2025.12.13. 15:30 JóB

Hozzászólások: 2

Vajon eljön-e az Isten?

Ezt a kérdést az ószövetség embere nagy valószínűséggel soha nem tette fel magának. Teljesen egyértelmű volt számára, hogy Isten küldötte, a Messiás, a „Felkent” Király, a Megváltó el fog jönni.

Az ószövetségi próféciák szerint Dávid házából származik majd, és ő váltja meg Izrael népét, ő szabadítja meg a fogságban sínylődő népet, és állítja helyre a zsidók királyságát.

A próféták így jövendöltek a születendő Messiásról:

Izajás (Ézsaiás) próféta:

az Úr maga ad nektek jelet: Igen, a szűz fogan, fiút szül, és Immánuelnek nevezi el. (Iz 7,13)

A nép, amely sötétben jár, nagy fényességet lát. Akik a halál országának árnyékában laknak, azoknak világosság támad… Mert gyermek születik, fiú adatik nekünk, s az ő vállára kerül az uralom… Messzire kiterjed majd uralma, s a békének nem lesz vége Dávid trónján és királyságában, amelyet megerősít és megszilárdít a jog és az igazság által. Mostantól mindörökké ezt teszi A Seregek Urának féltő szeretete. (Iz 9,1.5.6)

Mikeás próféta:

De te, Betlehem Efrata, bár a legkisebb vagy Júda nemzetségei között, mégis belőled születik majd nekem, aki uralkodni fog Izrael felett. Származása az ősidőkre, a régmúlt időkre nyúlik vissza. Ezért elhagyja őket az Úr, míg nem szül, akinek szülnie kell, és testvéréhez, Izrael fiaihoz vissza nem tér a maradék. Föllép, és legelteti nyáját az Úr erejében, az Úrnak, az ő Istenének fenséges nevében. Letelepedhetnek, mert hatalmát kiterjeszti egészen a föld határáig. Ő maga a béke lesz. (Mik 5,1–4)

Szent János apostol így kezdte az Evangéliumát:

Kezdetben volt az Ige, az Ige Istennél volt, és Isten volt az Ige,
ő volt kezdetben Istennél.
Minden általa lett, nélküle semmi sem lett, ami lett.
Benne az élet volt, s az élet volt az emberek világossága. (Jn 1.1-4)

S az Ige testté lett, és közöttünk élt. Láttuk dicsőségét, az Atya Egyszülöttének dicsőségét, akit kegyelem és igazság tölt be. (Jn 1.14)

Mit is jelentenek ezek a próféciák?

Ami első olvasásra is teljesen világos és egyértelmű:

• a leendő Messiás fiúgyermekként fog megszületni
• a gyermek a júdeai Betlehem városában születik majd
• a gyermek egy szűztől születik
• Isten nevében királyként lép fel, és békét hirdet

Isten Gábriel arkangyalt elküldte egy názáreti szűzhöz, Máriához, és az évszázados próféciák valóra váltak. János apostol így számol be erről:

• S az Ige testté lett, és közöttünk élt. Láttuk dicsőségét, az Atya Egyszülöttének dicsőségét, akit kegyelem és igazság tölt be. (Jn 1.14)

De mit is jelent Isten királysága, és Isten békéje?

A megjövendölt Messiás megszületett, felcseperedett és működésének eredményét így írja le Máté evangélista:

• Vakok látnak, sánták járnak, leprások megtisztulnak, süketek hallanak, halottak feltámadnak, a szegényeknek pedig hirdetik az evangéliumot. (Mt.11,5)
• Amikor a nép látta, hogy a némák beszélnek, a bénák meggyógyulnak, a sánták járnak és a vakok látnak; elámult és dicsőítette Izrael Istenét. (Mt.15,31).

Jézus, aki a Szentlélektől fogantatott és Szűz Máriától született Betlehemben, egyértelműen (csodákkal és jelekkel) igazolta, hogy ő az ószövetségi próféciákban megjövendölt Messiás.

De vajon ilyen Messiást várt a választott nép?

