2024.01.28. 01:05 JóB

Hozzászólások: 0

Mi is az a boldogság?

Ha ma megkérdeznénk az utca emberét, hogy mit szeretne leginkább elérni, mik a vágyai, tervei - vajon milyen válaszokat kapnánk?

Nyilván ez nagyban függ attól is, hogy milyen a válaszadó anyagi helyzete, életkora, neme, társadalmi pozíciója, világnézete, képzettsége, szakmája, munkahelye, nemzetisége - és még sorolhatnám.

   Egy kisóvodás valószínűleg azt válaszolná, hogy a mamával és apával szeretne lenni, velük játszani, együtt tölteni lehetőleg az egész napot. Meg azt, hogy az óvodában szerető óvó nénik legyenek, sok barátja és játszópajtása legyen.

Persze egy nehéz körülmények között élő, nélkülöző, vagy háborúban élő kisgyermek még hozzátenné mindehhez, hogy legyen mit ennie, és legyen békesség a környezetében.

   Egy iskolás már konkrét célokat is megfogalmazna: a kislány egy mindenkit elkápráztató szép ruhában egy hercegnő, esetleg híres színésznő szerepébe képzeli magát, egy kisfiú pedig leginkább egy világhírű sportoló, pilóta, vagy főszerepeket játszó színész lenne.

   Egy középiskolásnak, vagy egyetemistának már konkrét elképzelései vannak. Olyan szakmát szeretne, ami úgymond „menő”, jól megfizetik, a munkahelyen megbecsülik, és ez által biztos exisztenciát tud teremteni a maga és a leendő családja számára.

   Egy középkorú dolgozó ember céljai a legtöbb esetben már szerényebbek: biztos munkahelyet szeretne, békés környezetet, szerető családot és kiszámítható jövőt.

   Az idős emberek többsége számára az egészség válik az egyik legfontosabb tényezővé. A legfőbb vágyuk talán az, hogy a gyerekeik, unokáik szeretetben, békességben, jólétben élhessenek.

De vajon van-e valami közös az elérni kívánt célokban?

Azt gondolom, hogy igen: van egy közös nevező (hogy egzakt matematikai kifejezéssel éljek).

Minden emberben kódolva van a boldogság utáni vágy. Ez azt jelenti, hogy szeretetben, békességben, biztonságban szeretne élni. Szeretné, hogy a létfenntartáshoz szükséges anyagi és egyéb javakban nem szenvedne hiányt. Egy kultúráját, nemzeti önazonosságát, hagyományait, szokásait ápoló ország lenne a hazája. Szerető családban élhetne, barátokkal, rokonokkal körülvéve.

Azt mondhatja a kedves olvasó, hogy ez egy ideális elképzelés, ilyen világ nincs. Valóban, sokszor éppen ennek az ellenkezőjét tapasztalhatjuk meg. Békétlenséget, gyűlöletet, háborúkat, a családok széthullását, sok helyen szegénységet, nyomort, kizsákmányolást, a nemzeti önazonosság felszámolását, az alapvető emberi normák megszüntetésére irányuló támadásokat.

Miért? - kérdezhetnénk.

Hiszen minden normális ember célja a boldogság, a boldogulás, mint ahogy az előzőekben is láthattuk. Az emberi léthez szükséges anyagi és egyéb források ezen a Földön minden ember számára rendelkezésre állnak.

Akkor miért nincs békesség, szeretet, kölcsönös tisztelet a föld lakói között?

Ha logikusan gondolkodunk, akkor ezt nem lehet észérvekkel megmagyarázni. Ha egy közösség (jelen esetben az emberi közösség) az egymásra utaltság jegyében összefogva, együtt, egymásért munkálkodva békében él, akkor minden ember számára biztosítva lenne a jólét, és a vágyva vágyott boldogság.

Mi itt az alapvető probléma?

