2026.08.31. 06:00 JóB

Hozzászólások: 0

Nem függtem az Orbán-kormánytól – a szövetségese voltam

Én nem pártpolitizálok, nem veszek részt a hatalom gyakorlásában. Visszautasítom azt is, amikor azt mondták még kollégák is, hogy ők függő viszonyban voltak az előző kormánnyal, és most végre eljött az önrendelkezésnek és az öngondoskodásnak az ideje. Én szövetséges viszonyban voltam az előző kormánnyal – mondta a Demokratának Osztie Zoltán. A Budapest-Belvárosi Nagyboldogasszony Főplébánia plébánosával a Sátánról, identitáspillérekről és Orbán Viktor hibájáról beszélgettünk.

– Nyilván volt valami a levegőben, de hogy ilyen módon kapunk pofont, az valódi sokként ért. Nagyon sokan a hívek közül, akik az értékrendjükben szilárdan állnak, még most is nagyon nehezen tudják megemészteni a választási eredményt. Trauma volt ez, nem vitás. Nekem ugyanakkor két dokumentumfilm is segített, hogy bizonyos előrelátással tekintsek a választásra.

– Melyek voltak ezek?

– Az egyik egy BlackRockról szóló film volt. Ez pontosan bemutatta, hogy valójában nem ezek a szerencsétlen figurák határozzák meg a dolgok folyását, hanem van egy háttérhatalom, amelyik diktál. A BlackRock vagyona mintegy hatvanszorosa az egész magyar GDP-nek, valami felfoghatatlan összegről van szó. Bábok alkotják az egész Európai Unió vezetését, akik nyilvánvalóan ezeknek a pénzügyi köröknek az érdekeit szolgálják. Az, hogy Magyarországnak konfliktusa volt az unióval, az Európai Tanáccsal vagy a parlamenttel, valójában egyfajta hősies önvédelem. A magyar történelmen végigvonul a kereszténység védőbástyája, a kereszténység pajzsa kép – hogy ne menjünk messzire, itt, nálunk, a Budapest-Belvárosi Nagyboldogasszony Főplébánián megjelenik egy freskón a magyar Árpád-sávos pajzs, amelyet egy angyal tart.

– Melyik volt a másik film?

– Az Utolsó figyelmeztetés című filmet lengyelek készítették a Donald Tusk-féle hatalomátvételről. Arról, hogy mi volt annak a módja, stílusa, eszköztára. Ebből a filmből világosan kirajzolódik, hogy ez egy forgatókönyv, amely most lépésről lépésre megvalósul nálunk is. A közjogi méltóságok eltávolítása, a közmédiának a teljes felforgatása mind ebbe a sorba illik. Gondoljunk csak bele, hova is vezetett Magyar Péter első külföldi útja: Lengyelországba, Tuskhoz.

– A választás után megjelentek felmérések, miszerint a keresztény hívők körében is erősen átrajzolódtak a politikai preferenciák, és majdnem fele-fele arányban szavaztak a korábbi kormánypártokra és a Tiszára. Ezt mennyire érzékelte?

– Ez sajnos érezhető volt mind a hívek között, mind a papság körében. Ez az értékrendi ütközés markánsan jelen van. Erkölcsi és értékrendi világlátásokról van szó, amelyek ütköznek, sőt, kizárják egymást, és ezért olyan nagyon nehéz ma párbeszédet folytatni, szót érteni.

– A júliusi Stop, önkény! tüntetésen mondott beszédét azzal kezdte, hogy „aljas, mocskos senkik vagytok, hazaárulók”. Mert – mint hozzátette – ez Magyar Péter véleménye a korábbi kormány híveiről.

– Ez is azt mutatja, hogy ennek nem mi vagyunk az oka. Ezt azért is fontos hangsúlyoznom, mert olykor még a sajátjaimtól is megkapom a vádat, hogy minek gerjesztjük a feszültséget. Ezt az ellentétet, ezt az ellenségeskedést nem mi szítottuk, nem mi növeljük. Az igazságot kimondani viszont kötelességünk, megálljt mondani bizonyos dolgokra szintén.