Jézus születésekor a zsidók éppen regnáló királya, Heródes eszelősen féltette a hatalmát a megjövendölt betlehemi kisdedtől, és kiirtotta a két évesnél fiatalabb betlehemi csecsemőket.

A zsidó nép elöljárói, a farizeusok (és szadduceusok) úgy képzelték, hogy a Messiás a mennyből száll alá a jeruzsálemi templom párkányára, és a Szanhedrin tagjainak díszkíséretében vonul be a templomba. Kihirdeti királyságát, visszaállítja az országban a Salamon korabeli gazdagságot, kiűzi a római megszállókat az országból, és a vallási vezetőkkel körülvéve uralkodni fog Jákob leszármazottaival mindörökké. Talán nemcsak Jákob ivadékain, hanem az egész világ felett. Ez a fajta várakozás olyannyira elterjedt volt, hogy még az apostolok gondolatvilágát is ez jellemezte:

Az egybegyűltek erre megkérdezték: „Uram, mostanában állítod helyre Izrael országát?” (Apcsel 1,6)

Akkor odament hozzá a Zebedeus-fiak anyja a fiaival együtt, és leborult előtte, hogy kérjen tőle valamit. Megkérdezte tőle: „Mit akarsz?” „Intézd úgy – felelte –, hogy két fiam közül az egyik jobbod, a másik balod felől üljön országodban.” (Mt 20,20-21)

De egészen más történt. Isten fia nem földi uralkodóként lépett fel, hanem mindenki szolgájaként. A csodálatos kenyérszaporítás (ötezer ember megvendégelése) után hiába akarta a nép királlyá tenni, ő nem uralkodni akart.

Jézus nem a római igától akarta megszabadítani Izrael népét, hanem a Sátán igájától, a bűn rabságából. Nem a római birodalom mintájára akarta helyreállítani Dávid királyságát, hanem a béke fejedelmeként akart uralkodni a lelkekben.

Betlehemi születésekor a hideg éjszakában az angyalok kara így énekelt:

Dicsőség a mennyben az Istennek!

Békesség a Földön a jóakaratú embereknek!

Vajon megadatott-e Jézus korában az Istennek kijáró dicsőség? Vajon hány jóakaratú ember lehetett, akik békességet akartak a Földön?

Bizony, nem sok: ezt mutatják a nagycsütörtöki, nagypénteki passió képei. Ezt mutatja a római császárok önistenítő önteltsége, a békeszerető keresztények üldözése. Ezt mutatják napjaink történései is, ahol a valamikori keresztény Európából már a Karácsonyt is száműzni szeretnék. A jóakarat helyett a féktelen gyűlölet és agressziv Isten tagadás uralkodik az EU intézményeiben, a politikai életben, az újkeletű ideológiákban és a mindennapi élet szinte valamennyi színterén. 

De a próféták megjövendölték a Messiás megdicsőülését is. A Húsvétvasárnapi feltámadást, és a Megváltó Krisztus második, dicsőséges eljövetelét:

Nézzétek, szolgám diadalmaskodik, fönséges lesz és felmagasztalják, és nagy dicsőségre emelkedik…

látni fogja utódait, hosszúra nyúlik élete  és teljesül általa az Úr akarata. (Iz 52,13; 52,10)

Ujjongj, Sión leánya! Zengj éneket Jeruzsálem leánya! Nézd, közeleg királyod:

igaz és győzedelmes, … Békét hirdet a népeknek, uralkodik tengertől tengerig,

a Folyótól egészen a föld határáig. (Zak 9,9–10)

Láttam az éjjeli látomásban, hogy íme, az ég felhőin valaki közeledik. Olyan volt, mint az Emberfia. Amikor az Ősöreghez ért, színe elé vezették. Hatalmat, méltóságot és királyságot adott neki. Minden népnek, nemzetnek és nyelvnek neki kellett szolgálnia. Hatalma örök hatalom volt, amely nem enyészik el soha, és királysága nem megy veszendőbe. (Dán 7,13–14)

Vajon belegondolnak-e a föld mai heródes-királyai, hogy az üldözött, és megfeszített (de dicsőségesen feltámadt) Messiás újra eljön, immár isteni hatalma teljességében, és ítélkezni fog mindenki felett? Vajon felrémlik-e a kardcsörtető, népeket romlásba döntő, hatalmat bitorló uralkodóknak, hogy egykor a legfőbb uralkodó, a Mindenható Isten ítélőszéke elé kell állniuk?