Ha a materialista, ateista világnézet alapján próbáljuk ezt megközelíteni, akkor ennek a megfejtése lehetetlen. A kommunizmus ideológusai, megvalósítói egy ideális társadalom vízióját vázolták fel, ahol mindenki a szükségletei szerint részesül az anyagi javakban, és az emberek a kommunista rendszerben majd boldogan élnek (amíg meg nem halnak). De tudjuk, hogy ez nem így történt. Ennek éppen az ellenkezőjét valósították meg. Nem akarom itt elemezni a kommunizmus embertelenségét: elég elolvasni Szolzsenyicin könyvét a kommunista Szovjetunió Gulágjairól (a fogolytáborok borzalmairól). De a sokak által istenített kapitalizmus sem hozta el az embereknek a boldogságot. A szabad piac, a szabad kereskedelem, és a fennen hangoztatott szabadság a szabad rablást jelentette (és jelenti) a gyakorlatban.

Az alapvető probléma a bűn.

A bűnnek a forrása pedig a bukott angyal, Lucifer, az álnok Kígyó, legismertebb nevén a Sátán. Aki nem ismeri a Bibliát, annak fogalma sincs arról, hogy ebben a világban mi miért történik.

Az ember a teremtő Isten gyermeke. Azé a legfőbb Lényé, aki megteremtette a világmindenséget, benne az élőlényeket, a növényeket, az állatokat és az embert. Az ember genetikailag, alkatilag meglehetősen hasonlít az állathoz. Mondhatjuk, hogy az Isten szinte ugyanazt a sablont használta. A materialisták szerint az ember nem más, mint egy magasan fejlett állat, aki az evolúció során kiemelkedett az állatvilágból. De ez alapvetően téves elképzelés (több okból is). Az embert Isten a maga képmására és hasonlatosságára alkotta, mert lelket lehelt belé. Az anyagi testünkben Isten lelke lakik, ezáltal vagyunk Isten gyermekei. Isten a szeretet forrása, tehát az ember legfőbb tulajdonsága a szeretet.

Ennek a tulajdonságunknak kellene érvényesülni, ennek kellene dominálni a földi életünk során.

A bukott angyal, Lucifer Isten ellen fordult, és tulajdonságai ellentétesek lettek Isten tulajdonságaival. Isten az abszolút szeretet forrása, a Sátán pedig az abszolút gyűlölet forrásává vált. Mivel kitaszították a mennyből, az Isten gyermekei (az emberek) ellen fordult, hogy elszakítsa őket a szeretet forrásától. Sokakat megtéveszt, mivel a tudása, és képességei nem emberi léptékűek, hanem nagyságrendekkel magasabbak.

Megalkotta magának a gyűlölet színhelyét, a poklot, ahová a vele szövetkező, megátalkodott emberek kerülnek. Ez a legszörnyűbb hely a világon.

Isten a benne bízó, hívő emberek számára létrehozta a szeretet színhelyét, a mennyek országát, ahol minden ember teljes boldogságban, békében, szeretetben élhet. Minden ember szeretetből fakadó álma, vágya itt teljesül. Itt nincs betegség, nincs halál, örökké tartó boldogság az osztályrésze az itt élőknek.

Ez a közös pont, ez a közös nevező: a szeretet, ami Isten gyermekévé tett és tesz bennünket. Ennél többre nem vágyhat egy ember: ez az abszolút boldogság, ez az emberi élet maximuma.

Isten a maga képmására és hasonlatosságára teremtett minket. Ez azt is jelenti, hogy szabadnak teremtett. Szabad akaratunk van abszolút értelemben. Szabadon dönthetünk, hogy kit követünk. A szeretet Istenét, vagy a gyűlölet gonosz Kígyóját, a kárhozat fiát.

Tudnunk kell, hogy a sorsunk, az örök életünk a mi kezünkben van.

Döntsünk hát megfontoltan!  

A.D.2024.01.28.©JóB

Hozzászólások