldogmatizáló magatartásukkal, tanításaikkal. PI. egy-egy bibliai Ige túlhangsúlyozásával.

Vagy éppen azzal, ahogy az Ügyet képviselik, prédikálják, ahogyan pI. depressziójukat, vagy agressziójukat rávetítik a gyülekezetre.

Hallottam egyszer az örömről olyan depressziós igehirdetést, hogy majd sírva jöttünk ki a templomból. És olyan szószéket csapkodó, dühös és agresszív beszédet is a békéről, hogy mindenki felzaklatva ment haza az istentiszteletről: békétlenül.

AZ EKLÉZIOLAGÉN NEURÓZIS

Engedtessek meg számomra az a merészség, hogy magam is egy új szót alkossak és megkülönböztessem az ekléziogén neurózistól az ekléziolagén neurózist. (Ekleziola = egyházacska, ez esetben szekta.)

Sok hasznos és építő szellemű házi vagy egyházi, illetve bázisközösség mellett mindig működnek hazánkban is olyan szektafélék, amelyek "érdekességükkel", sajátos specialitásaikkal, például a pszichésen kierőszakolt, szinte mesterségesen begerjesztett glosszoláliával "nyelveken-szólással", újrakereszteléssel, szinte szadista világvége-várással, ördögűzéssel vonzanak. Ezek a szektafélék szinte gyűjtőhelyeivé válnak a latens, a lappangó és a larvált, az "álarc"-ban jelentkező neurotikus embereknek. Vezetőik többnyire skizoid, depresszoid, hiszteroid, vagy kényszeres mini-pápák. (Bocsánat a kifejezésért!) Ám ezek bűvkörükbe vonzzák a szokványos, elsivárosodott gyülekezetek, egyházak olyan tagjait, akik elevenségre, mozgalmasságra, érdekességre, valami "más"-ra vágynak. PI. igazi közösségre ünneplő közönség helyett.

   Ezek a mini-pápák, vagy inkább ajatollahok, a rájuk pszichésen rezonáló embereket, többnyire fiatalokat, egyházaikból kiszakítják, sőt szembefordítják, majd különleges összejöveteleiken projekcióikkal, kivetítéseikkel nemegyszer ki-, illetve berobbantják áldozataik lappangó neurózisát.

   Mik a jellemzői ezeknek a szektaféléknek ("Eklézioláknak")? A kizárólagosság, "csak ők" az egyedüli igazak. A mások iránti megvetés, szeretetlen ítélkezés, sőt kárhozatra, pusztulásra ítélés. A szülőktől elidegenítik, sőt elszakítják a fiatalokat. Ez nem annyira elv, mint a hozzájuk tartozás kritériuma. Jellemzőik még a mártír-komplexus, a mazochista módon való szíves-szenvedés és a szadista színezetű világvége-várás, amelyből természetesen ők megmenekülnek.

   Egy háromgyermekes, középkorú anya, egyháza valamikori buzgó tagja, ám hiszteroid lelki alkattal, egy ilyen szektafélébe kerül. Ennek összejövetelein a vezető szuggesztív egyéniségével másokkal együtt őt is szinte kisgyermekké regrediáIta, csúsztatta le a földre, és ott "leborulva", himbálózva, gügyögtek "nyelveken", mint a kisgyerekek.

   Ez a nő új "közösségéért" elhagyta családját, volt gyülekezetében mindenkivel szembefordult, ám lappangó pszichózisa hamarosan berobbant. A pszichiátrián derült ki, analízis alatt, hogy egyik összejövetelükön eksztatikus állapotba kerülvén jutott életében először teljes orgazmushoz. Hadd ne kommentáljam tovább. Sapienti sat. (A bölcs kevés szóból is ért.) Bár a kórházból elbocsátották, de azóta is vissza-visszaesik mániás dühöngő depressziójába.

Az ilyen helyeken szerzett neurózist azonban nem ekléziogén, hanem ekléziolagén neurózisnak nevezném.

(A tárgyilagosság kedvéért azonban meg kell jegyeznem, hogy tudomásom van olyan fiatalokról, akik az ilyen helyen és összejövetelen szabadultak meg narkomániájuktól, s egyéb szenvedélyeiktől. Hogy ezek a gyógyulások szenvedélycserék voltak-e, vagy tartós és végleges szabadulások, azt majd a jövő mutatja meg. Ha valódinak bizonyulna gyógyulásuk, igencsak meg kell tanulnunk tőlük valamit - pneumatikus szinten.)

