Calcio-Soldi-Rossi

FRISSÍTVE: ld. a cikk végén!

A futballrajongók körében nemzeti tragédiaként megélt sokk óta már eltelt közel egy hét, és immár tiszta fejjel értékelhetjük a világbajnoki selejtezők során az írektől hazai pályán elszenvedett - kiesést jelentő - vereséget.

Marco Rossi szövetségi kapitány a vasárnapi vereséget követően elhagyta Magyarországot, és hazájában, Olaszországban dolgozza fel a kudarcot. A 2-3-as vereséggel szertefoszlottak a magyar válogatott világbajnoki reményei, ami után a kapitány jövője is kérdésessé vált. Bár az MLSZ elnöksége májusban 2030-ig hosszabbította meg Rossi szerződését, a korábban egyértelmű szurkolói támogatást élvező kapitány megítélése mostanra jelentősen megosztottá vált. (Forrás: Pénzcentrum)

A foci világában egy-egy vesztes mérkőzést követően mindenki „szakértővé” válik. Miért kaptunk ki, mit hogyan kellett volna csinálni, kit kellett volna a csapatba állítani, becserélni, lecserélni. Legfőképpen: ki a felelős a vereségért?

Ha győz a csapat, akkor a szurkolók (főleg a „kemény mag” jelzővel illetett Ultrák) szinte önkívületi állapotban éltetik a csapatot, meg az edzőt. Ha kikapunk, akkor nem fukarkodnak még a trágár kifejezésekkel sem: szidják a csapatot, az edzőt, az MLSZ-t, meg mindenkit, akit csak lehet. Menny, és Pokol: ez a két véglet uralkodik (a lelátókon is)!

Nem vagyok sem futballszakértő, sem profi labdarúgó. Amatőr szinten fociztam kisgyerek korom óta (főleg az iskolai csapatokban), és ámulattal figyeltem a „nagyokat”, a profi labdarúgókat. Ha győztek, akkor ujjongva tapsoltam, ha vesztettek, akkor velük sírtam.

A magyar futballnemzet, mindig is az volt. A foci szeretete a génekbe van kódolva.

Az utóbbi időkben - a globalizáció térhódításával - a futball világát is a pénz határozza meg. Üzletté silányult a valamikori nemzeti büszkeséget jelentő sportág. A klubcsapatoknak ma már csak a neve emlékeztet a valamikori büszke együttesekre. Van, ahol a külföldi,- nagy pénzért összevásárolt- focisták túlnyomó többségben vannak. A fociban már szinte mindent, és mindenkit a pénz mozgat: elképesztően magas vételi árak, egekbe szökő fizetések és egyéb javadalmazások jellemzik a sportágat.

A nemzeti válogatott az egyedüli csapat, ahol még a nemzet színeiben, a nemzeti érzéstől fűtött, a nemzethez tartozó játékosok küzdenek. A válogatott meccseken talán a nemzeti büszkeség, a nemzetért való küzdelem, és nem a pénz motiválja a játékosokat.

Hol állunk ebben a küzdelemben mi, magyarok?

Azt gondolom, hogy a magyar nemzeti tizenegy jól képzett, felkészült, becsületes, hazaszerető játékosokból áll. A világsztár Szoboszlai Dominik, a kiválóan fejelő és cselező, bombagólt rúgó Varga Barnabás, a minden labdát beadó, meccset eldöntő gólokat rúgó jobbszélső Lukács Dániel, a robbanékony, jól cselező Sallai Roland, a rendkívül gyors Csobot Kevin (aki sajnos nem játszott), Nagy Zsolt, aki nem ismer elveszett labdát, Négó, a himnuszt már jól éneklő néger-magyar, aki küzd a végsőkig. A képességek tehát adottak. Képesek vagyunk bravúrokra: nincs olyan európai csapat, aki ne tartana a magyaroktól.

Mi akkor a probléma, miért vagyunk szinte mindig vesztesek?

A probléma elemzése kapcsán felmerül a kérdés: kinek mi az érdeke? Kit mi motivál? Mi a stratégiája az MLSZ-nek (Magyar Labdarúgó Szövetség)? Mi az érdeke a külföldről jelentős havi fizetésért szerződtetett szövetségi kapitánynak (jelenleg Marco Rossi)? Mi az érdeke a nemzeti tizenegyben játszó labdarúgóknak?

Hogy ki, vagy kinek a rokona, ismerőse részesül a válogatott háza táján anyagi javadalmazásban, és milyen mértékben, az eléggé közismert. Hogy ezért a nem kis havi apanázsért ki mennyit dolgozik a magyar válogatott érdekében, az már nem annyira ismert. Hogy ezek közül az emberek közül ki mennyire alkalmas a rábízott feladat elvégzésére, az meg egyesesen rejtély.

Egy ilyen drámai végkifejletű mérkőzés után, ahol a tét óriási, mindig felmerül a szövetségi kapitány felelőssége. Jelen esetben Marco Rossié. Egy szerencsétlen véletlen (a hosszabbítás utolsó perceiben kapott gól) miatt esett ki a válogatott, vagy voltak előzmények is?

Egy ilyen gól bármelyik meccsen, bármikor előfordulhat: ez nem függ a csapatok erősségétől, egyáltalán semmitől. Az utolsó percekben, amikor a tizenhatoson belül szinte 22 ember tolong, nem lehet kontrollálni a játékot.

