2020.03.07. 20:40 JóB

Hozzászólások: 0

A mindenek felett álló „istenség”: a bírói hatalom.

„Amilyen ítélettel ti ítélkeztek, olyannal fognak majd fölöttetek is ítélkezni. Amilyen mértékkel mértek, olyannal fognak majd nektek is visszamérni.” (Mt 7,2)

Népbíróságok, ’56 utáni megtorlások, Dávod, SZEVIÉP-ügy, Gyöngyöspata, börtön-biznisz, Borsodnádasdi gyilkosság… avagy hová fajulhat még az igazságszolgáltatás a jogállamnak nevezett magyar párhuzamos társadalomban?

Csak néhányat soroltam fel a címben azon ügyek, időszakok közül, amelyek felháborodást, maradandó fájdalmat, gyógyíthatatlan sebet ejtettek a magyar emberek lelkében, erkölcsi érzékén, vagy generáltak gyűlöletet, elégedetlenséget a magyar, u.n. „igazságszolgáltatás” működése által, 1945-től napjainkig. Mert a taláros urak és hölgyek kötelező tisztelete és felülbírálhatatlansága (függetlenségük álságos hirdetése) betegesen beleívódott a kommunista diktatúra idején minden emberbe – szintén diktatórikus módszerek alkalmazásával. Igaz, minden magyar ember kiszolgáltatottja lett ennek a hatalmi ágnak, amely voltaképpen nem az emberi tisztesség, nem az erkölcsi alapelvek és az igazság szolgálatában állnak, hanem kiszolgálói a mindenkori hatalomnak, hiszen a törvényeket és a törvénykönyveket a mindenkori hatalom írja, fogadja el és ezt alkalmazza a mindenekfelett álló „istenség”: a bírói hatalom.

Rá kell jönnünk azonban, hogy ez a hatalom ma már nem is magyar hatalmi ág, hanem az Egyesült Európai csendőrség egyik brigádja, csakúgy, mint minden törvényességi eljárást foganatosító hivatalos szervünk. Magyarország megszűnt szuverén államként működni, hiszen a hivatalos iratok végén ott olvashatók az uniós jogszabályok, amelyek alapján a szerv döntött, amelyek alapján a magyar polgár jogai mit sem érnek… nincsenek. Csak uniós jogok vannak, uniós elvek érvényesülnek, a magyar törvények csupán amolyan díszek egy „geil” uniós torta tetején.

Így van ez az egészségbiztosítást illetően, a jogi, bírósági ügyekben, de még egy sima autóvásárlás vagy anyakönyvi ügy esetében is. Szép szavak ugyan erősítik a látszatát annak, hogy Magyarország szuverén ország, de ez ma már csak egy népmesei motívum.

A címben felsorolt ügyekre emlékszünk, s egy közülük friss hír, miszerint egy gyilkost a bírónő kiengedett a tárgyalás után, mert leülte a négy évét, amit a taláros istennő kiszabott a fejére. Ennyit ér egy fiatal lány élete… szerinte. A nép szerint nem… de a népnek kuss a neve, ha a taláros ítél… mert a nép, az erkölcs, a jóérzés, az igazság szemernyit sem számít. Fő a bírósági statisztika. Ha valakit névtelenül feljelentenek, azt el kell ítélni. Ha valakit többen feljelentenek, akkor a bíró ítél anélkül, hogy megvizsgálná az okokat és összevetné a feljelentők téveszméivel… de a bíró azt is megengedi magának, hogy nyelvtanilag elemezzen egy sajtóperben, noha nyelvész végzettsége nincs. Ha egy bíró jó érzékkel ítél, és fellebbeznek az ítélete ellen, akkor a Tábla kötelezi(!) a bírót az új eljárásra és a feljelentett elleni ítéletre… Ha politikai csoport jelent fel valakit, akkor is az uniós elvek érvényesülnek, és a feljelentettet elmeszelik. Ha tévednék (saját tapasztalataimon kívül), akkor cáfoltra várok…

Ha valakit egy-két politikailag felhasznált pszichopata jelent fel, és mögötte erősítésnek ott áll egy megyei országgyűlési képviselő, akkor kivonul a TEK, meghurcolják a feljelentettet, elviszik a számítógépeit, iratait, cége tönkremegy… majd amikor kiderül az ártatlansága, akkor ömlesztve visszakapja az iratokat, a lefoglalt gépeket… mindent, és idegösszeomlása után, ha tud, új életet kezdhet. Ez ma a magyar jog, ez ma a magyar igazságszolgáltatás.  Sem kárpótlás, sem bocsánatkérés, sem semmi nem jár a meghurcoltnak… A feljelentő pedig röhög a markában, majd újra és újra feljelent, hiszen neki nem lehet bántódása. Kivált, ha névtelenül jelent fel… A hivatalok pedig cinikusan válaszra sem érdemesítik az ezért panaszt tevőt, segítségért folyamodót. A rosszhír keltése ma Magyarországon készpénzként kezelt természetes dolog, és a rosszhír keltést, az egyesek elleni hazug vádaskodást a kisstílű ember ellenőrzés nélkül el is fogadja, mert szeret másokról rosszat hallani, azt továbbadni, terjeszteni. Sajnos a hivataloknál, a bíróságokon és akár a miniszterelnöki hivatalban is ez dívik… és ez sok keserűséget okoz, sok csalódott embert teremt, és ellenségeket szül. Amikre ma nem volna szüksége az országnak.

Igen! A címben felsorolt ügyek lépcsőfokai egy hatalmi ág lezüllésének, a társadalom előtti elhiteltelenedésnek, az erkölcstelenség társadalmi elfogadásának és követésének. Mert a bíróságok működése, az ítéletek milyensége, tükre a társadalomnak. Az ügyvédek magatartása, visszaéléseik és az igazság törvénybe foglalt pénzért árulása pedig (az ügyvéd kötelező felfogadása!), inkább ne is említtessenek meg ezen a helyen.

A fenti gondolatok a gyilkos kiengedésének hírére jutottak eszembe. Hiszen, mint újságíró, magam is sokszor és sokféle feljelentő által kerültem a talárosok poklának igazságot nem ismerő vagy el nem ismerő pulpitusa elé… s a saját bőrömön is tapasztalnom kellett, hogy a jog nem az igazságot, hanem a feljelentgetőket, a senkiháziakat, a bűnözőket, a társadalom alját, az uniós degenerációt, a társadalom szemetjét és az ügyvéddel való jó uram-bátyám viszonyt, vagy a parancsolt politikai szellemiséget szolgálják. És ez nagyon nagy baj! Mert éppen úgy az ország, a társadalom, a nemzet és a jövő pusztulásához vezet, mint a hazaárulás, a hitetlenség, az elerkölcstelenedés… de ez ma már látható Nyugat Európában. Annak az Uniónak a Nyugat-Európájában, amelynek kénye-kedve szerint működik 2020-ban a magyar hivatalos szervek minden hatalmi ága…

Stoffán György

Hozzászólások