Tiszta Forrás
2026. augusztus 07.   
Névnap: Ibolya

Laudetur Jesus Christus!

Te öntöd a források vizét patakokba, a hegyek közt csörgedeznek.
Inni adsz a mező vadjainak, a szomjas vadszamár merít belőlük.
Az ég madarai partjaikon laknak, az ágak közt zengik énekük.
A hegyeket kamráid vizéből öntözöd, eged gyümölcsével a földet jóltartod.
Füvet nevelsz az állatoknak, és növényeket, hogy az ember jóllakhasson; hogy a földből kenyeret nyerjen. (Zsolt 104.10 – 14.)

De aki abból a vízből iszik, amelyet én adok, az nem szomjazik meg soha többé, mert a víz, amelyet én adok, örök életre szökellő vízforrás lesz benne." (Jn 4.14)

Jelen van

0 felhasználó
20 látogató

Látogatások

- ma: 103
- tegnap: 158
2026.01.13. 07:20 beckerj
Hozzászólások: 0

A doni hősökre emlékeztek Szombathelyen

A doni hősökre emlékeztek Szombathelyen

A doni harcokban részt vett magyar – köztük számos szombathelyi és vasi – katonákra emlékeztek január 12-én, a doni hősök emléknapján Szombathelyen.

A megemlékezés részeként Székely János szombathelyi megyéspüspök, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia (MKPK) elnöke szentmisét mutatott be a Szent Kereszt-templomban.

 

 

 

A Martineum Felnőttképző Akadémia udvarán összegyűlt megemlékezők előtt Gálffy Áron szombathelyi önkormányzati képviselő mondott beszédet. Kiemelte, mindig felnézett a katonákra, mert aki ezt a hivatást választja, önként adja azt, ami sokunk számára a legfontosabb: az életét.

Miközben mi sokszor kesergünk életünk megoldhatatlannak tűnő, leküzdhetetlen kihívásain, a 2. magyar hadsereg katonái dacolva a kegyetlen hideggel farkasszemet néztek a lehetetlennel, felvették a harcot a túlerőben lévő szovjet csapatokkal, és nem remegtek meg – mondta Gálffy Áron. – Ezen a napon, amikor visszaemlékezünk hős honvédeinkre, próbáljunk erőt meríteni bátorságukból, hogy leküzdhessük hétköznapi kihívásainkat, hogy megpróbáljuk a lehetetlent.

A beszéd után a Martineum udvarán álló pápai kereszt, valamint a doni hősök emléktáblájának megkoszorúzásával és virágok elhelyezésével folytatódott a megemlékezés, majd Székely János megyéspüspök, az MKPK elnöke mutatott be szentmisét a Szent Kereszt-templomban.

Kiemelte:

a világban ma is sok helyen vannak háborúk, konfliktusok. Ennek oka, egy biztonságpolitikai szakértő szerint, hogy a nemzetek felett nincs felettes hatóság, amely igazságot szolgáltatna a nemzeteknek. Így a nagyhatalmak egyetlen célja, hogy mindenáron megerősítsék magukat és fölékerekedjenek a másik államnak.

Így keresik a biztonságukat – tragikus módon egymás ellen. XVI. Benedek pápa is kiemelte egy beszédében, hogy kellene egy nemzetek feletti szervezet, egy világtekintély, amely segíti a konfliktusok elrendezését. Ez a szervezet foglalkozhatna a klímakatasztrófa megfékezésével, az igazságosabb világkereskedelem megteremtésével, a vagyonkoncentráció megállításával.

Székely János püspök kiemelte: ahhoz, hogy ez az álom megvalósuljon, kellene, hogy a világ bölcsességet, emberséget tanuljon, hogy a világ vezetői ezt akarják. Hogy ez megtörténik-e, rajtatok is múlik, fiatalok, hogy milyen országot is építetek.

Az evangéliumhoz kapcsolódva – az apostolok meghívása a Genezáreti-tó partján – a főpásztor kiemelte: az első tanítványok megbabonázva mindent otthagytak, és követték Jézust.

Istennel találkozni hasonló a szerelem pillanatához: megrendítő, minden átértékelődik az ember életében.

Fontos lenne, ha az életetekben találkoznátok az élő Istennel. Ez az életetek legfontosabb találkozása, kapcsolata, mégha elsőre nem is így gondoljátok – mondta Székely János, majd hozzátette: az emberi szívet csak odafentről lehet betölteni.

Lehet találkozni Istennel a templomban, a Bibliában, ha segítünk egy betegen vagy a szenvedések között, vagy háborúban.

A Don-kanyarban rettenetes tragédiák történtek, de voltak gyönyörű pillanatok is. A püspök felidézte: családjukban is volt túlélő, aki menekülés közben odaadta az utolsó szelet kenyerét egy másik katonának. Mindketten túlélték. És amikor életének legszebb pillanatait kellett felsorolnia, ezt osztotta meg – mondta Székely János.

*

1943. január 12-én, rendkívüli hidegben indult meg a szovjet támadás a Don folyónál állomásozó 2. magyar hadsereg alakulatai ellen. A kezdeti sikeres ellenállás dacára január 13-ra a szovjetek áttörték a védelmet, és mélyen benyomultak a magyar csapatok mögé. Január 14-én újabb hídfőkből indult támadás. A frontra vonuló sereg eredetileg 207 500 fős összlétszámából 1942 végéig a veszteségek száma meghaladta a 33 ezer főt. Mindent egybevetve hozzávetőlegesen 130 ezerre tehető a 2. magyar hadsereg csaknem egyéves keleti hadszíntéri tevékenysége során elesett, megsebesült és fogságba esett honvédek és munkaszolgálatosok száma.

Forrás és fotó: Szombathelyi Egyházmegye

Magyar Kurír

 

Archívum

Hozzászólások

Ide írhatja hozzászólását...
A hozzászóláshoz jelentkezzen be!
Még nem érkezett hozzászólás