Ha Párizsban újra sanzon szólna,

ha élete lenne egy Rembrandt képnek,

kenyeret osztana valaki a

hegy tövében az éhes népnek.

Ha Isten szent kőtemplomában

hittel térdelne minden lélek,

ha hinne a bűnös, a gyarló

teremtő igaz Istenének.

Ha úrnak öltözött kupecek

a hazára nem alkudnának,

lenne még lombkoronája

a kiirtott erdőnek, fának.

Párizsban szirénák szólnak,

a Rembrandt kép tőzsdei áru,

kenyeret nem oszt ma senki,

a nép dróton mozgatott bábú.

Isten temploma romhalmaz,

málladozó puha vályog,

melybe a gonosznak füstje

a réseken beszivárog.

Eladtak földet és gyárat,

hazát és rajta a népet.

Száradó fatörzs az ország,

égbekiáltó a vétek.