Háború, vagy béke?

Ismét közeleg egy választás. A honi önkormányzatok jelöltjeire és az Európai parlament képviselőire lehet szavazni. Közvetlen közelünkben dúl a háború, a kardcsörtető globalista erők és honi kiszolgálóik legszívesebben Európa minden lakóját hadba szólítanák. Forrong a világ, a média fő témája a III. világháború, az atomfegyverek lehetséges célpontjainak taglalása. A béke galambját mindenfelől keselyűk támadják.

Mint ahogy azt már megszokhattuk a korábbi választási kampányok során, most is ugyanaz a stratégia és taktika. A népszerűtlen, de hatalmi ambíciókkal rendelkező formációk fő fegyvere a gyűlöletkeltés, az esélyesebb jelöltek lejáratása. Az eszközök tárháza meglehetősen széles: hazugság, rágalmazás, a tények meghamisítása, öntömjénezés. A média mindenféle kontroll nélkül teret ad a legtrágárabb lejárató kampánynak is. Ugyanúgy, mint az egykori dinoszauruszok, mára kihalt az egymás iránti tisztelet, egymás kölcsönös megbecsülése, a jogszabályokban előírt viselkedési normák betartása.

A tét a kampányoló pártok szerint Európa jövője. Ezen belül a leginkább vitatott kérdés egy Európára (sőt az egész világra) kiterjedő háború, a szűnni nem akaró illegális bevándorlás, a migráció, és a normális emberi életet, a természet rendjét megkérdőjelező gender-idiotizmus.

A menekültügyi kérdéseket eddig is szabályozták az ide vonatkozó törvények, a menekültügyi eljárásnak begyakorolt folyamata van. Az illegális bevándorlás ma is ugyanolyan törvénybe ütköző cselekedett, mint régebben volt.

A voksokért kampányolók két táborra oszlottak: a háború kiszélesítését, NATO csapatok bevetését, a bevándorlás minden formáját támogató, és az azt ellenző táborra. De vajon az Európában élő őshonos népek, a választók is ugyanilyen arányban oszlanak-e meg, mint a média által a rivaldafényben a voksokért áhítozó pártok? Aligha.

Elöljáróban le kell szögezni egy alapvető tényt: Európa az európaiaké. Ugyanígy Amerika az amerikaiaké, Kína a kínaiaké, Japán a japánoké és sorolhatnánk tovább. Az európai adófizető polgárok pénzét az Európában élők életkörülményeinek javítására kell fordítani, nem a háború és az illegális migráció finanszírozására.

Azok az egyetemes emberi értékek (tudományos, kulturális, erkölcsi, stb.) amit évszázadokon keresztül elődeink létrehoztak, ápolni, őrizni és védeni kell. A saját gyökereit, identitását megtagadó, saját hazáját, családját, gyermekeit eláruló embert régen úgy hívták, hogy hazaáruló. Ha megnézzük Európa történelmének egy-egy fontos mozzanatát, azt látjuk, hogy a legelvetemültebb tett a sajátjait eladó, eláruló ember tette volt. Júdás 30 ezüstért árulta el mesterét: nemcsak a társai, a tanítványok szemében lett áruló, hanem a farizeusok is megvetették. Aki 30 ezüstért eladja testét-lelkét az ördögnek, az a Sátán rabszolgája lesz - mindörökké.

Egy ember életében a választás a legmeghatározóbb cselekedet. Ha egy fiatal párnak gyermeke születik, nevet kell választani neki. Később bölcsödét, óvodát, iskolát kell választani. Választani kell, hogy megkereszteljék-e a gyermeket. A keresztszülőket is ki kell választani. Mit sportoljon a gyerek, milyen hangszeren tanuljon, milyen szakmát, hivatást válasszon. Minden a gyermek jövője érdekében történik: bizony, nem könnyű feladat a választás.

A tömegtájékoztatási eszközökön keresztül zúdul ránk a töménytelen információ a nap minden percében. Választásra csábítják a nézőt, hallgatót, olvasót. Válaszd a mi termékeinket, mert az a legjobb! Válaszd a mi biztosításunkat, mert az megvéd minden kártól, minden veszedelemtől, tökéletes biztonságot ad! Válaszd a mi mobiltelefonunkat, a mi szolgáltatónkat, a mi étkező garnitúránkat, a mi bió termékeinket, a mi bankunkat, a mi boldogság-tréningjeinket, a mi zenélő gyúródeszkánkat, stb.!

Zsong a feje az átlagembernek. A vásári kikiáltók harsány hangja mindenkit túlkiabál. Mit vegyek, kinek higgyek, merre menjek? Ígéretből nincs hiány. A tejjel-mézzel folyó Kánaán csak egy karnyújtásnyira van. Vedd meg ezt, tedd meg ezt, szavazz rám: akkor garantálom neked a belépést az EU-Kánaánba, Ukrajna Oroszország feletti győzelmére, a bőséges fizetésre, a gondtalan életre, stb. Majd mi gondoskodunk mindenről: népesség feltöltésről, maximális szabadságról, demokráciáról, emberi jogokról. Szép, új világról. Mint ahogy Marx és Lenin elvtársak megjósolták: „és nemzetközivé lesz holnapra a világ!” Hogy milyen lenne ez a nemzetközivé vált világ: erre talán csak a hirosimai és nagaszaki túlélők tudnának válaszolni.

Talán még a hagyománytisztelő, a törvényeket betartó, napi nyolc, vagy még több órát dolgozó (talán még a családját, faluját-városát, hazáját is szerető) átlagembernek is jut egy vitrin a globalizált világ régészeti múzeumában.

A választás régen sem volt könnyű, ma sem az. A római birodalom „mindenható” császárai közül egyesek egyenesen istennek kiáltották ki magukat. Domitiánus, Diocletianus, Néró szobrot emeltetett magának a birodalom minden tartományában. Elrendelték, hogy az alattvalók áldozatot mutassanak be, és istenként tiszteljék a császárt ábrázoló kőszobrot. Aki úgy gondolta, hogy csak egy Isten létezik, aki az eget és a földet, és benne minden élőt teremtett, az a birodalom üldözendő ellenségévé lett nyilvánítva. Ezek a császárok (meglehetősen dicstelenül) meghaltak, a római birodalom széthullott. A császárok talpnyaló kegyenceinek az összeharácsolt vagyona is az enyészet martalékává vált.

Amikor Isten a saját képmására és hasonlatosságára megteremtette az embert, szabad akaratot adott neki. Nem szolgának teremtette tehát, hanem szabad embernek. Az édenkertben, a Paradicsomban mindent biztosított számára a boldog, gondtalan élethez. A kert minden fájáról ehetett, egyet kivéve: az pedig a gonosz tudás fája volt.

Az emberi szabadság ma is létezik: az ember szabadon választhat. A jó és a gonosz „fájáról” szabadon ehet. Hogy miről lehet megismerni és megkülönböztetni ezeket a „fákat”? Egyszerű: a jó fa jó gyümölcsöt terem, a rossz fa pedig rossz gyümölcsöt. Az emberi ítélőképesség a lelkiismeret által születésünktől fogva működik bennünk. Meg tudja különböztetni a valódi almát a pirosra festett, mérgezett almától. A lelkiismeret minden emberben működik: csak hallgatni kell rá.

Archívum