– Azt is sokszor megkapja, hogy politizál. Kell-e, szabad-e politizálnia egy papnak?

– Kívülről és belső körökből is állandóan kapok hideget-meleget, pedig én nem pártpolitizálok, nem veszek részt a hatalom gyakorlásában. Ugyanakkor a prófétai küldetés mindig ott van Isten népének körében, Jézus beteljesítette ezt a küldetést, és ebben nekünk is részünk van. Ha ezt nem töltjük be, nem teljesítettük a feladatunkat. Miben áll ez a küldetés? Hadd idézzek egyik kedvenc prófétám, Jeremiás könyvéből. „Így szól az Úr: Állj az Úr házának udvarába, és mondd el Júda minden városáról, ahonnan eljönnek leborulni az Úr házába, mindazokat az igéket, amelyekről megparancsoltam neked, hogy elmondd nekik; ne hagyj el egy szót sem! […] Hallották a papok, a próféták és az egész nép, amint Jeremiás elmondta ezeket az igéket az Úr házában.” (Jer 26,2.7) Nem arról van tehát szó, hogy zárkózz be a templomba, és a hívőknek mondd el, amit az ajkadra adtam, hanem arról, hogy menj, és az egész népnek mondd el! Mindenkinek. Mert az üzenet mindenkinek szól. A mai – nyugodtan mondjuk – civilizációs válságnak az egyik fő oka az, hogy a liberális ideológia a vallás és az erkölcs ügyét a személyes élet szférájába száműzte. Innentől kezdve nincs meg az a támasz és az a biztos pont, amely az államnak is stabilitást ad, amely az egész társadalomnak biztonságot nyújt. Ha nincs erkölcs, ha nincs mögötte a természetfölötti erkölcsi rend, akkor bármi lehetséges, és akkor az anarchia, a terror ebből egyenesen következik. XIV. Leó pápa az első enciklikájában, a Magnifica humanitasban úgy fogalmaz: „Ezért, amikor az emberi méltóság deformálódását látja az Egyház, amikor a politika nem ad választ az emberiség drámáira, amikor a gazdaság szembemegy a személlyel, vagy a tudomány átlépi a módszereinek határait, az Egyháznak kötelessége hallatni szavát, nem parancsolásra, hanem hogy szolgálja a közösséget.” Akkor tehát kell politizálni?

– A közelmúltban nemcsak a politizálás, de az államtól függés is elhangzott sokak szájából.

– Visszautasítom azt is, amikor azt mondták még kollégák is, hogy ők függő viszonyban voltak az előző kormánnyal, és most végre eljött az önrendelkezésnek és az öngondoskodásnak az ideje. Szerencsétlen kolléga, függő viszonyban volt az előző kormánytól? Sajnálom őt. Én szövetséges viszonyban voltam az előző kormánnyal.

– A tüntetésen elmondott beszédében megemlítette azt is, hogy az elmúlt másfél évtizedben 3800 templomot restauráltak Kárpát-medence-szerte, és kétszáz újat építettek. Ezek az eredmények is erre a szövetségre utalnak.

– Nyilvánvaló, az az ideális helyzet, hogyha állam és egyház, oltár és trón szövetségben van egymással. Hiszen ugyanazt a társadalmat szolgáljuk a magunk eszközeivel. Ha a kettő szövetségben van, akkor működik igazán a társadalom, ha nem, akkor a történelmi lehetőséget elszalasztjuk. De miért is voltam szövetségese az előző kormánynak? Mert az identitáspilléreket védte.

– Röviden ez az a hármas jelszó volt, hogy nem a migrációra, nem a genderre és nem a háborúra. De ha ezek az alapelvek rendben vannak, az az esetleges visszaéléseket, mutyikat is felülírja?