A Karácsony, a kisdedként megszülető Istenember ünnepe a minden embert üdvözíteni akaró megtestesült szeretet ünnepe.  A világ világossága legyőzi a sötétséget. Aki nem akar az örök sötétségben élni, az a messiási idők (talán éppen napjaink ideje) kegyelmi fényét választja, ami az örök világosságot jelenti számára.

Ez jelenti a prófétai jövendölés beteljesedését:

Nem a nap szolgál majd neked nappali fénnyel, és nem a holdfény ragyog neked,

mert az Úr lesz örökké tartó világosságod, Istened lesz a fényességed.

A napod nem nyugszik le soha, sem a holdad meg nem fogyatkozik,

mert az Úr lesz örökké tartó világosságod, és véget érnek a gyász napjai.

(Iz 60,19–20)

Akkor megnyílik a vakok szeme, s a süketek füle hallani fog.

Ugrándozik majd a sánta, mint a szarvas, és a némák nyelve ujjongva ujjong.

(Iz 35,5–6)

Nem éheznek és nem szomjaznak többé, a nap nem égeti őket, sem másfajta hőség,

mert a Bárány, aki a trón közepén áll, legelteti és élő vizek forrásához tereli őket,

az Isten meg letöröl a szemükről minden könnyet.

(Jel 7,16–17)

Ez az Isten hajléka az emberek között! Velük fog lakni és ők az ő népe lesznek,

és maga az Isten lesz velük. Letöröl szemükről minden könnyet.

Nem lesz többé halál, sem gyász, sem jajgatás, sem vesződség, mert a régi világ elmúlt.

(Jel 21,3–4)

Adja Isten, hogy a betlehemi jászol körül ragyogó isteni fényesség világítsa meg a lelkeket most, és mindörökké!

A.D.2025.12.13.©JóB

Hozzászólások

#2    2025.12.14.   17:40:24   JóB

Kedves Krisztina!

Köszönöm a dicsérő szavakat. Az Öröm vasárnapján téged illet a dicséret, mert Isten hűséges gyermekeként örömmel, és lelkesedéssel osztod meg a Jó-hírt, az Öröm-hírt, Krisztus Evangéliumát az olvasókkal. Nincs nagyobb öröm annál, mint felismerni, hogy Isten szeretett gyermeke vagyok. Te a Teremtő Isten csodálatos gyermeke vagy, az Élet teljességének a birtokosa. Ezt az örömöt osztotta meg az Úrjézus, az apostolok és evangélisták, és osztod meg az örömre és szeretetre éhező emberekkel te is.

#1    2025.12.14.   12:41:05   Kriszta

Részlet a neked írott , még el nem küldött levelemből.

"Őszintén mondom, nagyon megérintett ez az írásod.
Érezni rajta, hogy nem „okoskodni” akarsz, hanem hittel és belső meggyőződéssel beszélsz arról, ami neked igazán fontos.
Szép az íve: az ószövetségi várakozástól egészen a mai kor kérdéseiig eljutsz, és közben végig Jézus személye marad a középpontban.
Különösen tetszett, ahogy szembeállítod az emberek hatalomvágyó Messiás-képét azzal az alázatos, szolgáló Krisztussal, aki valójában eljött. Barátként azt mondom: ez egy erős, bátor és szeretetből fakadó szöveg, ami nemcsak gondolkodásra hív, hanem lelket is érint."

Remélem, minél több lelket megérint
Az enyémet sikerült megérintenie.
Köszönöm neked!

Módosítva: 2025.12.14.   12:42:55-kor Kriszta által