2025.03.21. 17:25 JóB

Hozzászólások: 0

Térjetek meg és higgyetek az Evangéliumban!

Hamvazószerdán, a nagyböjti időszak kezdetén hangzik el ez a mondat. A hamvazkodási szertartás során a pap hamuval keresztet rajzol a hívő homlokára (régebben hamut szórt a fejére).

Figyelmezteti az embert, hogy porból vétetett, és ismét visszatér a porba.

Isten a teremtés során embert formált a föld anyagából (porából) és lelket lehelt belé. Az élettelen anyagból élő lény keletkezett, miután Isten az élet leheletével életre keltette.

Isten újra szólt: Teremtsünk embert képmásunkra, magunkhoz hasonlóvá. Ők uralkodjanak a tenger halai, az ég madarai, a háziállatok, a mezei vadak és az összes csúszómászó fölött, amely a földön mozog. Isten megteremtette az embert, saját képmására, az Isten képmására teremtette őt, férfinek és nőnek teremtette őket. (Ter 1. 26-27)
Akkor az Úristen megalkotta az embert a föld porából és orrába lehelte az élet leheletét. Így lett az ember élőlénnyé.
Az Úristen kertet telepített Édenben, keleten, és oda helyezte az embert, akit teremtett.
És az Úristen a földből mindenféle fát sarjasztott, ami tekintetre szép és táplálkozásra alkalmas; azután kisarjasztotta az élet fáját a kert közepén, meg a jó és a rossz tudásának a fáját. (Ter 2.7-9)

A Paradicsomkertben az első emberpár számára (Ádám és Éva) ideális feltételeket teremtett a boldog, örök élethez.

Isten az Édenkertbe gyümölcsfákat ültetett. Itt állott a Jó és Rossz tudás fája is.

Az Úristen parancsot adott az embernek:  A kert minden fájáról ehetsz.
De a jó és rossz tudás fájáról ne egyél, mert amely napon eszel róla, meghalsz.  (Ter 2.16-17)

Az Isten ellen fellázadt bukott angyal - Lucifer - elvakult dühében az embert Isten ellen lázította. Álnok módon kísértette meg az első emberpárt:

A kígyó ravaszabb volt a föld minden állatánál, amit az Úristen teremtett. Ezt mondta az asszonynak: "Valóban mondta Isten, hogy nem ehettek a kert valamennyi fájáról?"
Az asszony így válaszolt a kígyónak: "A kert fáinak gyümölcséből ehetünk.
Isten csak a kert közepén álló fa gyümölcséről mondta: Ne egyetek belőle, ne érintsétek, nehogy meghaljatok."

Lucifer gátlástalanul hazudott:

Erre a kígyó így beszélt az asszonyhoz: "Semmi esetre sem fogtok meghalni.
Isten jól tudja, hogy amely napon abból esztek, szemetek felnyílik, olyanok lesztek, mint az istenek, akik ismerik a jót és a rosszat.".

Az asszonyi kíváncsiság, az istenné válás gondolata hamar elfeledtette Évával az Úristen intelmét:

Az asszony látta, hogy a fa élvezhető, tekintetre szép, és csábít a tudás megszerzésére. Vett tehát gyümölcséből, megette, adott férjének, aki vele volt, és az is evett belőle. (Ter 3.1-6)

A következmények ismertek: Isten kiűzte őket a Paradicsomból.

Arcod verítékével eszed kenyeredet, amíg vissza nem térsz a földbe, amiből lettél. Mert por vagy és a porba térsz vissza. (Ter 3.19)

Azután a testüket alkotó anyag öregedni kezdett, és végül (különválva az éltető lélektől) élettelenül a porba tért vissza.

A luciferi megkísértés permanensé vált. A hatalomvágy, a mindentudás kísértése, az istenné válás gondolata az emberiség történetének legnagyobb tragédiája. A magukat istenként meghatározó ókori római császároktól kezdve az újkori tömeggyilkos diktátorokon át egészen napjaink Gender-idióta, háborús uszító politikusaival bezárólag.