– Vannak bizonyos szintek. A legfontosabbak az alapelvek, az identitáspillérek, azok pedig rendben voltak. A napi működésből fakadó problémák, a visszaélések már egy másik szint. Ezeket magunk is visszajeleztük már 2018-ban Az idők jelei című összeállításunkban a kritikus szolidaritás hangján. Amikor nekem szegezik, hogy miért szidalmazom ezt a kormányt, és miért nem tettem szóvá ügyeket az előző ciklusokban, akkor itt a válasz. Emlékszem jól, hogy a Keresztény Értelmiségiek Szövetségében (KÉSZ) már korábban számos vidéki csoportunk jelezte a vidéki kiskirálykodást. És akkor engem KÉSZ-elnökként az akkori kormányzat képviselőjéhez mint Tiborcot a panaszaival küldtek el.

– Mindennek sajnos nem lett foganatja. Hogy látja, hozzájárultak ezek a jelenségek a választási bukáshoz?

– A visszaéléseket nem lehet menteni! Ezeket tudtuk, tudjuk, hogy léteztek. Az nagy baj, hogy ennek nem szabott határt, akinek ez dolga lett volna. Orbán Viktor elismerte, hogy ez az ő hibája. Ennek gátat kellett volna vetni, ehelyett ezek a folyamatok elszabadultak. Különösen az utolsó négy évben, amit visszaigazolt a választás eredménye.

– Ha már Orbán Viktort említi. Tulajdonképpen a KÉSZ volt az első olyan keresztény, jobboldali szerveződés, amely a fiatal Orbán Viktort a kilencvenes évek közepétől elhívta fórumokra, együttműködött vele és pártjával. Milyen embernek ismerte meg a későbbi miniszterelnököt?

– A KÉSZ-nek valóban óriási szerepe volt abban, hogy a keresztény értelmiségi köröket és az akkor feltörekvő fiatal politikusnemzedéket összehozza, megismertesse egymással. Különösen a győri KÉSZ-csoport elnökének, a későbbi országgyűlési képviselőnek, Lanczendorfer Erzsébetnek voltak ebben elévülhetetlen érdemei. Ő szervezte a híressé vált kerekasztalokat, ahová meghívta a fiatal politikusokat. Ezeken a beszélgetéseken gyakran részt vettem jómagam is, itt ismertem meg Orbán Viktort. Akinek a zsenialitása az évek során folyamatosan bontakozott ki. Nem túlzás, hogy prófétai látásmóddal bír, és olyan széles horizontú embernek látom, akiről valóban igaz, hogy talán százévente születik egy. Nagyon fontosnak tartom, hogy keresztény alapokon áll, méghozzá nem politikai belátásból, hanem belső meggyőződésből, életformaként. Ennek a hatását látni lehetett, hiszen bizonyos értelemben kiszámítható a volt miniszterelnök reakciója nagyon sok esetben. Márpedig ha nincs egy elvi, erkölcsi, értékrendbeli alap, akkor minden szétesik. Nála ez megvan. Mindig volt víziója, jövőképe, mindig tudta, merre kell elindulni. És minden bizonnyal ez adott neki erőt ahhoz, hogy merje a kereszténységet megvallani akár az Európai Parlamentben, ahogy a magyar Országgyűlésben, illetve a magyar társadalom előtt is.

– Honnan indult, és hova jutott a miniszterelnök?

– Orbán Viktor rendkívül komoly utat járt be. Olykor felróják neki, hogy messziről indult. Ez igaz, de ez szerintem nem vád, nem negatív előjelű dolog, hanem elismerésre méltó törekvés. Ő olyan ember, aki keresi az igazságot, és ha rátalált, tovább kutatja, és felhasználja az értékeit a maga küldetésének a teljesítéséhez. Orbán Viktor kész volt a változásra, kész volt a fejlődésre, és hát tudjuk, hogy rengeteget tanult, olvasott. Tudom, kiktől tanult. Szent II. János Pál pápától kezdve Antall Józsefen át fontos értelmiségi körökig sokakat sorolhatnék.

– Mi a történetük a születésnapján érte bemutatott szentmiséknek?

