2024.12.03. 18:45 JóB

Hozzászólások: 0

Kié a végső győzelem?

A fiatal muzsik egész nap tépelődött. Kitől kaphatna választ a kérdésére? Talán át kellene menni a szomszédhoz, az idősebb, járatosabb a világ dolgaiban. Estefelé - a munka végeztével - át is ballagott a szomszédjához.

- Hallod-e szomszéd! Nyugtalanít egy kérdés: te hátha tudod a választ!

  Úgy érzem, mintha itt, legbelül két farkas viaskodna bennem: egy jó és egy gonosz.

  Nem tudom, hogy melyik fog győzni.

- Hát ezt én sem tudhatom fiatal barátom. Honnan is tudhatnám?

A fiatal muzsik szomorúan távozott. Bekopogott a másik szomszédjához. A választ ő sem tudta, de adott egy jó tanácsot.

- Nem messze innen, az erdő szélén lakik egy öreg sztarec. Tőle kérdezd meg, hátha tud neked segíteni.

Az öreg remete már messziről meglátta az úton feléje igyekvő fiatalembert.

- Mi járatban vagy fiatal barátom? - kérdezte szelíden.

Leültek egy-egy farönkre.

- Tudod, úgy érzem, hogy két farkas dulakodik bennem: egy jóságos, és egy gonosz. Nem tudom, hogy végül melyik fog győzni.

- Erre nagyon egyszerű a válasz - mondta az öreg.

Örömében nagyot ugrott a fiatal muzsik.

- Na, mondd gyorsan!

A bölcs öreg sztarec rögtön válaszolt:

- Amelyiket eteted.

Igen: két farkas küzd bennünk, és két farkas küzd a világban is. Két erő feszül egymásnak. Az egyik az ember javát akarja, a másik pedig az ember vesztét. Így van ez már az ember teremtése óta, és így lesz a világ végezetéig. Az isteni jóság, és a sátáni gonoszság áll szemben egymással.

Látszólag a gonosz áll nyerésre. A gonosz farkast egyszerre több lapáttal is etetik: pénzzel, arannyal, fegyverekkel, embernyomorító ideológiákkal, uszítással, a gyűlölet boszorkánykonyháiban kotyvasztott moslékkal. A jóságos farkas pedig mintha állandóan csak menekülne. Soha nincs nyugodalma, nincs hová lehajtania a fejét, éhezik és fázik. Ő az üldözött vad, akinek sokan akarják a vesztét.

Van-e kiút ebből a csapdából, ebből a reménytelennek tűnő helyzetből?

Alig több mint kétezer évvel ezelőtt a teremtő Isten úgy határozott, hogy közbelép. Az emberiség történelmének egy egészen konkrét időpontjában, egy pontosan meghatározott helyszínen. Az általunk kézzelfogható térben és időben elküldte a Földre a második isteni személyt. A Fiú a Szentlélektől fogantatott, és megtestesült egy názáreti szűztől, Máriától Betlehemben, a mai időszámításunk kezdetén. Az Isten belépett az emberiség történelmébe.

Az ószövetségi írásokban a próféták pontosan megjövendölték ezt az eseményt. Az Üdvözítő, Megváltó, Szabadító szavakkal illetett megtestesült Istenfiúról pontos személyleírást is adtak. A Betlehemben - mai szemmel nézve nyomorúságos körülmények között - megszületett kisded a Jézus nevet kapta.

Miért kellett a világot teremtő, Mindenható Istennek leereszkedni a bűnös, gyűlölködő, ordas farkashoz hasonlító emberiséghez?

Miért nem törölte el a bűnösöket a föld színéről, mint egykor, Noé idejében? Vagy mint a szodomita (ma „tudományosan” LMBTQ-nak álcázott) gazembereket a kénköves esővel?

Miért szolgáltatta ki a megtestesült Istenfiút a gonoszok kegyetlenségének?

Ezekre a kérdésekre nagyon nehéz válaszolni. Talán ott kellene keresnünk a választ, hogy ebben a kétpólusú („jó farkas kontra gonosz farkas”) világban a Jóság, a Szeretet abszolút, mely Istentől ered. A Gonoszság, a Gyűlölet is abszolút, mely a Sátántól, az Isten ellen forduló bukott angyaltól ered.

„Mert úgy szerette Isten a világot, hogy az Ő egyszülött Fiát adta érte. Hogy aki hisz Őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen!”

Isten az emberi szenvedést, a megaláztatást megfeszített Fia által a Szeretet erőterében üdvözítő értékké változtatta. A megtestesült Fiú, az Emberfia azonosult az üldözött, szenvedő, megalázott emberrel. Helyreállította az Isten és ember szövetségét, mintegy Új-szövetséget kötött az emberiséggel.

Amikor meggyógyította a bénát, a süketet, a leprást és a vakot, tudatosította, hogy van gyógyulás.

Amikor megbocsátott a parázna asszonynak, meghívta tanítványai közé Lévit, a vámszedőt, megmutatta, hogy van bűnbocsánat.

Amikor feltámasztotta a halálból Lázárt és Jairus lányát, és Ő maga is feltámadt a halottak közül, jelezte, hogy van feltámadás, és van örök élet.

Ezért jött el Karácsonykor, ezért vállalta az emberi sorsot. Az ember Isten gyermeke, nem a gonosz lélek által rángatott szalmabábú, vagy állati szintre süllyesztett ösztönlény.

Az Advent (Ad ventus > Eljövetel) nem csupán a kétezer éve megszületett üdvözítőre, Jézus Krisztusra való évenkénti emlékezést jelenti csupán, hanem Krisztus második - immár dicsőséges - eljövetelére is utal.

Mert ez a világ elmúlik: a Jóság Krisztus második eljövetelével, az Új-ég és Új-föld megteremtésével végső győzelmet arat a Gonoszság fölött. Az Utolsó-ítélet során az Istenben bízó, és Őt szolgáló emberek az örök boldogság részesei lesznek, míg a Sátánt szolgáló gonoszok az örök kárhozatra jutnak.

Az ember maga döntheti el, hogy mit választ, miként azt a bölcs sztarec tanácsolta.

Vagy a Jóság győz, vagy a Gonoszság: attól függ, melyiket táplálod magadban.

A.D.2024.12.03.©JóB

Hozzászólások