Amikor az emberek elfeledték Istent, és anyagból (porból) élettelen bálványokat készítettek maguknak,- amelyet istenként imádtak, - a folyamatos sátáni befolyás tömegméreteket öltött. Mondhatnánk, hogy Lucifer, a Sátán, a Diabolosz, az örök lázító jó munkát végzett. Elfordította Isten teremtményeit az Alkotótól, sőt ellene fordította őket.

De a teremtő Úristen soha nem mond le teremtményéről, az emberről, akit saját képmására és hasonlatosságára alkotott. Isten elküldte egyszülött Fiát, a Szentháromság második isteni személyét az emberek közé. A Fiú a Szentlélek erejéből megtestesült, és egy názáreti szűz, Mária által megszületve emberré lett.

Az évszázadok során az Isten által küldött próféták figyelmeztetése immár a megtestesült Istenfiú szájából hangzott el: térjetek meg! Térjetek vissza Istenhez, hiszen Isten teremtményei, Isten gyermekei vagytok! Térjetek vissza az atyai házba, és higgyetek Isten szavának! Lucifer, a Sátán, a hazugság Atyja, nem a ti atyátok. Ő a veszteteket akarja, miként azt az első emberpár esetében is tette.

Higgyetek az Evangéliumban! - figyelmeztet a pap minden évben, minden böjti időszak kezdetén.

Higgyetek Isten Fiában! - figyelmeztetett Jézus, mikor megkezdte nyilvános működését Palesztinában.

Aki hisz a Fiúban, az örökké él. (Jn 3.36)

Hisz ebben ma valaki?

Meghallja az Evangélium üzenetét ebben a rohanó, zajos világban, ahol az erőszakos reklámok ígérik mindenkinek a napi jólétet, a boldogságot,  a gondtalan életet, az azonnali gyógyulást minden betegségből, a sok pénzt, a gyors meggazdagodást. Ugyanúgy, mint Lucifer az első emberpárnak.

Lucifer, a Sátán, a hazugság atyja magát Jézust is megkísértette: ne böjtölj, élj jól! Ha mindenható vagy, változtasd át a köveket kenyérré! Hallgass rám! Én gazdaggá, hatalmassá teszlek! A Föld minden kincsét, minden gazdagságát neked adom! Nem kell mást tenned, csak leborulva imádni engem!

Odalépett hozzá a kísértő, és így szólt: "Ha Isten Fia vagy, mondd, hogy ezek a kövek változzanak kenyérré."
Azt felelte: "Meg van írva: Nemcsak kenyérrel él az ember, hanem minden tanítással is, amely az Isten szájából származik." (Mt 4.3-4)

Végül egy igen magas hegyre vitte a sátán, s felvonultatta szeme előtt a világ minden országát és dicsőségüket.
"Ezt mind neked adom - mondta -, ha leborulva imádsz engem."
Jézus elutasította: "Távozz sátán! Meg van írva: Uradat, Istenedet imádd, s csak neki szolgálj!" (Mt 4.8-10)

Nem ugyanezt teszi a Sátán, a gonosz lélek ma is? Nem ugyanígy kísért meg minden embert?

Gazdaggá teszlek, jólétben fog élni, hatalmat kapsz: csak a lelkedet kell eladni és leborulva imádni engem!

Hányan adták el eddig a lelküket a Sátánnak? És hányan álltak ellen - miként azt a keresztségi fogadalmukban ígérték?

Ellene mondotok-e a sátánnak?  És minden cselekedetének? És minden csábításának?

Hányan hisznek Istenben, a Mindenható Atyában, aki az eget és a Földet és magát az embert is teremtette?!

Kinek is higgyek? - teszik fel a kérdést naponta ezrek és ezrek.

A látható, megfogható, a bankszámlán azonnal megjelenő pénznek, ami egyik napról a másikra gazdaggá tesz (igaz a lelkemet/lelkiismeretemet is el kell adnom, mint egykor Józsefet eladták a testvérei a kufároknak)? Vagy egy ígéretnek higgyek, ami ugyan örök életet és örök boldogságot ígér, de az messze van, most nincs semmi kézzelfogható haszna, sőt le kellene mondanom sok mindenről, ami most a jólétemet biztosítja és garantálja?