– Nem én kezdeményeztem ezeket a szentmiséket. Hanem a nagyszerű Szentmihályi Szabó Péter író, majd az ő halála után a felsége és a baráti körük átvette tőle. Ők kérik évről évre a szentmise bemutatását, én meg boldogan eleget teszek a kérésüknek. Sokszor olyanok kritizálnak és támadnak, akik azt sem tudják, hogy eszik-e vagy isszák a keresztény liturgikus életet. Az egyházban mindig imádkoztunk és imádkozunk az egyházi és világi elöljárókért. De továbbmegyek: itt, a másik szobában ül a kolléga, aki kérte, hogy Magyar Péterért imádkozzunk, és mutassunk be szentmisét. Jelzem, ez is megtörtént.

– Zoltán atya régóta szólal meg közéleti kérdésekben. De tüntetésen eddig talán nem vett részt. Miért most?

– Nézzük meg, mi folyik. Nincs vádemelés, nincs ítélet, de bilincsben elviszik a korábbi óbudai fideszes polgármestert és másokat. Ez terror, ez valóban olyan, mint amit a kommunista időkben éltünk meg. Hogy van ez? Hol van az ártatlanság vélelme? Eközben pedig a kollektív bűnösség jegyében zajlik a teljes ellenzék trógerezése, bűnözőzése, és közvetve a fideszes szavazók becsmérlése. Magára a tüntetésre egyébként nem én jelentkeztem, hanem felkértek. Semjén Zsolt hívott fel személyesen, erre pedig nem mondhattam nemet. Az az elvem, hogy ha valahol szólhatok, akkor kötelességem élni vele. Ez egyébként így van a különböző világnézetű médiumokkal is, mindenkinek igent mondok, aki kíváncsi a véleményemre. Hogy ki hogyan reagál rá, az más kérdés.

– A tüntetés után pár nappal éppen a Népszavának adott interjút, amelyben szóba került Süllei László, az esztergom-budapesti főegyházmegye általános érseki helynöke, aki a tüntetés utáni levelében lényegében elhatárolódott öntől. Megbeszélték ezt azóta?

– Köszönöm, hogy ezt szóba hozta, mert ez nagyon fontos kérdés. Sokan szidtak engem abból a szempontból, hogy nem vagyok engedelmes a feljebbvalóimmal szemben. Hadd mondjam el, sosem volt nyilvános tiltás. Tehát én a főpásztoromtól vagy a helynök úrtól soha nem kaptam tiltást, vagyis nem vagyok engedetlen azzal, hogy megszólalok. De ha tiltást kapnék, hogy nem szólalhatok meg, akkor természetesen engedelmeskedni fogok. Ilyenről azonban szó sincs, sőt Süllei Lászlóval nemrég arról beszéltünk, hogy nincs harag, nincs retorzió.

– Szintén az interjú készítője tette szóvá, hogy főszerkesztőnk, Bencsik András erős kifejezésekkel írt az új miniszterelnökről, mai Antikrisztusnak, a Sátán szolgájának nevezve Magyar Pétert. Ön hogy látja ezt?

– Az a kiindulópont, hogy a Sátán létezik, ez a hitünk része. Olyan szellemi teremtmény, aki alá van rendelve az Istennek, de az Isten országával szemben működik. Ennek a működésnek vannak jelei. Ugyanakkor fontos, hogy sem én, sem Bencsik András nem sátánozta le Magyar Pétert. Én például arról beszéltem, hogy vannak emberek, és ez nem csak rá vonatkozik, hanem mindannyiunkra vonatkozhat – ami nagy veszély! –, hogy eszközévé válhatunk a gonosznak. Szent II. János Pál pápa beszélt a halál kultúrájáról és a szeretet kultúrájáról. Erről van szó. A halál kultúráját szolgálja a Sátán, és mindaz, aki az ő értékrendjével munkálkodik együtt, vagy azt mozdítja elő. Van viszont, aki az Isten országáért tevékenykedik, annak az ura pedig Jézus Krisztus.