Nyugodtan kijelenthetjük, hogy a magyar válogatott az egyéni képességek területén felülmúlja az íreket. Az angol stílusban jelentős szerepet kap az agresszivitás, a testi erőn alapuló fölény érvényesítése. A latin stílusú foci pedig a tehetséges, „pengés” labdarúgóknak kedvez inkább. Ezt játsszák a brazilok, spanyolok, portugálok, olaszok, meg mi is. Ez az igazi foci. Az ír stratégia az ellenfél kiemelkedően tehetséges játékosainak provokálásán, megfélemlítésén, a nyers testi erő érvényesítésén alapult. Ezért provokálták ki az írek az első meccsen Sallai Roland kiállítását, a portugálok ellen pedig Cr. Ronaldó kiállítását. Ez nyilván a játékvezetők felelősségét is felveti. Meg a FIFA, és az UEFA játékvezetőinek kiválasztását, a játékvezetés minőségét, amely megengedi a durva, fociba nem illő magatartásformákat is.

De térjünk vissza a vereség okaira. Ha megvan a képessége a csapatnak a győzelemre, miért kapunk ki?

Az írek elleni itthoni mérkőzés első félideje teljes mértékben megfelelt az előzetes várakozásoknak. A továbbjutás 2:1-es állásnál elérhető közelségbe került. Azt hitte a csapat, talán Rossi mester is, hogy megvan a pótselejtezőt érő második helyünk a csoportban. A csapat elkezdte húzni az időt, az eredmény mindenáron való megőrzésére rendezkedett be. A védelemben játszó Szalai Attila hibái folytán az írek felzárkóztak (megjegyezem, hogy Szalai Attila minden tőle telhetőt megtett, a hozzáállása példaértékű volt - de talán lett volna a keretben stabilabb védőjátékos is helyette).

A játékosok nem tettek meg mindent annak érdekében, hogy 2:1-es vezetésnél még egy gólt rúgjanak. A támadások intenzitása minimálisra csökkent, az írek pedig masszívan védekeztek. A 2:2-es döntetlennel is mi jutottunk volna tovább. Sikerült is megtartani a rendes játékidőben a döntetlent. A hosszabbításban Rossi mester újoncot „avatott”. Két rutinos, védekezésben is profi játékos helyett két újoncot küldött be a pályára. Még egy rutinnal rendelkező játékos esetében is eltelik öt-tíz perc, mire a becserélt játékos felveszi a meccs ritmusát. Itt erre már nem volt idő (ezért ez a csere végzetesnek bizonyult), és az írek találtak egy számukra továbbjutást érő szerencsés gólt.

Rossi mesterrel a szerződést az MLSZ 2030-ig meghosszabbította. A szerződés lejárta előtt a labdarúgó szövetség általi felmondás esetén a mesternek horribilis összegű végkielégítés járna. Hogy mi lesz a továbbiakban a mesterrel, a válogatottal, a magyar focival, az még senki nem tudja. Rossi mester mentségére legyen mondva, hogy a regnálása elején jelentős sikereket ért el, a nemzeti tizenegyet úgy válogatta össze, hogy az ütőképes csapat legyen. Érdemei vitathatatlanok, sokat tett a magyar labdarúgásért. Talán mára megfáradt, és a motiváció is meggyengült. De a válogatottunk tagjai az európai élvonalban játszó tehetséges focisták, és minden reményünk megvan arra, hogy a jövőben egy győztes csapat meccseiben gyönyörködhessünk.

A.D.2025.11.22.©JóB

-------------------------------------------------------------------------------------------------

> Interjú Csányi Sándorral - 2025.11.25 https://www.youtube.com/watch?v=qEQj0zLRAyU

Megjegyzés:

a Marco Rossi szövetségi kapitányba vetett bizalom töretlen a MLSZ részéről, akit megerősítettek pozíciójában. Az MLSZ élén lévő OTP bankelnök, és további vállalkozások tulajdonosa, Csányi Sándor is a támadások kereszttüzében áll. Hogy a dúsgazdag pénzember alkalmas-e az MLSZ és a cégéről elnevezett bajnokság irányítására, arról megoszlanak a vélemények. Egy pénzügyileg független ember sokat tehet egy ország labdarúgásáért, de vissza is élhet a pozíciójával. Hogy egy más MLSZ elnök és egy másik edző esetén jobb eredményeket érne-e el a nemzeti válogatott, azt tények ismeretének hiányában még megjósolni sem lehet. Mindenesetre a meccseken randalírozó, gyalázkodó „kemény mag” magatartását sokkal drasztikusabban kellene megfékezni. Amikor füstfelhő borítja be a meccs közben a pályát, és a játékvezetőnek szüneteltetni kell a mérkőzést, vagy trágár, becsületsértő, alpári szövegeket skandálnak a részeg huligánok, szidva mindenkit (bírót, ellenfelet, edzőt, MLSZ elnököt), akkor ezt kötelessége megfékezni nemcsak az MLSZ-nek, de a labdarúgást felügyelő állami szerveknek is.

> Hogy merészeli az MLSZ vegzálni a szurkolókat - Toroczkai https://www.youtube.com/watch?v=FiRnI45-g-4

Megjegyzés:

Talán szerencsésebb lett volna, ha Toroczkai képviselő, és pártelnök úr kevésbé vehemensen, és nyugodtabb hangnemben mondott volna véleményt. A futballmeccsek szurkolói többségben a csapatuk buzdítása, és egy jó mérkőzés reményében mennek el a meccsekre. Nem randalíroznak, és nem ők akarnak a főszereplők lenni. Az ilyen rendezvényekre vonatkozó szabályok betartása mindeni számára kötelező, ezen belül lehet és kell a csapatokat buzdítani. Természetesen mindenki szabadon mondhat véleményt mindenről és mindenkiről, de ez a vélemény nem lehet sértő és kirekesztő. A nemzeti érzelmű szurkolók túlnyomó többsége békés, futballszerető ember, aki csak és kizárólag a kedvenc csapata sportszerű biztatására látogat el egy-egy mérkőzésre.

Archívum