De mit is látunk ma a világban?

Ember embernek a farkasa. Háborúk dúlnak szerte a világban, emberek halnak meg értelmetlenül. Családok mennek tönkre, országok válnak a pusztulás martalékává. A nemzetközi szervezetek jól fizetett vezetői a háborút éltetik, minden pénzt és minden eszközt a háború további folytatására fordítanak. Ők irreálisan magas fizetésekkel, a bársonyszékekben ülve döntenek milliók sorsáról, életéről. Ha a fronton lennének, és egy becsapódó rakéta szakítaná le a lábukat, vagy kezüket, ha a gyermeküket holtan húznák ki a romok közül, talán nem lennének ennyire érzéketlenek és szívtelenek.

A mindennapi, gátlástalan hazugságok, a maffia módszerekkel történő kormányzás a Sátán eszköztárába tartozik. A jó szándékú, jóakaratú, békét akaró embereket diktatórikus eszközökkel üldözik.

A normális emberi együttélés legelemibb szabályait is kiiktatták. A nemzetközi politikus-bűnözők szemétdombjára kerültek az alapvető erkölcsi normák, az emberi életet meghatározó alaptörvények. Fizetett ügynökök politikusnak, civil szervezetek tagjainak álcázva lázítanak, provokálnak, árulnak el hazát, családot, gyermeket. Semmitől nem riadnak vissza: gyújtogatnak, randalíroznak, hazudnak, lopnak, csalnak. Isten óvja meg a hazát, a családot, a fiatalokat, a gyermekeket ettől a maffia csőcseléktől!

Meddig tart ez még így?

Keresztelő János, a Messiás előhírnöke, az utolsó próféta így kiáltott a pusztában összegyűlt népnek: "Tartsatok bűnbánatot, mert közel van a mennyek országa!" (Mt 3.2)

Amikor látta, hogy sok farizeus és szadduceus jön megkeresztelkedni, így szólt hozzájuk: "Viperák fajzata! Ki tanított benneteket arra, hogy fussatok a közelgő harag elől?
Teremjétek a bűnbánat méltó gyümölcsét! (Mt 3.7-8)
A fejsze már a fák gyökerén van: Kivágnak és tűzre vetnek minden fát, amely nem terem jó gyümölcsöt. (Mt 3.10)

A pokol tüze, a gyehenna létező valóság! Miként a mennyek országa is!

Ne feledjük: semmit nem hoztunk ebbe a világba, és semmit nem vihetünk magunkkal! Mert mindnyájan meghalunk, testünk porrá válik, lelkünket pedig Isten ítéli meg tetteink alapján. Mindenki oda kerül majd, akit életében szolgált: A Sátánt szolgálók a pokolba, az örök kárhozat helyére, az Istent szolgálók pedig a mennyek országába, az örök boldogság otthonába.

Az egyik legismertebb történet az Evangéliumból a tékozló fiú története. Ismerik hívők és hitetlenek egyaránt. Számtalan művész festette meg ezt a jézusi példabeszédet.

A tékozló fiúnak volt lelki ereje és bátorsága felállni a disznók között a moslékos vályútól, és - vállalva az elutasítás kockázatát is - visszatérni az Atyai házba.

A mai kor „moslékos vályúinál” vegetáló embereknek is van lehetőségük visszatérni oda, ahová minden ember születésétől fogva alanyi jogon tartozik: az Isten-gyermekség boldogító állapotába.

Ez a megtérés! Ez a visszatérés az Atyai házba. Erre hívott meg az Isten Fia, aki még az életét is feláldozta a bűnös emberért. Aki még a kereszten szenvedve is képes volt megbocsátani a rablógyilkos latornak, aki élete utolsó perceiben megtérve felismerte a mellette szenvedő emberben az Isten Fiát!

Adja az Úr, hogy mi is felismerjük Atyánkat, a teremtő és mindenható Istent, akinek a szeretett gyermekei vagyunk!

A.D.2025.03.21.©JóB

Hozzászólások