– Az említett Népszavában Rónay Tamás úgy jellemezte a felszólalását a demonstráción, hogy „pártpolitikai ámokfutás reverendában”. Sőt, Erdő Péternek vagy nem is tudom kinek címezve azt írta, hogy „Osztie esetében az elhatárolódás kevés”.

– Ez már csak azért is megmosolyogtató, mert nem voltam reverendában, és nem pártpolitikai rendezvény volt. Ez az ő stílusuk, világlátásuk, nincs ezzel semmi baj. Az említett Jeremiás hogy is végezte? A pöcegödörben. Igen, aki közéleti szereplést vállal, az tisztában van vele, mi vár rá, az ezekkel a támadásokkal számol.

– „Magyarország lehet a kő, a szegletkő, amely menti Európát. Amelyre építeni lehet egy istentelen, totalitárius hatalmi struktúra, liberális ideológia közepette.” Ezt 2018-ban, a trianoni diktátum évfordulóján mondta. Ez a korszellem most elérte Magyarországot is?

– Teljes mértékben. Beszéltünk róla, hogy itt egy forgatókönyv valósul meg, amelynek tétje a magyar nemzet kiszolgáltatása. Arról volt szó, hogy „egy kicsit” kell feladnunk a szuverenitásunkat, de úgy tűnik, hogy a kormány teljes mértékben feladja. És feladja az alapvető pilléreket. Itt van a genderideológia, megváltoztatnák a személyes élethez való alapvető viszonyunkat. Beszédes, hogy az Orbán-kormány idejében ezek nem üthették fel a fejüket, nem kaptak teret. Felteszem a kérdést: mi van a gyermekvédelemmel? Mert ugye az a mondás, hogy ezzel kezdődött a patrióta kormányzás erodálódása. De ki az, aki a gyermeket megrontja? Ki az, aki az emberellenes gyűlöletet és támadást képviseli? Mindazok, akik képviselik a gendert, a pride-ot, mindazok, akik képviselik, hogy egy fiatal, egy kiskorú átműttethesse magát, mindazok, aki eszközként használják fel a gyermekeket. Ki az, akinek kötelessége és elsődleges joga a gyermeket beavatni a nemi identitásba? Tényleg az iskola volna az? Ki az, aki megrontja a gyereket? Mondjuk ki bátran, hogy igenis mi képviseljük a gyermekvédelmet! Hadd idézzem XIV. Leó pápát: „A család, ahogy azt Isten megalkotta, az élet és a szeretet szentélye. Senkinek sincs hatalma arra, hogy újradefiniálja ezt az alapzatot.” Ehhez képest az úgynevezett melegházasság az emberellenes támadás része. Gyűlöli az embert, mert nem fogadja el annak, aki: férfinak és nőnek. Tehát ki az, aki megrontja a gyermekeket? Bizony az, aki relativizálja ezt az alapzatot.

– Nagyboldogasszony ünnepe és a Szűz Máriának az országot felajánló, államalapító Szent István királyunk napja idején jelenik meg ez a beszélgetés. Akármilyen rossznak tűnik a helyzet, nincs tehát miért csüggednünk?

– Nekünk, akik a hitből élünk, ez az egyik legfontosabb, a reménységnek a legfontosabb forrása. Akár akarják, akár nem, az ország jogilag is Mária országa, Mária tulajdona. Ilyen módon ő nem fogja veszni hagyni az országot és a magyar nemzetet. A másik Szent István személye. Akinek még számít valamit a valóság, a történelmi igazság, az tudja, hogy Szent István hogyan indította el a több mint ezeréves keresztény magyar államot. Aminek – hadd mondjak még egy egészen sajátos szempontot – itt van kőbe vésett dokumentuma, a Belvárosi Főplébánia-templom. Ez a kőbe vésett magyar múlt, amelyet büszkén vállalunk.

Forrás: DEMOKRATA (Pintér Balázs/Vermes Tibor))

Hozzászólások