Szólnom illik arról is, valaki akár az eklézsiában, akár ekléziolákban, vagy esetleg hiperpietista, a bibliai Igéket szó szerint értelmező merev családi nevelés által neurotizálódik: mik e neurózisok kiváltó okai?

Nehéz volna mindent felsorolnom, ám a teljesség igénye nélkül megkísérlem:

- Egyes dogmák, parancsolatok, bibliai Igék vagy Igerészek félreértése,

- életidegen félremagyarázása,

- túl-, vagy félreértékelése,

- a Biblia erkölcsi kézikönyvvé való degradálása, zsugorítása.

- Amikor valaki olyan lelki vezető foglyává, áldozatává válik, aki maga is neurotikus és így pszichésen fertőző, következésképpen áldozatai is szekunder, másodlagos fertőzöttek lesznek.

Termeszétesen mindez családban is megtörténhet, ahol az apa, vagy az anya a felsoroltak szerint hat gyermekeire.

A KÉT FŐOKOZÓ

Az ekléziogén és az ekleziolagen neurózis két kirívó okozóját emelném ki:

1. Amikor a Tízparancsolat legnagyobb, legfőbb, szinte kizárólagos parancsolatává válik a NE PARÁZNÁLKODJ.

2. Amikor az apa nem tud lemondani a pátriárkális szerepről, és zsebdiktátorként, ha szabad így kifejeznem: mini-Mózesként, sőt, parancsolatokat dörgő kisistenként tornyosul gyermekei föle.

Vagy amikor az anya képtelen idejében elvágni a "lelki köldökzsinórt".

Amikor apa és anya a fent vázolt szerepben, helyzetben nevelik hiperpietista és mereven fundamentalista módon vallásra és nem a hitre gyermekeiket, és így válnak gyermekeik felettes énjévé. Az apa ebben a szerepben képviseli gyermekei előtt az Isten- Atyát. Az anya ebben a fojtogató anyai "szeretetben", inkább szerelemben az anyaszentegyházat.

Az így nevelt gyermek Isten-képe az apjáéval színeződik, és az ilyen istenkép taszító, sőt neurotizáIó lesz.

Amikor a felcseperedő gyerek rádöbben, hogy a rá igényt tartó, őt magához ölelni, beölelni kívánó anyaszentegyház = ANYA és az ő anyja is szüntelen igényt tartott rá, szinte megfojtotta a szeretetével, s mindenbe beleszólt akkor is, amikor már nem volt gyerek, s ráadásul ezt jóakaratnak, szeretetnek nevezte, s még anyai jogaira is hivatkozott. Vagy nem ezért menekült-e be előbb a kollégiumba, majd a házasságba -, hogy ettől a le-és benyelő szeretettől meneküljön? Dehogy megy ő az anyaszentegyházba! (Többnyire ez nem tudatos elhárítás.)

Döbbenetes képet fest erről az apa anya-hatásról Tilmann Moser: Gottesvergiftung (Istenmérgezés) c. művében, amely nem egyházellenes könyv, hanem a fent leírt szülők vallásos nevelésének hatását mutatja be az író önmagán. Mintegy az Istennek elpanaszolva ezt.

 

AZ EKLÉZIOGÉN, EKLÉZIOLAGÉN NEURÓZIS SZINDRÓMÁI

Az ekléziogén, illetve ekléziolagén neurózis megjelenési formái, szimptómái, csoportjelenségei a következők:

- Depresszió, amely suicidiumban (öngyilkosságban) végződhet.

- Kényszerneurózis (takarítási, mosakodási, tisztálkodási mánia kényszeressége).

- Fóbiák, szorongások. Állandó bűntudat.

- Bűnösségi érzés - föloldozások ellenére.

- Agorafóbia. Tériszony.

- Pszichoszomatikus, lelki-testi zavarok.

- Vegetatív neurózis.

- Hipochondria, képzelt betegségek.

- Impotencia, frigiditás.

- Mazochizmus, önkínzás.

- Kapcsolatbeszűkülés, kapcsolatszegénység fölfele, befele, kifelé Isten és világa, önmaga és az embertársa felé.

Helmut Harz mindezt summásan Gotteskomplexnek -, istenkomplexusnak nevezi, amelynek magja a hipertrófiás, a túltengő, fölöttes én. Ez táplálja neurózis által a szorongást, félelmet. És - micsoda ördögi kör - a félelem és szorongás fokozza a neurózist.

Forrás: Gyökössy Endre: Életápolás (Kálvin kiadó, Bp., 1993)

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

A témát folytatjuk …

Archívum

Hozzászólások

Ide írhatja hozzászólását...
A hozzászóláshoz jelentkezzen be!
Még nem érkezett hozzászólás